Az 1920-as évek elején a szívbetegek és más, súlyos betegségekben szenvedők még nem eshettek át bizonyos alapvető műtéteken, mert az altatást esetükben túl kockázatosnak tartották. Egy amerikai sebész, a Pennsylvania állambeli Kane Summit Kórház főorvosa, dr. Evan O’Neill Kane be akarta bizonyítani, hogy ezek a műtétek akár altatás nélkül, helyi érzéstelenítésben is elvégezhetők, ehhez pedig meglehetősen drasztikus módszert választott, szó szerint önmagát sem kímélve.
A 60 éves orvos 37 éves orvosi pályafutása során több mint 4000 vakbélműtétet végzett. Ő maga krónikus vakbélgyulladásban szenvedett és 1921 februárjában úgy döntött, helyi érzéstelenítésben kiveszi a saját vakbelét.
A doktor novokainnal érzéstelenítette el a területet, majd a műtőasztalon ülve, párnákon támaszkodva, a műtéti területet tükörből nézve felvágta a hasát, szakszerűen eltávolította a vakbelét, végül lezárta az ereket. Ezt követően asszisztensei bekötötték a sebét. Az önmagán végzett operáció a média érdeklődését is felkeltette, Kane pedig néhány órával a műtét után már fogadott is egy riportert a kórházi ágyánál.
„Most már pontosan tudom, mit érez a páciens, amikor helyi érzéstelenítésben operálják, és ez volt az egyik dolog, amire kíváncsi voltam, amikor elhatároztam, hogy magamon hajtom végre a műtétet. Tökéletesen értem már azt is, hogyan kell alkalmazni a helyi érzéstelenítést abban az esetben, amikor egy olyan személy vakbelét távolítjuk el, akinek szív- vagy egyéb olyan problémája van, ami miatt nem altatható” – nyilatkozta akkor az orvos.
Kane-nek egyébként nem ez volt az egyetlen önmagán elvégzett operációja: két évvel korábban maga amputálta az egyik sérült ujját, 70 éves korában pedig maga műtötte meg a lágyéksérvét. Az 50 perces beavatkozás alatt a nővérekkel viccelődött, 36 órával később pedig már a műtőasztal mellett állt és egy másik betegen végzett operációt.