Hogy mi vesz majd rá a kezelésére, a csúnyasága, vagy a fájdalom, amivel jár, embere válogatja. A banyapúpot azonban nem szabad, és nem is érdemes figyelmen kívül hagyni, bár az igazság az, hogy esetében is, mint annyi minden másnál, a megelőzés lenne a fontos, amit nem túlzás már egy általános iskolás kisgyerek esetében sem elkezdeni. Ezt Dr. Ormos Gábor reumatológus, mozgásszervi rehabilitációs szakorvos, manuálterapeuta mondta el korábbi, hazai vizsgálatainak eredményére hivatkozva. Vele, és Juhász Ágnessel, a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati és Onkológiai Klinika manuálterapeuta-gyógytornászával beszélgettem a témáról.
Mi a banyapúp?
Régről származik az elnevezés, ahogy Dr. Ormos Gábor elmondta, igazi hungarikum, hisz ilyen megnevezéssel az orvosi szakirodalomban nem találkozunk. Nyilvánvaló jelei inkább idősebb korban jelentkeztek, azonban mielőtt ősz hajú nénikék képe villanna be, gondoljuk át: ki számított régen öregnek? A századforduló idején a negyvenes, ötvenes korosztály már nagymamakorban lévő asszonyokat, és meglett férfiakat jelentett. Hiába azonban a sok társadalmi változás, továbbra is a negyvenes éveink azok, amikorra jelentkezhetnek a banyapúp tünetei. A mobileszközök elterjedése, a megnövekedett számítógép előtt töltött idő miatt pedig kialakulása még valószínűbb.
Orvosi értelemben a nyak és a hát találkozásánál, a hetedik nyakcsigolya magasságában lévő púpról van szó. „Ez a nyakcsigolya eleve is jól tapintható, jobban előreálló, mint a többi, a banyapúp esetén azonban nem a csigolya még erőteljesebb kiállásáról van szó, hanem egy erre rárakódó kötőszövetes, zsíros felületről, megvastagodásról, ami gerinctartási problémával kombinálódik – mondja a szakorvos. – A nyakon egy hiperlordózis, azaz fokozott homorulat jelentkezik, és ez kombinálódik egy háti hiperkifózissal, fokozott domborulattal. Jellegzetessége még a fej hátrafeszített helyzete. A porckorongsérv miatti nyakferdeségtől vagy a lipómától el kell különíteni, a banyapúp nem operálható típusú elváltozás.”
Fontos azonban megjegyezni, hogy a banyapúp létrejötte egy anatómiai, alkati adottság is. „Kevés szó esik róla, hogy öröklött hajlamról van szó, amihez ha hozzáadódik a rossz mozgás- és tartásminta, megjelenik a deformitás – hívja fel rá a figyelmet az orvos. – Kifejezett banyapúp azoknál alakul ki, akik hordozzák magukban ezt a genetikai hajlamot, ám ha ettől mentesek vagyunk, akkor is jelentkezhet egy kisebb mértékű púposodás és fájdalom képében ez a probléma.” A mozgásszervi panaszok mellett pszichés vonatkozása is lehet a banyapúpnak. A depresszió, szorongás kapcsolatba hozható vele, annak okán, hogy ezek a betegségek hatással lehetnek a rossz tartás kialakulására.
Mi lesz velünk így öregkorunkra?
Dr. Ormos Gábor úgy látja, a banyapúp előzményének számíthatjuk már az iskoláskorban megjelenő testtartási problémákat, az előrehajlított fej és nyak tartásának problémáját. „PhD disszertációmban az iskolás gyerekek nyaktartását vizsgáltam több évfolyamban, és ez a korai nyaktartási zavar már az általános iskola harmadik osztályától megfigyelhető volt, és egyre romló mértékű elváltozást mutatott a felsőbb évfolyamok felé haladva. A mobileszközök, illetve a számítógépek egyre gyakoribb használata ebben a korosztályban is már egyértelműen összefüggésbe hozható volt ezzel a romló egészségügyi állapottal. Ahogy az évek teltek, a gyerekek még kevésbé voltak aktívak, és mindez az izomerőre is kihatással volt. Megvizsgáltam aktívan sportoló gyerekeket is, az ő eredményeikkel összehasonlítva többszörös volt az izomerőbeli különbség.”
