Az Emberi erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a minap úgy nyilatkozott, hat év alatt megfeleződött a közoktatásban a hátrányos helyzetű gyerekek száma. A siker pedig leginkább a családok anyagi helyzetében bekövetkezett javulásnak köszönhető. Több szülő dolgozik, emelkednek a munka, a gyermekes családok kevesebb adót fizetnek.
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója csöppet sem látja a helyzetet ilyen rózsásnak. Szerinte a pozitív adatok csupán az új, a szakma által erősen vitatható statisztikai besorolásának köszönhetőek. Míg korábban a közoktatási törvény a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülteket minősítette hátrányos helyzetűnek, addig a három évvel ezelőtt bevezetett gyermekvédelmi törvény határozza meg a kritériumokat. A megfogalmazás szerint pedig a hátrányos helyzet akkor áll fenn, ha a szülők iskolai végzettsége legfeljebb alapfokú, vagy a szülőknek hosszú ideje nincs munkája, vagy ha elégtelen a lakókörnyezet. Ha pedig ezekből több feltétel is egyidejűleg fennáll, akkor halmozottan hátrányos helyzetű besorolást kaphat a gyermek.
A szakértő úgy látja, a törvény beiktatásával a jogalkotók célja a hátrányos helyzet fogalmának újradefiniálása és statisztikai utat keresni a gyermekszegénység csökkentéséhez. A kérdés pedig az, ha valóban ennyire csökken a gyerekszegénység, vajon miért van egyre több munkájuk a civil szervezeteknek. Vajon miért kellett ennyi gyereknek támogatni a beiskolázását? Miért kell ennyi adomány használt ruhából, cipőből, élelemből? A közmunka havi 58 ezer forintja nem képes megváltoztatni a szegény családok körülményeit, gyakorlatilag ők nem részesülhetnek a családoknak juttatott adókedvezményekből, de esetükben képtelenség olyan támogatásokhoz hozzájutni, mint a családok otthonteremtési kedvezménye – írja a NOL.
