Az érzelmi bántalmazás egyik formája az elhanyagolás, ami teljes családban is ugyanúgy előfordul, mint az elváltaknál, ám most valahogy több olyan történet is került a látóterünkbe, melyben válás után az anya és apa a gyereket teljesen figyelmen kívül hagyva küzdenek egymással, vagy épp tűnnek el a semmibe, mintha nem is született volna gyerekük. Mi ez, ha nem bántalmazás?
Az érzelmi elhanyagolás rosszabb, mint a verés
Dr. Robert Weiss pszichoterapeuta szerint az elhanyagolástól épp annyira sérül a gyerekek lelke, mintha vernék a szülei. Az elhanyagolt gyerekkorból érkező felnőtt pácienseitől rendszeresen elhangzik az, hogy inkább választották volna a verést vagy az árvaházat, mint ezt az elhagyatottságérzést, ami az elhanyagolással együtt jár a gyerek számára. Az érzelmi elhanyagolást nevezik észrevétlen gyilkosnak is, hiszen nem lehet észrevenni azt, ami nem történik meg. A gyerek számára csak annyi csapódik le, amikor nem törődnek vele a szülei, hogy valamit rosszul csinál és nem szerethető eléggé.
Az elhanyagolás leggyakrabban a következő formákban jelenik meg:
- Nincs megfelelő élelem, lakhatás, ruha – azaz nincsenek kielégítve a gyerek alapvető szükségletei.
- Érzelmi elhagyás – fizikailag jelen van a szülő, de lélekben mindig máshol jár.
- Minden fontosabb a gyereknél – legyen szó munkáról, függőségről, hobbiról vagy beteg nagyiról, valami mindig elvonja a szülőt a gyerektől, aki megtanulja, hogy a létezése nem számít.
- Nem hallgatják meg a gyereket – nem kérdezhet és nem fejezheti ki a véleményét, ezzel sérülhet az önbecsülése és az intellektuális fejlődése.
- Nem fejezheti ki az érzelmeit – a szülők nem vesznek tudomást a gyerek érzéseiről, leintik, érvénytelenítik az érzelmeket, nem reagálnak rá empatikusan.
- Helyettes házastársként használják – az egyik szülő rákényszeríti a gyerekre a férj/feleség érzelmi, támogató szerepét, amivel óriási felelősséget rak a nyakába.
- Szülőszerepbe kényszerítés – ennek több formája is létezik: az idősebb testvér gondoskodik a kicsikről vagy a szülő gyerekszerepbe helyezkedik, mindenképp káros ez a felállás.
- Túlkontrollálás – a gyereket olyan szoros ellenőrzés alatt tartják a szülők, hogy nem tanul meg önállóan gondolkodni, érezni, nem tudja megkülönböztetni a saját reakcióit a szülőétől.
A fenti listából szinte mindegyik pont elég gyakran előfordul válás során az apa és az anya részéről is. A probléma persze nem akkor lép fel, ha ritka alkalmakról van szó, hanem amikor ez a fajta viselkedés hosszú hónapokig, évekig jellemző a szülőkre.
Az elhanyagoló szülő sérülést okozhat a gyereknek (Kép: Getty Images)
Válás után elhanyagoló szülők
Egy elvált anya és apa (nem egy családból) szerepelnek a példánkban, mindketten elhanyagoló szülők, csak másképp. Az apáról az anya mondja el, miért káros, ahogy a gyerekével viselkedik: „Pár hónapos volt a kisfiam, amikor elküldtem a férjemet. Merész húzás volt, de a gyerek születése után ébredtem rá, mennyire mérgező a viselkedése, az alkoholizmusa, és nem akartam, hogy ebben az állandó szenvedésben és veszekedésben nőjön fel a fiam.
A döntésem jó volt abból a szempontból, hogy így nyugalomban élünk, ám az azóta eltelt öt évben egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jött láthatásra az apja a gyerekéhez.
Most ott tartunk, hogy már kerek egy éve nem látogatta meg, nem is kérdezett felőle, még egy emailt sem írt, hogy él vagy hal a gyereke. A fiam pedig már kezd akkora lenni, hogy érdeklődik az apja iránt, hiszen látja az oviban, hogy másoknak jelen van az apa az életében, főleg, hogy már apák napját is ünnepelnek, amiből a fiam mindig kimarad. Nem akarok falazni az apjának, ha kérdez róla, mindig őszintén elmondom, hogy ő egy megbízhatatlan ember és csak ez az oka annak, hogy eltűnik ilyen hosszú időkre, de ahogy látom, lehet, hogy minden igyekezetem ellenére is önmagát hibáztatja a gyerekem, amiért elhanyagolja az apja. Azt nem tudom, hova lesznek a szülői érzelmek az ilyen emberekből, mert több anyatársam is van, akik hasonló jelenségről számolnak be válás után, hogy apa eltűnt, mint szamár a ködben, mintha kitörölte volna a szívéből a gyereket.
Félreértés ne essék: nem az exférjünk hiányzik, csak szeretnénk, ha nem sérülne miatta a gyerekünk lelke.
Az anyáról pedig az apa mesél: „Én azok közé az apák közé tartozom, akik mindent megtesznek, hogy sok időt töltsenek a gyerekükkel válás után, nekem rettenetesen hiányoznak a lányaim. Az exfeleségem pedig mindent megtesz, hogy akadályozzon ebben, általában sikertelenül. A probléma nem az, hogy rajtam bosszút akar állni a vélt vagy valós sérelmei miatt, hanem hogy bevonja a harcba a gyerekeket is, akik egyáltalán nem értik, mi történik.
Panaszkodtak nekem például, hogy otthon nem szabad szóba hozni a nevemet sem, nem mondhatják el, ha hiányzom nekik, és szótlanul kell ülniük, amikor az anyjuk szid engem.
A legnagyobb baj ezzel az, hogy kéthetente vannak csak velem pár napot, ami azt jelenti, hogy két hétig le kell nyelniük az érzelmeiket, nem beszélhetnek otthon arról, hogy mit éreznek a válással kapcsolatban és nem mondhatják el azt sem, hogy nem szeretnék hallgatni az apjuk szapulását az anyjuktól. Dehát ez nem is az ő feladatuk kellene, hogy legyen, nem is értem, hogy az exem miért nem a barátnőinek magyaráz arról, milyen gonosz vagyok, miért nem lehet ettől távol tartani a gyerekeket és értelmes felnőtt módjára inkább arra figyelni, hogy érzelmileg ne sérüljenek ebben az egész válásban?”
A fenti esetekben egyértelműen látszik, hogy a gyerekektől megvonja az egyik szülő az érzelmi figyelmet, ami Dr. Weiss szerint már az elhanyagolás kategóriájába esik, amitől a gyerek ugyanúgy szenvedni fog, mintha valamelyik alapvető szükségletét vonnánk meg tőle. Ahogy biztonságos otthon, étel vagy víz, úgy az érzelmi figyelem is egy olyan szükséglet a gyerek számára. Ha ezt megvonják tőle a szülők, akkor az pszichés problémákat okozhat, amiket sokkal egyszerűbb lenne odafigyeléssel megelőzni, mint felnőttkorban meggyógyítani.
