Cic-cic, itt egy kis parizer!
Szinte mindenki ismer a környékén egy Mari nénit (vagy Pali bácsit), aki nagy elánnal teszi ki az utcára az ilyen-olyan ételmaradékokat, hogy szegény Micike, meg Folti ne legyen olyan girhes. Sajnos az is legalább ennyire általános, hogy ezek a lelkes, ételszóró, javarészt idős emberek nem gondolnak a dorombolással meghálált etetés következményeire.
Például arra, hogy a jól táplált kóbor macska nemzőképesebb, így az elszaporodásuk (ivartalanítás nélkül) előbb – utóbb végbemegy, azaz ellepik az utcát és a környéket a gazdátlan macskák, illetve a velük járó problémák. Azt is csak kevesen tudják, hogy az utcai etetéssel egy természetes folyamatba avatkozunk be, ugyanis az évek óta utcán élő, kinti állatok az energiájuk nagy részét az élelemszerzés köti le, azaz vadásznak, ezért nem igazán szoktak elszaporodni. Azonban, ha naponta kikerül az utcára az étel, felborul a rendszer, és a kóbor állat nem kényszerül többé saját magának megszerezni a napi élelmet, helyette a szaporodásra fog fókuszálni, maximum kedvtelésből pusztítja a környék rágcsálóit. És a cuki madarait.
Ráadásul a macska szapora állat: februárban elkezd tüzelni és ezt csinálja háromhetente újra meg újra, majdnem egy éven keresztül. Az anyaállatok két hónapig vemhesek, sőt, már a szoptatás idején is képesek párzani, teherbe esni, így április, június és október körül újra fialhatnak. Gondoljunk csak bele, egy macskától akár 15 cica is származhat szűk egy éven belül, és akkor még nem számoltunk azzal, hogy az áprilisban született kölyköknek is születhetnek sajátjaik. Így történhet meg, hogy a két girhes kiscicából fél év alatt egy egész macskakolónia keletkezik, amely megkeserítheti az ott lakók életét, és mindemellett az utcára született macskáknak sem lesz annyira jó.
Legyengült immunrendszerrel, oltás nélkül gyakran sorra fertőzik egymást és a környék macskáit, de az sem ritka, hogy már eleve betegen jönnek a világra.
Pár évvel ezelőtt, Zugló egyik kertvárosi részén, ahol én is lakom, a fenti okokból elszaporodtak a cicák. Az ételszóró néni nem volt közkedvelt a környékemen, a háza előtt én is rendszeresen szentségeltem a bomló ételek, a borzasztó szagok, meg a zsongó legyek miatt, amik között az embernek úgy kellett átverekednie magát. Az utcákon egyre gyakrabban lehetett látni rossz állapotú, elütött, rosszabb esetben megmérgezett macskákat.
Egyszer, amikor mentem haza, apró kölyökmacska szegődött a nyomomba. Nem nézett ki túl jól, alig volt nagyobb a tenyeremnél, a csipától összeragadt szemeivel nem sokat láthatott, de még így is, keserves nyávogások közepette kitartóan a követett a kapuig. A kis szutykos végül célt ért, felhoztam a kölyökkutyám mellé, lesuvikszoltam, lőttem róla pár képet, és reménykedtem, hogy a Facebook-ismerőseim közül valaki beleszeret az alultáplált macskakezdeménybe. Így is lett. Az egyik távolabbi ismerősöm még aznap este elvitte. Ma már oltott, nagyra nőtt, ivartalanított, boldog, vörös macska. Milyen szép történet az övé, gondolhatnánk, ám a testvérei és hasonló korú utcai rokonai nagy valószínűséggel nem így jártak, szűkre szabott életük inkább kínlódással teli lehetett, mint jó. Az etetők ugyanis nemcsak a túlszaporulatra, hanem arra sem gondolnak, hogy a kolóniákban oltatlanság hiányában gond nélkül terjednek a betegségek. Az egyik leggyakoribb például a macskaleucosis, amely főleg idősebb, középkorú macskákban jelentkezik. hosszú lappangási idő után.
A kórokozó vérrel, nyállal és nemi úton terjed, így főleg kijáró, verekedő, illetve párzó állatok vannak kitéve a fertőzés veszélyének. A legborzasztóbb a betegségben, hogy a fertőzött anyák kölykei már fertőzötten jöhetnek világra.