Mégis, sajnos legtöbbünkre igaz, hogy a megelőzés helyett már inkább csak a probléma megjelenésekor kezdünk el tájékozódni arról, mit tehetünk, és (joggal) aggódva tesszük fel a kérdést, milyen problémákat fog okozni idősebb korban, ha már zsenge negyvenesként nyakfájós púposak vagyunk?
„Önmagában nem képez veszélyt a banyapúp, csupán esztétikai problémáról van szó. Sem a gerincvelőt nem éri el, sem a porckorong romlásával nincs kapcsolatban, és daganatos jellegű betegség sem alakul ki belőle. Ez egy deformitás, ami fájdalommal járhat. Ez a fájdalom azonban nem éri el azt a mértéket, ami például egy porckorongsérvet kísér, csupán diszkomfortérzésről van szó – mondta el Dr. Ormos Gábor. – Azonban fontos tudni, hogy ez a rossz fej-nyak tartás több más probléma kialakulását okozhatja: a nyakizmok fájdalmasságát, az állkapocsízület elmozdulását, a harapás megváltozását, porckorongkopást. A csigolyák közti kisízületek kikophatnak, meggyengülhet a csigolyák közti tartó funkció, megcsúszhatnak a csigolyák. A felsoroltak mind a tartászavar következményes tünetei, mint az ostorcsapás-sérülésekre való hajlamosítás is. Ez a fej erőteljes, hirtelen előre-hátra történő elmozdulása, ami tipikus például autóbaleseteknél. Sajnos az a tapasztalat, hogy már egy kisebb koccanás is elég a komolyabb nyaki sérüléshez ezek miatt a gyengülések miatt.”
Fotó: Getty Images
A „Húzd ki magad!” nem működik
„A banyapúp esetén az első és legfontosabb a megelőzés lenne, azonban ha már kialakult, a helyes testtartás megtanulására kell nagy hangsúlyt fektetni. Ennek része a helyes ülés megtanulása, hogy hogyan üljünk a számítógép előtt, hogyan használjam a mobiltelefonomat. Nehéz ezeket kivitelezni, vagy sokszor talán kényelmetlennek tűnhet, de csupán azért, mert teljesen el vagyunk szokva a helyes testtartástól – mondta el Juhász Ágnes gyógytornász. – Lefekvés előtt mobilozni tudjuk, hogy nem jó, mégis csináljuk, ha pedig már csináljuk, legalább arra figyeljünk, milyen közben a testtartásunk. Ágyban ülve például teljesen csússzunk fel az ágytámlához, támasszuk meg a hátat, nyakat, emeljük szemmagasságba a telefont. Így sokkal kímélőbb.”
Mindenkinek elmondták a szülei százszor, és ha gyerekünk van, jó eséllyel mi is tettünk már úgy, hogy rászóltunk, húzza ki magát. A szakorvos azonban úgy látja, ez, és az ehhez hasonló mondatok nem vizualizálhatóak, így érdemben nem biztos, hogy segítenek. Hasznosabb, ha megtanítjuk a gyereket rá, hogy lapockáját húzza össze, majd a felszólítás is erre vonatkozik, így tudni fogja, mire gondolunk.
