Férje oldalán harcolt az ország felemelkedéséért
Zichy Karolina 1818-ban született főnemesi családban, vonzó külsejű, intelligens nő volt. Szépségét és kisugárzását hamar ki is használta, és vonzerejét bevetette a társasági élet színterein magánéleti és politikai célok tekintetében egyaránt. 1936-ban ment feleségül Károlyi Györgyhöz, de házasságuk inkább csak látszatként funkcionált. Férje iránti érzelmei ugyanis eltörpültek amellett, amellyel más férfiak, leginkább a kor nagy politikusai iránt viseltetett.
Bár férje, Károlyi György nem tudott sem a politikában, sem Karolina életében akkora szerepet befutni, mint szeretett volna, tevékenysége és annak hatásai vitathatatlanok. Támogatta Magyarország gazdasági, kulturális és politikai felemelkedését, méghozzá saját anyagi javainak felajánlásával. Károlyi jó barátja volt Széchenyinek, együtt alapították a Kaszinót, és a hazai lóversenyeket is ők honosították meg. Károlyi látta el a Magyar Gazdasági Egyesület elnöki tisztségét is, amely szintén fontos közéleti színtér volt.
Zichy Karolina és Károlyi György
Felesége, Karolina grófnő is otthonosan mozgott ezekben a körökben, a társadalom elitjében, és nagy szerepet játszott a politikai életben. Bár több gyermeket szült és nevelt fel, a családanya és a háziasszony szerepével nem elégedett meg. A grófnő szorgalmazta a magyar nyelv használatát, a magyar táncok előadását, a magyar kultúra terjesztését, magyar nemzeti viselet hordását. Mivel a főúri körök legbefolyásosabb asszonyai közé tartozott, eszméi nagy hatást gyakoroltak a korabeli társadalomra. Ha akkoriban nő is betölthetett volna politikai pozíciót, bizonyára nagyon sokra vitte volna. Károlyi Mihály emlékirataiban úgy emlékezett vissza nagyanyjára, hogy “A család legerőteljesebb egyénisége volt”.
Titkos viszonyt kezdett sógorával, Batthyány Lajossal
Bár Karolina nagy befolyással tudott lenni a férfiak politikai döntéseire, nem csak ezen az egyetlen területen érvényesült vonzereje. Az okos, tüzes és szép grófnőn ugyanis megakadt a legnagyobb államférfiak szeme is, többek között Batthyányé. Az egyetlen aprócska bökkenőnek csupán az bizonyult, hogy Batthyány a grófnő sógora volt, Karolina húgának, Zichy Antóniának a férje. Viszonyuk az 1840-es években kezdődött, és évekig csak titokban találkozgattak. A pletyka azonban szárnyra kelt, és egyesek úgy vélték, hogy Batthyány volt Karolina egyik gyermekének apja is. De nem ő volt az egyetlen államférfi, aki gyengéd érzelmeket táplált iránta. Széchenyi István naplójából ugyanis utóbb kiderült, hogy az ő szívét is megdobogtatta a titokzatosnak tűnő, különleges hölgy.
Zichy Karolina és sógora, Batthyány Lajos
Karolina azonban Batthyányért rajongott. 1846-ban már Antónia is tudott kettőjük kapcsolatáról, ám botrány helyett inkább csendben tűrte azt. Furcsa hármas volt az övék. Bár Antónia tudott a kapcsolatukról, mégis segítették egymást a testvérek. Amikor Batthyány a kivégzésére várt, Karolina segített bejutni Antóniának a férjéhez, hogy legalább elköszönhessen tőle. Batthyány akkor bocsánatot kért a viszonya miatt, és arra kérte feleségét, hogy béküljön ki Karolinával. “Kölcsönösen szükségetek lesz egymásra” – írta Batthyány búcsúlevelében. A politikust 1849. október 6-án kivégezték, utána évtizedekig gyászolta őt mind a felesége, mind pedig a kedvese.
Klapka György parancsnokkal kezdett új életet
A világosi fegyverletétel után a nővérek emigrációba kényszerültek. Antónia Svájcba költözött, és soha többé nem vett részt a politikai életben. Karolina csak 1850-ben érkezett szintén Svájcba, miután férjétől, Károlyi Györgytől végleg különvált, bár papíron azért házastársak maradtak, hiszen a válás katolikusként akkoriban főben járó bűnnek számított. “Mély sebet hordott a szívében… Sógorát, gróf Batthyány Lajost, az első alkotmányos magyar miniszterelnököt gyászolta, akit a császár kivégeztetett” – írta unokája, Károlyi Mihály.
Zichy Antónia
Karolina külföldön letelepedve is folytatta politikai tevékenységét, az ottani magyar emigráció központi alakja lett. Magánélete is rendeződni látszott, egy idő után ugyanis Klapka György parancsnok oldalán találta meg a szerelmet, és évekig vele élt együtt. Kapcsolatuk azonban az 1860-as évek elején véget ért. Karolina csak férje halála után, 1882-ben tért vissza Magyarországra, és Parádsasváron telepedett le.
A kiegyezés után azonban a nép már nem akart a forradalom és a szabadságharc eseményeivel foglalkozni, megelégedett az Osztrák–Magyar Monarchia fejlődésével és a békével. Karolina elfogadta, hogy annak az eszmének, amelyet ő képviselt addig, már nincs tere, és teljesen visszavonult a politikai élettől. Csendesen gyűlölte tovább a Habsburgokat, akik elvették tőle élete szerelmét. “Sokszor kértük, írja meg emlékiratait, de mindig azt felelte, hogy nem teszi, mert az igazat nem írhatja meg, hazudni pedig nem fog” – emlékezett unokája, Károlyi Mihály. 1903-ban halt meg, 85 évesen.
