A gyerekbalesetekről akarjuk kérdezni Kerényi Imrét, ám korántsem egyszerű elérni őt. Munkatársaival együtt huszonnégy órás szolgálatban van, legalábbis valahogy véletlenül mindig így jön ki a lépés. Az ambulancián sokszor húsz-huszonöt gyerek várakozik kísérőjével vizsgálatra. Ha szülőként érkeznék ide törött karú, sírós kisgyerekemmel, bizony megroggyanna a térdem a látványtól. Ha épp nem ott vizsgál Kerényi doktor, akkor a műtőben van vagy valamelyik kórteremben, vagy szülőkkel beszél, ezért nehéz időpontot egyeztetni. Megegyezünk, hogy másnap találkozunk, mert akkor már szabadságon lesz. Amikor megérkezünk a megbeszélt időpontban, még a műtőben van, amíg beszélgetünk, többször is keresik. Világosan látszik, milyen is az, amikor ő szabadságon van.
Leggyakoribb az esés
A sebészetre kerülő csecsemők jelentős része azért van itt egy-két napig, mert leestek valahonnan. Egyszerű eset, ha csak az ágyról a szőnyegre, valamivel rosszabbak az esélyek, ha a pelenkázóról vagy az etetőszékből a kőpadlóra. A szülők arra hivatkoznak, hogy úgy tudták, csemetéjük még nem tud
A kicsiket bajba sodorhatja a kiváncsiság |
Gumiból vannak ezek a gyerekek! mondja Kerényi Imre biztatásképpen, s elmeséli annak a kisgyereknek az esetét, aki az ötödik emeletről zuhant a betonra, s megúszta kétoldali combcsonttöréssel. Négy hét kórház után már haza is mehetett!
Forrázás
Évente jónéhány ilyen eset fordul elő a Madarászban, és szinte mind elkerülhető volna, ha a szülők ügyelnének néhány alapvető szabály betartására. Gyakran rossz szociális körülmények közt kerül sor erre a balesetre, rendszerint a fürdetéssel vagy főzéssel összefüggésben. Ha a babafürdőkádba a lakás másik
Lehetőleg ne rántsuk meg, ne húzzuk a kisgyerek karját! |
Szörnyű sérülés történt például akkor, amikor a hirtelen áramszünet miatt beálló sötétben botlott meg a forró vizes fazékkal a kezében az édesanya, és a földön játszó kisgyerekére öntötte a vizet. A manapság divatos családi házak tágas, amerikai konyhás nappalija jelenik meg lelki szemeim előtt. Onnan vajon hogyan lehet kizárni egy csúszó-mászó apróságot? Kerényi főorvos azonban nem emlékszik olyan esetre, amikor ilyen környezetben történt volna forrázásos baleset. Annyi bizonyos, hogy szülőként fokozottan ügyelnünk kell arra, nehogy a kíváncsi kisgyerek magára rántsa a terítőt, rajta a forró teáskannával vagy a levessel. Ilyesmit egyszerűen nem szabad olyan helyen tárolni még rövid ideig sem, ahol gyerekek bármilyen módon hozzáférhetnek. Ha a tésztáról készülünk leönteni a főzőlevet, szállítsuk biztonságos távolba a kicsit, vagy tegyük járókába arra a néhány percre.
Forró kamillás gőzzel sose inhaláljunk gyereket, mert rendkívül balesetveszélyes! Gyakran megtörtént, hogy a hőségben kapálózó nyűgös kisgyerek magára rántotta a fazekat .
Ostobaság, semmi több
A gyerekbalesetek jelentős részét a felnőttek felelőtlensége, ostobasága okozza. Hiszen kapható már kerékpáros gyerekülés, kicsiknek való bukósisak, mégsem használja mindenki a gyerekszállításhoz. Ennek köszönhetőek az igazán súlyos, töréssel, szalag-szakadással, bőrelhalással járó boka- és lábsérülések, mert
A biciklizés nem veszélytelen mulatság! Segíthet a sisak, a térd- és könyökvédő is |
Az emeletes ágy nem elég biztonságos ahhoz, hogy kisgyerek aludjon benne. Éjszaka, ha félálomban lemászik róla, és közben leesik, mert rossz helyre lép, beakadhat valamelyik végtagja a létra fokai közé, a kicsi pedig egész súlyával lóg rajta. Ez súlyos sérülést szokott eredményezni.