Nemcsak a gyerekeknél, a felnőttek esetében is a tartáskorrekcióra kell figyelni, ezt kell megtanulni. „Tudatosan módosítani kell a rossz nyaktartást. Akár a számítógép előtt, akár vezetésnél, akár tárgyalás közben, akár álló helyzetben. Érdemes megfigyelni például, hogy tárgyalás, beszélgetés során hajlamosak vagyunk partnerünk irányába előrehajolni, előrenyújtani nyakunkat, ami egyáltalán nem jó testtartás. Ez ellen segíthet a tokásítás gyakorlat, ami az áll behúzásán alapuló nagyon egyszerű mozgás, mégis a legjobb módszer, hogy az elülső, mély nyakhajlító izmokat erősítsük. Ezek támasztják meg elölről a nyaki gerincet, ezért kiemelten fontos, hogy megfelelően végezzék ezt a funkciójukat. Ezt a tartást tudatosan kell alkalmazni, nagy előnye, hogy akár munkavégzés közben az íróasztalnál ülve gyakorolhatjuk.”
A számítógépes munkavégzés esetén szinte lerágott csont, mennyire fontos a megfelelő ülésmagasság, monitormagasság, a billentyűzet megfelelő elhelyezése. Azonban ha banyapúpod van, (és ha idáig eljutottál a cikkben, már gyanús, hogy van), ideje belátni, nem tettél meg mindent a tested számára megfelelő körülmények kialakításáért. „Az embernek nem nyakhajlítással kellene lefelé néznie, nem úgy vagyunk megszerkesztve, mint a lovak, hogy a teljes nyakat hajlítjuk. Nekünk nincsenek ehhez a mozdulathoz megfelelően erős nyakizmaink. Az embernek a fej bólintása a természetes mozgásformája, amihez az egyes nyakcsigolya magasságában van a fej forgástengelye – mondta el a szakorvos. – Bólintással kellene a lefelé nézésünket végezni, vagy legalább megkezdeni, és nem nyakhajítással, erről azonban teljesen leszoktunk, ezért újra meg kell tanulni. Nagyon fontos lenne figyelni rá, ugyanis ez a bólintó mozdulat önmagában is stabilizálja az alatta lévő nyaki részt.”
A másik izomcsoport, ami a fej-nyak tartásért felelős, a csuklyás izom alsó és középső része, ha ez nem erős, az az egész felső háti, nyaki szakasz tartására kihat. A felső csuklyás izom nem alkalmas rá, hogy tartsa a fejet és a nyakat, nem véletlen, hogy helytelen testtartás, gyenge tartóizomzat esetén megfájdul a sok üléstől, ugyanis kényszerűen átvesz tartófeladatokat a másik izomcsoportoktól. A gyógytornagyakorlatoknál ezért nagyon fontos ennek az alsó és középső izomcsoportnak az erősítése, megérezni azonban nem egyszerű, pontosan melyek ezek az izmaink.
„Szinkronban kell csinálni az izomerősítést és a nyújtó gyakorlatokat. Lehet kombinálni egy gerincjógát és egy erősítő tornát, ami lehet akár egy konditermes edzés is, fő, hogy a felső háti szakaszt a megfelelő módon erősítse – mondta el a gyógytornász. – Sokan azonban nem tudják, hogyan kell nyújtani, lazítani, hogyan kell adott izomcsoportokat megfelelően átmozgatni, ezért érdemes felkeresni gyógytornász szakembert vagy manuálterapeutát, aki mindezt megtanítja. A gerinctorna is megtanulható, ha inkább otthon tornáznánk, de az úszás is nagyon jó alternatíva, ellenben tudni kell megfelelő technikával úszni. A nagymamaúszás, mikor mellúszásnál folyamatosan kinn van a fejünk a vízből, nem jó, ezzel pont rádolgozunk a banyapúpra, egy ilyen fejtartással a csigolyákat nem lehet kihozni a problémás helyzetből.”
