Egy mérföldes körzetben narancssárga színben úszott az ég, üvegszilánkok és perje hullott Portland-re, miközben több emeletnyi magas lánggal égett a világ legnagyobb rönkháza. 1964-ben járunk.
„Nem hiszem, hogy valaha is látni fogok még egyszer ilyet.”
– idézi Grant Keltner helyi fotós és grafikus szavait az Offbeat Oregon, aki végignézte, ahogy porig ég a gigantikus építmény, amely a Montgomery Parkkal szemben, a város északnyugati részén állt. A ház hatalmas méretekkel rendelkezett: 206 x 102 láb (63×31 méter, a szerk.) volt – összesen fél hektárnyi területet foglalt el, és rengeteg idős, őshonos fát vágtak ki azért, hogy felépítsék. Annak ellenére, hogy a ház milyen hatalmas áldozatokkal épült fel, igen hányatott sorsa volt, szinte determinálva volt a tragikus végkifejlet.
Mit kell tudni a rönkházakról?
- Rönkházakat évszázadok óta építenek, legfőképp a skandináv országokban és Kanadában jellemzőek. Egyik legnagyobb előnye, hogy rendkívül gyorsan elkészül, pl. nem kell várni a beton száradására sem.
- A gerendaházakkal ellentétben, a rönkház kör, vagy ovális esztergált rönkből készül
- Fontos tudni, hogy a modern technikának, és a lángmentesítő anyagoknak köszönhetően egy fa, vagy rönkház nem gyúlékonyabb mint egy hagyományos téglaház.
Forrás: fix24
Egy kiállításra készült
Pontosabban, hogy grandiózus megjelenésével ámulatba ejtse az 1905-ös Lewis és Clark világkiállítás érkezőket, amelyet a 100. alkalommal rendeztek meg. Az esemény a világ minden tájáról vonzotta a látogatókat, a kiállítás négy hónapos időtartama alatt több mint 1,6 millió látogató jelent meg, és 21 országból érkeztek kiállítási tárgyak. Az építéshez Simon Benson, portlandi faipari mágnás szállította a rönköket, a kézzel kivágott, Columbia megyéből származó, idős, őshonos fenyőket. Az épület közepén egy oszlopsor húzódott végig, amely 52 db hántolatlan, két méter vastag fatörzsből állt, precízen, kézzel egymáshoz illesztve. A fatörzsek különleges bánásmódot igényeltek, a cél az volt, hogy a kérgük sértetlen maradjon a kivágás és a szállítás során.
Miután az 1905-ös össznépi banzáj véget ért, és a ház beteljesítette a küldetését, lényegében hátrahagyták az enyészetnek. Az évek során többször majdnem leégett, sőt, az 1940-es években szóba került a lebontása is, mondván, veszélyessé vált: az elhagyott épületben a rönkök egy része megvetemedett, és az egész házat kéregbogarak, termeszek és más élőlények pusztították. Az 1950-es években kicsit jobbra fordult a sorsa, amikor a Kereskedelmi Kamara végre észbe kapott, és gyűjtést indított a helyreállítására, felismerve, hogy egy pótolhatatlan értéket hagynak veszni. Végül kilenc évvel később, az épületet felújították, ráadásul telerakták a fakitermelés felbecsülhetetlen értékű gyűjteményével, – antik és modern kiállítási tárgyakkal. Köztük volt az első Douglas-fenyőből készült rétegelt lemez, amelyet az Autzen család tulajdonában lévő Portland Manufacturing Company gyártott, még 1904-ben. A ház végre a régi pompájában tündökölt és immár ki is voltak használva az adottságai, ám a békeidők nem tartottak sokáig.
Jött a végzetes éjszaka
1964. augusztus 17-én az erdészeti gondnok, ahogy minden egyes nap, fél hat körül bezárta az épületet éjszakára, majd hazament. A távozása után úgy háromnegyed órával később, a szomszédok arra lettek figyelmesek, hogy konkrétan lángokban áll a rönkház. Mire a tűzoltók megérkeztek, egyértelművé vált, hogy csak egy isteni csoda tudná megmenteni az épületet.
„Nem volt remény az épület megmentésére”
– jelentette másnap a The Oregonian. „Bentről semmit sem sikerült megmenteni” – írták. Később kiderült, hogy a tüzet egy rossz, 1905-ös elektromos vezeték okozta.
A szakemberek szerint, ha egy órával korábban történik meg a baj, a gondnok talán időben szólhatott volna a tűzoltóknak, és talán meg lehetett volna menteni az épületet. Így viszont a tűz annyira elterjedt, és olyan hatalmas méreteket öltött, hogy hiába özönlöttek Portland egész területéről az emberek, minden segítség hasztalan volt. A fentebb idézett Grant Kelton akkoriban még fiatal fiú volt, és körülbelül négy háztömbnyire lakott az épülettől. Ó így emlékszik vissza az eseményekre a saját weboldalán. „A lángok majdnem tíz emelet magasak voltak. A tűz mérföldekre bevilágította az eget, a környék narancssárga színben izzott” – mesélte és hozzátette, hogy a hatalmas hőségben az ablaküvegek egyszerűen kipattantak, egy mérföldes körzetben üvegszilánkok és hópehely nagyságú perjék kavarogtak a levegőben.
“Szürreális látvány volt”
– írta Grant a saját weboldalán, míg az Oregonian beszámolója szerint az emberek sírtak, miközben égett a ház.
Az épület elpusztulása után a helyiek később összefogtak a faipari vezetőkkel, hogy létrehozzák a Western Forestry Institute-ot, és betöltsék az gigantikus ház, meg az odaveszett gyűjtemény űrjét.
