Mióta Rieder professzor kifejtette ezt a nézetét, számtalan gyűlölködő kommentet és levelet kapott, továbbá viszonylag nagy nyilvánosságot. A népességnövekedés szabályozására tett javaslatait, így a gyermektelenség támogatását ennek ellenére nem vonta vissza, és nagyjából a következő érveket sorakoztatja fel mellette:
Az, hogy a klímakatasztrófa a nyakunkon van, nem puszta spekuláció, hanem tudományos érvekkel alátámasztott tény, és a kutatók 97 százaléka egyetért abban, hogy radikális változások várhatók a közeljövőben.
Ez konkrétan annyit jelent, hogy az 1,5-2 Celsius-fokos emelkedés az ipari termelés előtti állapothoz képest veszélyes, ám a 4 fokos emelkedés egyenesen katasztrofális hatást idéz majd elő, amelynek következtében a Föld nagy részén ember által lakhatatlanná válik. A World Bank jelentése szerint az 1,5-2 fokos emelkedés extrém időjárási körülményeket idéz majd elő, hőhullámokat, vízhiányt, az élelmiszer-előállítás csökkenni fog, és járványok törnek ki. A tengerszint emelkedik, viharok várhatók, amelyek a tengerparti városokat fenyegetik.
A WHO előrejelzései alapján ez az emelkedés már 2030-2050 körül bekövetkezik (vagyis az én korosztályom gyerekei éppen elkezdik felnőtt életüket!), és a világszervezet mérései szerint ebben az időszakban legalább 250 ezer ember hal majd meg évente a klímaváltozás miatt. Ez persze első körben valószínűleg a szegényebb országokat érinti majd, a gazdagabb Nyugat ideig-óráig még biztonságban maradhat, ám mindez csak az egyetemes egyenlőtlenséget erősíti, a szegény országok lakóit kényszeríti életveszélybe, míg azok az országok, amelyek jobban hozzájárultak a klímaváltozáshoz az ipari termelés növekedése miatt, kevésbé érzik majd a súlyt.
4 fokos emelkedésnél, amely már a század végére várható, a World Bank előrejelzése szerint minden nyár forróbb lesz, mint az összes eddig mért melegrekord, a Közel-Kelet, Észak-Afrika, a Mediterráneum lakhatatlan lesz nyáron, sok tengerparti város víz alá kerül, az alacsonyan fekvő szigeteket elhagyják lakóik. Milliós lesz a klímaváltozás miatt migrációra kényszerülők száma.
“Az egész úgy fog kinézni, mint egy apokaliptikus katasztrófa, amit eddig csak filmvásznon láttunk.”
Éppen az emberi élet védelmében van tehát szükség a szülések számának csökkentésére Rieder professzor szerint. Vagyis – állítása szerint – nem emberellenes filozófia az övé, hanem emberközpontú. A klímaváltozás iránt érdeklődők éppen hogy az emberi élettel törődnek. Azokéval, akiknek ezt majd át kell élniük.
És ha belegondolunk, nem is az unokáinkról, hanem már a gyerekeinkről beszélünk. Az ő generációjukról. A professzor érveiben arra biztat, hogy azokat próbáljuk boldoggá tenni, akik már megszülettek, akik már itt vannak, és ne újabbakat hozzunk létre, akiknek a boldogulása nagyon is kétséges. Úgy véli, sokkal inkább életellenes új életeket létrehozni annak rovására, hogy a már meglevőket gondozzunk, mint minden áron szülni és nemzeni. És ha belegondolunk, tele a világ szenvedő, “gondozatlan” gyerekekkel és életekkel, akiket a mi felelősségünk volna támogatni.
Ráadásul minden új élet, minden újonnan született ember hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátáshoz, amely éppen a klímakatasztrófa felé vezet minket. Rieder szerint ez is indokolja azt, hogy a jövőben a felelősen gondolkodók csak kis családot tervezzenek. Bár egyesek azzal érvelnek, hogy a népességnövekedés fontos része a gazdaság növekedésének, régóta világos, hogy ez a növekedés nem folytatódhat a végtelenségig egyszerűen a források végessége miatt. Vagyis a születések számának növelése nem fogja állandó jelleggel növelni a gazdaságot. Vagy észrevesszük ezt, vagy hirtelen és váratlan katasztrófára számíthatunk.
Rieder így foglalja össze az állítását: “Talán úgy kellene megvédeni a gyermekeinket, hogy nem szüljük meg őket.”
A Rieder nézeteivel rokonszenvező környezetvédők külön csoportot is alkottak a probléma kezelésére és vizsgálatára, és nyilvánvalóan megértették, hogy a gyermeknemzés vagy nem nemzés nemcsak környezeti probléma, hanem szívügy, lelki kérdés is. A Conceivable Future elnevezésű csoport az ezzel kapcsolatos belső harcokat próbálja kihangosítani és nyilvánossá tenni. A környezetvédelemmel és klímaváltozással foglalkozók belső problémáit, akik egyre inkább úgy érzik, hogy gyermekeiknek már csak méltatlan életet tudnának adni.
A professzor számításai szerint, ha elérnénk arra a szintre, hogy minden nőre egy fél gyerek tartozna, vagyis összesen minden második nő vállalna egy gyereket, a klímaváltozást jelentősen le tudnánk lassítani. Az Oregon State University elvégezte a szükséges számításokat, ezek szerint semmi sem csökkenti annyira a szén-dioxid-kibocsátást, mint a kevesebb gyerek.
Nem elég ehhez a kevesebb hús fogyasztása vagy a kevesebb energia felhasználása.
Habár Riedernek van javaslata arra, hogyan csökkentsék a szaporodási rátát a fejlett országokban (adóval, médiakampánnyal), abban reménykedik, hogy sikerül az embereket meggyőzni arról, hogy a jövőt tekintve ez az egyetlen lehetséges út, és a morálisan helyes döntés nem vállalni gyereket, vagy ha mégis, legfeljebb egyet.
A filozófusnak és feleségének, Sadiyének mindeközben egy kislánya van. Ebben a kérdésben mindketten kompromisszumra kényszerültek. Míg Rieder, a fenti megfontolások alapján nem akart gyereket, Sadiyének minden vágya volt a nagy család. Férje végül úgy vélte, nem vonhatja meg feleségétől ennek a rendkívül erős vágynak a teljesülését. Így született meg a kislányuk. Második gyerek esetében viszont már csak az örökbefogadás jöhet szóba, és ebben már mindketten egyetértenek.
Olvass többet a klímaváltozásról:
- A klímaváltozás miatt megszűnhet a nyári olimpia
- A klímaváltozás ezeket a kedvenc ételeidet drágíthatja meg
- Azt hiszed, a klímaváltozást nem kell komolyan venni? Nézd meg ezeket a fotókat!