A szakorvos szerint fontos kiemelni, hogy banyapúp esetén csontkovács technikákkal, ropogtatásokkal nem lehet célt érni, ő is úgy látja, a manuálterápia, a gyógytorna az, ami segítségünkre lehet. „Vannak izmok, amik görcsösek és fájdalmasak, és vannak gyengülésre hajlamos izmok. Előbbieket (mint a csuklyás izom felső szakasza) nyújtani, utóbbiakat (a csuklyás izom középső és alsó szakasza) erősíteni szükséges. Önmagában hiába masszíroztatjuk a fájdalmas izomcsoportot, ha mellette nem erősítjük a másikat, amely tőle a tartást átvehetné, vagy mondhatnánk úgy is, visszavehetné.”
Ha az elején elcsípjük a folyamatot, még szépen javítható. „Volt egy 64 éves hölgy, akit banyapúppal kezeltem, ő adminisztrátori munkakörben dolgozott jó harminc évig, testalkatát tekintve enyhén túlsúlyos volt. Tipikus tünetek jelentkeztek nála, fájt a nyaka, a válla, a felső háti szakasz területe, erre kezdtünk el alkalmazni heti kétszer masszázst, lágyrészmobilizációt, ami egy kötőszöveteket felszabadító módszer, és manuálterápiát, valamint kiegészítésként szintén heti kétszer gerinctornát végeztünk. Ezzel a komplex kezeléssel két hónap alatt nagyon szépen megszűnt a banyapúp és a fájdalom is – mondta el a gyógytornász. – Szinten tartáshoz ebben az esetben a gyógytorna elegendő volt, azonban fontos tudni, hogy ha újabb nyak- vagy vállfájdalom jelentkezik, ismét meg kell ismételni egy 5-10 alkalmas masszázst és lágyrészmobilizációt is magában foglaló kezelést.”
Csodák persze nincsenek. Egy igazán kifejlett banyapúpot, ahol ez a kötőszövetes, zsíros rárakódás erőteljesen jelen van, teljesen eltüntetni nem lehet, javítani azonban a tartásjavítás segítségével lehet. A háti görbeség megszüntetése, enyhítése is a mély hátizmok, tartóizmok erősítésével lehetséges, ennek kezelése, mobilissá tétele nagyon fontos része a kezelésnek. Azonban minél idősebbek vagyunk, annál nehezebb a korrigálás, az időskori, főként előrehaladott csontritkulás miatti elváltozások és más gerincbántalmak pedig súlyosbítják a helyzetet, korlátozzák a kezelési lehetőségek típusát.
„Teljes állapotfelmérést kell csinálni minden kezelés előtt. Bármilyen gerincbántalommal fordulnak hozzánk, teljes egészében kell vizsgálnunk a testet, és így kialakítani egy személyre szabott kezelési módot, gyakorlatsort. Emiatt is fontos, hogy olyan szakemberhez forduljanak az emberek, aki komplex kezelést tud nyújtani. Ezzel nemcsak időt, de pénzt is spórolhatnak” – mondta el a gyógytornász.
Az orvos szerint a porcerősítőkre, csonterősítőkre, étrend-kiegészítőkre azonban ne is gondoljunk a banyapúp esetén. Ez a helytelen nyaktartás problémája, nem fog hatni rá egyetlen készítmény sem. Persze, ha például porckopás jelentkezik a hosszú ideje tartó rossz testtartás miatt, az már más, de ekkor sem a banyapúpot fogjuk kezelni vele, hanem a szövődményeként kialakult problémát.
Banyapúpot megelőző tornák
Ha banyapúpunk van, a legjobb, ha szakemberhez fordulunk a megfelelő gyakorlatok elsajátításáért, azonban jó hír, hogy megelőzésként a most oly népszerű pilates és jóga remek mozgásformák lehetnek, sőt a tartásjavításban is hathatós segítséget tudnak nyújtani. „A pilates célirányos mozgásforma, a gyakorlatok nem járnak rizikóval, a jóga azonban nem a legideálisabb mindenki számára. A magyar lakosság (bár nagy a keveredés), a közép-európai rasszhoz tartozik, aminek jellemzően más a mozgásszervi felépítése, ízületi szerkezete, mint egy indid rasszhoz tartozó indiainak. Nem egyforma mértékben természetesen, de az alkati különbségek hatással vannak hajlékonyságunkra. Merevebbek vagyunk – mondta el a szakorvos. – Ettől még természetesen bárki jógázhat, azonban például egy lótuszülést ne akarjunk mindenáron megcsinálni, mert könnyen térdünk túlfeszítésével járhat, miközben csípőnknek kellene lazábbnak lennie hozzá. A statikus képességet, a helyes tartást azonban valóban segít megtanulni, kialakítani, valamint a pszichés, meditációs hatása nagyon pozitív.”
