Antoine végül visszatér családjához, és elfogadja a számára addig oly idegen polgári életformát, amely a szerződéses biztonság alapelvére épül. Nincsenek nagy érzelmek, nincsenek a személyiség egészét átfogó tapasztalatok. Ami van, az a családi fészek biztonsága és kiszámíthatósága. Éljen!
Családi fészek
színes francia-olasz vígjáték, 94 perc, 1970
forgatókönyvíró: François Truffaut, Claude de Givray, Bernard Revon
zeneszerző: Antoine Duhamel
operatőr: Néstor Almendros
jelmeztervező: Françoise Tournafond
producer: Marcel Berbert
látványtervező: Jean Mandaroux
vágó: Agnès Guillemot
szereplő(k):
Jean-Pierre Léaud (Antoine Doinel)
Claude Jade (Christine Doinel)
Daniel Ceccaldi (Darbon)
Claire Duhamel (Darbonné)
Francois Truffaut 1932-ben született Párizsban. Neve egybeforrott az ún. új hullámmal, amely egy egész nemzedék indulását jelentette – nem csak a filmben. A nouvelle vague egyik fő reprezentánsa Jean-Luc Godard-dal együtt. Kettejük mellett Alain Resnais, Rivette, Chabrol, Malle és még mások jelentik azt a korszakot, amely újdonságot hozott a filmezésbe. Az új hullám valóban újat jelentett: életszerűséget, egyéni hangvételt, igazi intellektuális mondanivalót. Az új hullám rendezőit sokan egymáshoz tartozónak vélik, bár Truffaut nem így gondolja. Legfeljebb annyi hasonlóságot látott maguk között, hogy mindegyikük meglehetősen nagy rendszerességgel nyúzta a játékautomatákat, szemben az öreg rendezőkkel, akik inkább a kártyát és a whiskyt részesítették előnyben.
Életének első harmadában sok furcsaságot élt meg. Hamar abbahagyta iskoláit, később katonának állt, de e döntését rögtön megbánta, így megszökött. Dezertőrként börtönbe került. A híres filmkritikus, André Bazin karolja föl. Először filmes írásaival tűnik ki, Bazin lapjánál, a Cahiers du cinéma-nál az ötvenes évek közepén. Truffaut azon ritka kritikusok egyike, aki nem csak megmondja, milyen lenne a jó film, hanem meg is valósítja. Ezzel a leghíresebb filmrendezővé válik a filmkritikusok közül, egyszersmind a legjobb filmeket készítő az ítészek körében.
A rendezőnek hirtelen meghozta a világhírt (a cannes-i filmfesztivál díja) a Négyszáz csapás, mint ahogyan a főszereplő is foglalkoztatott színész lett. Jean-Pierre Léaud-val Truffaut még négy filmet forgatott a Doinel-témáról (Antoine és Colette, Lopott csókok, Családi fészek, Menekülő szerelem), figyelemmel kísérve ezzel nemcsak a filmbéli figura, hanem a színész felnőtté érését is.
Következő filmje, a Lőj a zongoristára! Charles Aznavour-ral a főszerepben a harmincas-negyvenes évek amerikai gengszterfilmjeit hivatott feleleveníteni.
Talán legérettebb alkotása az 1962-es Jules és Jim. Sokan a legjobb Truffaut-filmnek tartják. Gyönyörű szerelmi háromszög-történet, amely mégis inkább a barátságról szól, amelyet nem tud elpusztítani sem háború, sem a szerelem. Jeanne Moreau alakítása alighanem mindörökre emlékezetes marad. Vele forgatta a rendező az A menyasszony feketében volt című filmet is, amely a hatvanas években divatos filmtéma, a “bolond szerelem” egyik variációja.
A Fahrenheit 451 unikum, hiszen Truffaut első angol nyelvű filmje, másrészt az egyetlen sci-fi az ő rendezésében.
Jean-Pierre Léaud-hoz hasonlóan több színész is az ő filmjeiben játszott pályája elején, többek között Catherine Deneuve, Isabelle Adjani vagy Gérard Depardieu.
Az Amerikai éjszaka Truffaut önvallomása a filmkészítésről. A mű címe egy filmes szakkifejezés, amikor egy éjszakai jelenetet szűrők segítségével nappal vesznek föl. A rendező nemcsak a filmezés nehézségeiről, hanem az emberek között a forgatások alatt kialakuló kapcsolatok problémáiról is beszél. A film megkapta a legjobb külföldi film Oscar-díját.
Megrendítő erejű az 1980-as Az utolsó metró. Catherine Deneuve, Heinz Bennent és Depardieu egy szerelmi háromszög szereplői. Az alkotás azonban ennél jóval többről beszél, egy asszonyról, aki a második világháború alatt a zsidóüldözés elől bújtatja színházigazgató férjét. A fasizmustól való félelem az emberi kapcsolatokat is próbára teszi.
Utolsó két filmjében élettársával, Fanny Ardant-nal dolgozott együtt. A szomszéd szeretők egy be nem teljesült és szó szerint halálra ítélt szerelem története. Ezzel szemben a Végre vasárnap!-pal Truffaut ismét a negyvenes évekhez nyúlva, az ún. fekete széria filmjeire emlékezve készített egy mulatságos krimit – természetesen fekete-fehérben.
1984-ben, mindössze ötvenkét évesen hunyt el. Bizonyára jó néhány remekművet készíthetett volna még, ha tovább él. Pályája azonban így is kerek. Még akkor is, ha ma ez a Francois Truffaut név sokaknak nem mond semmit. Sokaknak viszont rengeteget jelent.