Gombelemet semmiképp sem szabad olyan helyen tartani, ahol a mindent kóstolgató, kíváncsi kisgyerek hozzáférhet. Ha úgy tűnik, lenyelte, azonnal kórházba kell vinni, mert a gyomorsav kikezdi a fémborítást, így maró anyagok és mérgek kerülhetnek belőle a gyerek szervezetébe.
Az elkerülhetetlenek
A kép jellegzetes és egyértelmű: a kisgyerek sír, lóg az egyik karja, mint egy szárnyaszegett kismadáré, a szülő pedig elmeséli, hogy a kicsit karjánál fogva emelte fel vagy hintáztatta. Az orvos odalép a gyerekhez, alig észrevehető mozdulatot végez a beteg végtagon, és máris minden rendben. Az eset tehát nem súlyos, csak fájdalmas. Ötéves kor előtt, főként kisgyerekeknél, az orsócsont a könyöknél könnyen kibújik az ízületi szalag alól. Nem igazi ficamról van tehát szó, csupán arról, hogy a kar húzásától elmozdul a helyéről az egyik csont.
Egy időben hetente előfordult ez a baleset a kisebbik fiammal. Bejöttek, helyre tettük. Aztán inkább megtanítottam a feleségemet arra a bizonyos aprócska mozdulatra meséli Kerényi doktor.
A játszótéri balesetek többsége elkerülhetetlen. Mindenkivel előfordul, hogy leesik, megüti magát, nekimennek. Nem volna helyes, ha túlzott óvatosságból nem engednénk csúszdázni, hintázni a gyereket. Jó, ha a szülő a közelben marad, de az egyszerű törések, zúzódások nyom nélkül gyógyulnak.
Hétfőn reggel
Kerényi doktor azt javasolta, nézzük meg hétfőn reggel is a sebészeti osztályt. Azt ígérte, bosnyák menekülttáborhoz hasonló látványban lesz részünk.
Igaz, én már szabadságon leszek, de majd a kollégák segítenek.
Csak ebben a két dologban nem volt igaza. Reggel éppen műtőben volt a főorvos, egyik gyereket tolták be a másik után. A kórtermek zsúfolásig tele kis betegekkel, pótágyak mindenütt. A látogatók hosszú, tömött sorokban vonulnak a folyosón, az egyik doktornő nyakmerevítő galléros kisfiú reflexeit vizsgálja az egyik zsúfolt kórteremben, a másik doktor az ambulancián rendel, ahol még a pénteken látottaknál is sokkal többen várakoznak. Melyiküket zavarjam kérdéseimmel? Melyik kétségbeesett szülőtől kérdezzem meg, miért kerültek ide? Attól az anyukától, aki épp egy órája próbálja megnyugtatni síró kisfiát?
Lemondunk a további várakozásról, hiszen amit látunk, az éppen elég: hihetetlenül túlterhelt orvosok és ápolók, rengeteg gyógyulásra váró apróság szülőkkel, valamint pénz- és helyhiány. Lehet szabadságra menni?
Szellőtől is óvta őket?
Á, dehogy! A kosarazó fiam gyakori vendég volt itt, évente kétszer biztosan gipszeltük. A feleségemnek viszont már a házasságkötésünkkor megmondtam, mi az a két dolog, amit semmiképp sem követhet el gyerekeinkkel: a forrázás veszélye miatt nem engedheti őket a konyhában játszani, és nem adhat a kezükbe üvegpoharat. Ha ugyanis a kisgyerek pohárral a kezében hasra esik, egy életre nyomorékká tehetik a sérülései: az üvegcserepek elvágják az idegeket, inakat, s ezek még olyan aprók, hogy a leggondosabb sebészi munkával sem lehet mindig tökéletes eredményt produkálni. Ez jelenti az igazi veszélyt, nem a mászóka és a csúszda! Persze nálunk a konnektorok az egész lakásban biztonsági dugóval voltak ellátva, és emeletes ágyunk sem volt. Most már mindkét fiam felnőtt.
Fotó: Rátkai Éva, Eltern