Ami az orvos szerint igazán megfelelő tornagyakorlat lehet még, az a tai chi, melynek lassú mozgássorozatát már gyerekkorban, iskoláskorban javasolt lenne bevezetni a napi testmozgások közé. „Semmiféle veszéllyel nem jár, miközben benne van mindkét típusú izomcsoport szinergikus használata, ami a jó izomműködtetés alapja. Az egészséges, élettani mozgáshatárok között vannak a gyakorlatok, így nem veszélyezteti az ízületeket, és a pszichés rész, a relaxáció, meditáció a stressz leküzdésében is segíthet. Megtanítja a helyes testtartást, a stabil állást, mozgást, és idősek számára is végezhető.”
Ami nem segít, az a passzív tevékenység. Amíg mi nem mozdulunk meg, addig változást sem várhatunk.
Ha saját magunk, tudatosan teszünk a banyapúp ellen, az már viszonylag rövid idő alatt is eredménnyel járhat, sajnos azonban ez nem vonzó, vagy legalábbis nem annyira vonzó, mint a passzív megoldások kínálta alternatívák. Valós javulást azonban az orvos szerint ezektől felesleges várni, mint ahogyan a passzív, tartásjavító eszközökre sem érdemes pénzt költeni. (Nem az orvostechnikai eszközökről van szó, melyek adott betegségek esetén szükségesek, hanem a tévében árult csodagépekről.)
Az otthoni torna kiegészítéseként azonban vannak felszerelések, amik segíthetnek. Többféle erősítő gyakorlat esetén használhatunk gumiszalagot, az izomcsoportok lazításához, átmasszírozásához pedig az SMR-eszközök, amik beválhatnak. „Torna után SMR-labdával érdemes átmasszírozni a púpot, de fontos, hogy nem a gerincet, hanem a gerinc melletti izmokat lazítsuk vele – javasolja a gyógytornász. – Az SMR-henger ehhez képest inkább a nagyobb testfelületekre való, ám mindig az egész testet kell kezelni, az egész gerincet kell nézni, így ez is nagyon hasznos a tornák után is, levezetésképp.”
És ha mindezt elsajátítottuk, és beiktattuk az aktív testmozgást életünkbe, jöhetnek a pihentető éjszakák, banyapúpmentes üzemmódban. A szakorvos javaslata, hogy alváshoz normál, magas párnát és plusz kispárnát használjunk, utóbbival a nyak legyen alátámasztva. Ez nagyon fontos, megfelelő alátámasztás nélkül ugyanis védtelen a nyak, megfeszült helyzetben van, épp emiatt a párna nélküli alvás sem javasolt felnőttkorban. „Sok helyen vásárolhatunk ívelt, hullámos kialakítású párnát, ezek azonban teljesen alkalmatlan eszközök annál az egyszerű oknál fogva, ez egy szabványtermék, ellenben nem egyforma hosszúságú, vastagságú a nyakunk, és ritka az is, hogy valaki kizárólag háton vagy oldalt aludjon. Azért tudjuk elfeküdni a nyakunkat, mert védtelen. Be kell látni, hogy felnőttkorban az átlag embernek már kialakult ez a picit előrehajlított nyaktartása, ami merevsége okán teljesen vízszintes fekvésnél megfeszül, megbicsaklik, mert az már egy hátrahajlított, megfeszített helyzetnek számít.”