Hasonlóan az utcán élő, kijáró macskák között terjed a macskák immunhiányos betegsége, a veszettség, a főleg fiatalabb cicákat veszélyeztető parvovírus, ami kezelés híján szintén halálos kórkép, és még hosszan sorolhatnánk a betegségeket, amelyek fokozottan veszélyeztetik az utcán kódorgó, nagyrészt oltatlan állatokat.
Sajnos komolyan megbetegíthetik egymást a kóbor állatok (Fotó: Getty Images)
„Volt nekem egy csövesem… Egy szép, nagyfejű, ivaros kandúrom… Évek óta átjárt hozzánk, vagy inkább a nemmacskámhoz pettingelni, (a nemmacska ivartalan amúgy) de még azt sem engedte, hogy ránézzek. Üldögélt a kerítésen, b*sztatta a kutyákat, néha leköpött, amikor köszöntem neki. Ilyen plátói viszony jutott nekünk csak. Sokszor próbáltam megfogni, hogy legalább attól a k*rva nagy golyóitól megszabadítsam, ha már itt csapja a szelet, de a csapdát IS nagy ívben elkerülte, talán még ki is nevette. Ételt nem fogadott el, jóllakott volt mindig, mert volt ám gazdája, aki hitt abban, hogy a kijárós macska a boldog macska. Csöves eljött megint. Jött segítséget kérni. Jött meghalni. Még le se köpött, pedig most még azt se bántam volna. Elfogadta az ételt. Meg is ette volna, ha nem lett volna tele a szája fekélyes sebekkel, amit gondolom a gazdája kezeltetni akart, csak hát az a fránya felelősség, meg az ilyen szarságok elkerülték a figyelmét, ugye. Nem volt elég neki a gennyes szem, a csontsovány test” – ezt már az egyik állatvédő, aktivista ismerősöm írta ki a Facebookra, és elrettentésül egy borzasztó képet is mellékelt a beteg, szenvedő macskáról.
Csövesnek valószínűleg jobb élete – és könnyebb halála – lett volna, ha egy olyan ember a gazdája, aki a lakásban tartja, ivartalanítja és gondoskodik az orvosi ellátásáról.
A kolóniában élő kóbor macskák egyébként az emberre nem veszélyesek, kizárólag egymás között terjesztenek betegséget. De azt nagyon.
Ne etess, ivartalaníttass!
Az etetések nyomán elszaporodó macskakolóniák problémája nem új dolog, egy ideje már nemcsak vidéken okoz gondot, hanem a nagyobb városokban, így Budapesten is. Becslések szerint akár 3 millió cica is lehet itthon, ami az ország népességét és nagyságát nézve, rengeteg, pláne, ha azt vesszük, ebből milyen sok élhet menhelyen vagy utcán.
„A nagymamámnál teljesen elszaporodtak a macskák, már olyan 13 lehet. Próbáltuk a kölyköket elvinni egy menhelyre, de azt mondták, nem tudnak befogadni többet, az egyik macskát pedig ivartalanítani szerettük volna, de az orvos azt mondta, hogy vemhes, ezért nem végzi el a műtétet” – mondja kétségbeesetten Panni, és a problémája nem egyedi.
Valóban akadnak még olyan állatorvosok, akik a vemhes macskák ivartalanítását elutasítják, de Dr. Hann Luca szerint erre nincs is külön szabályzás, ezért tényleg az orvos egyéni döntésén múlik. „Én főként belgyógyászattal foglalkozom, nem nagyon műtök, így személy szerint nem szoktam ilyen döntéseket meghozni. De itt a rendelőben általában elvégezzük. Egy alomban 3-4 cica születik általában, vemhes, kóbor macskából pedig rengeteg van, és akkor szorozd össze, hogy amikor ezek az egyedek megszületnek, az mennyi – potenciálisan leendő kóbor – kiscicát jelent. Itt a humánus, állatszerető attitűdnek sajnos muszáj határt szabni, mert hosszú távon csak rosszat teszünk azzal, ha a vemhes állatokat nem ivartalanítjuk. Sokan az ilyen fölöslegesnek mondott kiscicákat végül megölik otthon, vagy csak magukra hagyják” – magyarázza az állatorvos, hozzátéve, hogy az ő kerületükben például pont a túlszaporodást megelőzendő ivartalanítási akció folyik. Az önkormányzat fizeti az ivartalanítást, amit azt jelenti, hogy a gazdiknak ez kb. 3000 forint költséget jelent, (az eredeti ár, 16-25 000 forintig terjed, attól függően, hol csináltatjuk).
