“Alsópetényben fogunk lakni!” – ezzel kezdte a barátnőm, amikor felhívott, hogy menjünk el a gyerekekkel nyaralni csak mi, csajok. “Jó, persze, de hol van Alsópetény?” – kérdeztem, aztán megkerestem a térképen. Bevallom, kicsit aggódtam, hogy nem fognak-e unatkozni a gyerekek, de épp ellenkezőleg alakult a kiruccanás.
A szállásunk egy elképesztően kialakított falusi vendégházban volt, levendulákkal és teljes kényelemmel. Alsópetényben egy saroknyira volt a szállásunktól a Prónay-kastély, amely nemcsak épületeivel, hanem hatalmas parkjával is belopta magát a szívembe.
Aztán a programajánlóban olvastunk a Nógrádi Vadasparkról, ahol bejelentkezés után el lehet menni vadetetésre is. Ez délután 5 körül jutott eszünkbe, gyorsan kocsiba pattantunk, úgy saccoltam, hogy 6 körül lehet az etetés. Mikor odaértünk, akkor az első, amit megláttam, egy hölgy volt, aki egy hatalmas “cumisüveggel” útnak indult a karámok felé. Nem volt kérdés, hogy követem: egy tündéri kiscsikót hívott, aki hangos nyerítéssel felelt a hívásra, három hetes volt, amikor meghalt az anyukája, azóta etetik. Ezt már a hölgy mesélte, aki a vadaspark erdészének és tulajdonosának a felesége. A paci megérkezett, és gyönyörű szemeit félig lehunyva elégedetten kiszívta a tápszert. Nagyon édes volt, nekem már ekkor a kedvencem lett a Nógrádi Vadaspark.
Nemsokára megérkezett egy száraz zsömlével és magokkal megrakott traktor, aminek deszkák kerültek a tetejére, és felkapaszkodtak rá az emberek. Háromszor kellett fordulni, annyian voltunk! Az sem volt utolsó élmény, ahogyan a traktorba felléptél, és térdig süllyedtél a száraz zsömlékbe. Aztán elindultunk: rázott, csúsztak a deszkák és az erdő útjain akkora árkok voltak a traktorkerekektől, hogy csak na! Viszont, ami ezután történt, az varázslatos volt: elkezdtek gyűlni a vadak az erdőből és jöttek szorosan a traktor mellett. Nem féltek a zajától, hiszen az ételt hozta, megszokták már. Jöttek a pici csíkos vadmalacok, és jöttek a szüleik is. Dámszarvasok, gímszarvasok, muflonok, fácánok és persze a kicsinyeik: egészen aprók és nagyobbacskák is. Ennyi vadállatot soha nem láttam még tapintható közelségben, kerítések nélkül.
Pötyi néni, a szarvastehén mindenkit megnyalogatott, hagyta magát simogatni
Végül megérkeztünk a magasleshez, ahol érdekes előadást hallgattunk meg a tulajdonostól arról, hogyan is működik ez a magánvadaspark, milyen állatok élnek itt, és hogyan udvarolnak a vadak. Szóba került az is, hogy mióta el lehet szállítani a nagy áruházak megmaradt illetve lejárt készleteit, azóta nagyon jó dolguk van az állatoknak, mert ők mindenevők. Simán megeszi a száraz zsömlét a róka is, sőt van egy pici őzike, akinek a kedvence a szőlő és a barack. Az őzikét egyébként külön elkerített területen nevelték fel a tulajdonosok, és ő az egyetlen, aki megmaradt az állományból, a többi őz ugyanis elpusztult. Majd elkezdődött a tulajdonképpeni etetés, amikor az állatok megkapták a traktor tartalmát. Élvezet volt közvetlen közelről nézni, ahogyan falatoznak, és az emberek mellé merészkednek. Aki teheti, jelentkezzen be egy ilyen túrára, mindössze 2 óra, a település pedig nincs messze, kocsival egy órányira a fővárostól. Arra azért érdemes felkészülni, hogy nincs gyerekjegy, fejenként 1600 forint az ára az élményetetésnek.
És akkor még közel sincs vége, másnap reggel ugyanis egy falusi kosár állt a szállásunk ajtajában, tele minden földi jóval, házi szalámival, sajttal, kenyérrel, vajjal, innivalóval. Aztán a nógrádi vár felé vettük az irányt, ami valaha igazi, hatalmas vár volt, mostanra ebből csak kevés látszik. Az évszázadokon át királyi kézen lévő birtokot Árpád-házi IV. (Kun) László adományozta a váci püspökségnek. A fennsík egyik sarkában – mély száraz árokkal elkerítve – létesült a belsővár, melynek jelenleg igen csonka maradványokban látható épületeit a 15. század második felében emeltette Báthory Miklós váci püspök. Ebben az időszakban készült el az a nagy, három emelet magas öregtorony is, melynek csonkja messziről jellegzetessé teszi a nógrádi várromot. 1685. évnek egy nyári viharában villám csapott a belsővár magas öregtornyába, felrobbantva az ott tárolt puskaport. Az óriási robbanás teljesen megsemmisítette a belsővárat, ezzel gyakorlatilag védhetetlenné is téve. Katonai jelentőségét ekkor végleg elvesztette, falait a könyörtelen időjárás és a környékbeli lakosság mostanra szinte elbontotta. Ennek ellenére ódon romantikája van, a kilátás pedig lenyűgöző a magaslatról.
A Bánki-tó is egy köpésre fekszik Alsópeténytől, pici strandján kényelmesen lehet napozni a zöld füvön, nagyokat lehet úszni a tóban, élvezve a vadkacsák látványát. Medencéhez és strandokhoz szokott gyerekeknek jó élmény, arról nem is beszélve, hogy a belépő ára is igen barátságos. A környéken biztosan akad még rengeteg szépséges látnivaló, a táj elbűvölő, és túraútvonalak tömege is várja a kirándulni vágyókat. Aki szeretne békében, csendben pihenni, nagyokat kirándulni, az nem fog csalódni ezen a környéken.
Itt olvashatsz még többet mesés magyar falvakról:
- Egy mesés kis magyar település, ahol elbújhatsz a világ elől – fotók
- Ez Magyarország 10 legromantikusabb és legszebb falva
- Szanticska – a falu, ahol hárman laknak