Az új intézetnek ugyan lett egy, a régivel nagyjából azonos méretű épülete a Washington Parkban, de az elégett ház, az oregoni erdőkitermelés letűnt fénykorának ereklyéje, pótolhatatlan hiány maradt.
A jó hír az, hogy ma is látni hasonló, a múltból itt maradt gigantikus rönkökből álló házakat. Ilyen a Granot Loma, amit jelenleg a világ legnagyobb rönkházának jegyeznek.
A birtok, amelynek saját Wikipédia oldala van
Az óriási épület a Superior-tó sziklás partján álló Granot Loma közel 5000 hektárnyi birtokon fekszik. A méretek vizionálásához: a házban találunk egy 60 láb hosszú nagytermet, valamint 26 hálószobát, 13 fürdőt és 26 kőkandallót. A birtoknak saját kikötője (és hajója) is van, a környező erdők tele vannak különleges vadállatokkal, például fehérfarkú szarvasokkal, jávorszarvasokkal és hódokkal, de van kék szalaggal kitüntetett pisztrángos patak is. A 92 éves birtok szerepel a National Register of Historic Places listáján, sőt, saját Wikipédia-oldala, és saját promo-videója is van.
Az építés idejéhez vissza kell mennünk egészen 1919-be, ekkor vágott bele a munkálatokba egy bizonyos Louis Graveraet Kaufman amerikai üzletember. A férfi azt tervezte, hogy a hatalmas házat (és a még nagyobb birtokot) majd nyári rezidenciaként használja. A chicagói Marshall & Fox építészcsapatát bízta meg a kivitelezéssel, összesen 22 tervező dolgozott a házon, 300 helyi mesterembert alkalmazott az építés során. Oregonból importált fenyőrönköket, és mindösszesen 5 millió dollárt költött a projektre. A hatalmas méretek ellenére, a ház egészen hamar elkészült, 1924-re már állt, de a belső munkálatokkal csak 1927-re készültek el. A “lakhoz” tartozott egy gazdasági komplexum is, amely azért készült el, hogy bevételt és élelmet biztosítson a birtok számára. Kaufman 1927-ben tartotta a megnyitó ünnepséget, és az évek során olyan prominens személyiségek jelentek meg a rezidencián, mint a teniszcsillag Bill Tilden, George Gershwin, Mary Pickford, Fred Astaire vagy Cole Porter.
Kaufman 1942-ben meghalt; felesége, Marie pedig öt évvel később követte őt. A nő halálával a gazdálkodás megszűnt, és a házaspár egyik lánya, Joan, utolsó férjével, Jack Martinnal, a Granot Loma egykori gondnokával néhány évig még ott élt, de 1950-re a lak lényegében elhagyatottá vált. A házat csak különleges alkalmakra használták, majd 1987-ben a Kaufman család eladta Tom Baldwinnak. A jelenlegi tulajdonos a Detroit News-nak azt mesélte, hogy 1987 nyarán egy New Yorkba tartó repülőn ült, amikor egy cikket olvasott az öregedő házról. Utánanézett, és beleszeretett a helybe, amelynek szokatlan neve, csodás szobái, a pazar kilátása és saját szigete is volt a 3,7 mérföldes, a vadregényes Superior -tó partján.
„Amikor először megláttam ezt a helyet, azt gondoltam, hogy ez a legkülönlegesebb hely a világon”
– mondta a chicagói kötvénykereskedő, és azt is elárulta, hogy 34 évvel ezelőtt a Granot Loma 4,2 millió dollárért az övé lett. Miután nyélbe ütötte a vásárt, a következő 18 hónapot a hatalmas ház felújítására fordította. A belső munkálatok és a dekoráció további két évet vett igénybe. Baldwin, és akkori menyasszonya, Karen McDonnell, valamint a négy gyermekük (három Baldwin korábbi házasságából) állandó otthona lett. Három évtizeddel később azonban úgy döntött, eladja a hatalmas birtokot, és a vételár közel tízszereséért hirdette meg.
Michigan állam legdrágább eladó lakóingatlanának tartott komplexumot 40 millió dollárért jegyezték be 2015-ben.
A legutolsó hírek a házról, hogy 2018- ban még nagyon kereste az új a gazdáját, de senki sem akarta megvenni a hatalmas birtokot és a hozzá tartozó épületet. Pedig ekkor már 20 millió dollárért – ami több mint 50 százalékos árengedményt jelent – kínálták eladásra. A hirdetés még ma is él, ha valakinek nagyon húzza a zsebét 20 millió dollár, azaz 6 milliárd 196 millió 300 ezer forint, a Granot Loma hivatalos oldalán pedig még több infót, videót, képet találni a házról. Hátha van benne némi alku.
Ha pedig a gerendaházak érdekelnek, itt egy cikk arról, hogyan épülnek fel.
Egy luxus-rönkházakat építő csapat
Természetesen ma is építenek rönkházakat, például a Pioneer Log Homes csapata egyetlen szöget sem használ a faházaik megépítésekor, ők a világ legnagyobb kézzel készült faházak építői. Az ilyen luxusmonstrumok megépítéséhez komoly mérnöki munka szükséges, ahol a gerendák olyan pontos asztalosmunkával vannak kifaragva, hogy azok egymáshoz tökéletesen illeszkednek, így egyetlen szöget sem kell beütni az építkezés során. A csapatnak piros pont is jár, ugyanis minden egyes kivágott fa után a csapatuk hét másikat ültet. A mai napig mintegy 1,5 millió fát ültettek el.