Más önkormányzatok pedig inkább az etetést tiltották volna be. 2019-ben Kiskunhalason, pár évvel ezelőtt pedig Újpesten önkormányzati rendelettel tiltották közterületeken az állatok etetését, és 50 ezertől 500 ezer forintig terjedő büntetést kaphatott az, aki nyilvános helyen ételt szórt. A Kúria végül megsemmisítette az újpesti önkormányzati rendeletet, tekintettel arra, hogy annak világosságával, egyértelműségével összefüggésben komoly aggályok merültek fel. A jelenlegi jogszabályaink között ma nem találunk olyat, amely kimondja, hogy a vadon élő vagy kóbor állatok közterületen történő etetése tilos. Ám a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény értelmében azonban aki a közterületen, a közforgalom céljait szolgáló épületben, vagy közforgalmú közlekedési eszközön szemetel, ezeket beszennyezi, szabálysértést követ el. Vagyis a vadon élő vagy kóbor állatok olyan jellegű etetése, amely a közterületet beszennyezi, nem megengedett.
Ész nélkül szórni az ételt a kóbor macskáknak nettó felelőtlenség, nem jófejség (Fotó: Getty Images)
És, hogy mit lehet tenni az utcán élő kolóniákkal? A Magyar Macskavédő Egyesület szerint kiirtani a macskaközösséget, erkölcsileg és törvényileg elfogadhatatlan, és bár vannak olyan cégek, akik elszállítják a macskákat, azt nem lehet biztosan tudni és lekövetni, hogy az állatokkal mi történik a szállítás után. Menhelyekre vinni őket szintén nem megoldás, nagyrészt a kapacitás hiánya miatt, másrészt a több éve utcán élő macskák nem szocializáltak, ezért fogságban élni számukra szenvedés, ugyanakkor örökbe sem adhatók a vadságuk miatt. Az egyedüli megoldás tehát az utcán élő populáció ivartalanítása. Ezt úgy próbálja megoldani néhány menhely, hogy az állatokat befogják, az állatorvos ivartalanítja azokat, majd miután megtörténik a parazitamentesítés (egyes helyeken oltást is kapnak), és levágják az állat fülcsücskét (az ivartalanított kóbor macskák nemzetközi ismertetőjegye), visszaengedik őket az eredeti élőhelyükre.
A szakemberek tehát azt kérik, hogy aki macskát talál, ne csak etesse, hanem próbálja meg folyamatosan magához szoktatni, majd keressen egy menhelyet, fogja be a cicát és segítse az ivartalanítását. Ha az állat vad, a menhelyek csapdát is biztosítanak a befogásához.
Ehhez hasonló metódus egyébként sok országban kiválóan működik. Isztambulban például közel 150 ezer kóbor állat él az utcákon, akiket rendszeresen begyűjtenek és beoltanak, és ma már élelmet is kaphatnak. A török főváros utcáira ráadásul olyan eledel- és vízautomatákat helyeztek ki, amiket a környezettudatos járókelők üzemeltetnek, azok ugyanis üres műanyag palackokkal hozhatók működésbe.
„Szabad lélek”
„Ezt szokták mondani azok, akik a macskájukat hagyják, hogy elkószáljon. Pedig az állatvédelmi törvény leírja, hogy kötelesek a tulajdonunkban lévő háziállatot a saját telkükön tartani” – magyarázza Androvitz Judit, a Bundás Barát Állatvédő Egyesület munkatársa. Szerinte ugyanis nemcsak a felelőtlen etetőkkel van baj, hanem azokkal is, akik hagyják eljárni otthonról a macskájukat, amelyek nagy része nem oltott, nem ivartalanított. A tapasztalatai szerint itthon a felelős állattartás még mindig kis cipőben jár, gyakori, hogy tévhitek mentén tartanak otthon macskákat. „Ahogy a gazdis kutyák sem járhatnak falkában az utcán, mondván, »a kutya egy falka állat, nincs mit tenni, ilyen a természete«, úgy a gazdásított macskát sem lenne szabad kiengedni, főleg nem ivarosként” – mondja a szakember. „Etetni, szeretni nem elég, oltatni, ivartalanítani, betegség esetén gyógyíttatni kell. Ez pedig mind pénzbe kerül.
Nincs olyan, hogy egy macska ingyen van.”
– teszi hozzá, és Judit nem győzi hangsúlyozni, mennyire fontos az ivartalanítás minden hazavitt állat esetében.
Az otthon tartott ivaros állatok elajándékozott kölykei tovább generálják a bajt, elveszik a lehetőséget az utcáról mentett, menhelyen élő macskáktól, amelyek már ivartalanítva, féregtelenítve, oltva és egészségesen kerülnek örökbefogadásra.