Tíz éve szabadult a börtönből Ambrus Attila, akiről könyveket írtak és filmet is készítettek. A Viszkis már rég maga mögött hagyta a múltat, családot alapított és keramikusként dolgozik. A Mandinernek adott hosszú interjúban többek között arról is mesélt, mi kell ahhoz, hogy valaki felálljon a börtön után, illetve mennyire fogadta el a szakma.
Ambrus Attila a civil életben is folytatta a börtönben elsajátított kerámiakészítést – Fotó: Smagpictures.com / TV2 / press.tv2.hu
Ambrus Attila a börtönben tanulta meg a kerámiakészítésről, amelyről a következőt mondta el: “A börtönben az ember nem igazán tud mit kezdeni magával. (…) Két dolgot tehettem: vagy öngyilkos leszek, vagy kezdek magammal valamit. Inkább az utóbbit választottam. (…) A tanfolyamon részt vevők többségét igazából nem érdekelte a kerámiázás, csak azért jöttek, hogy ne kelljen reggel hatkor elmenniük párnát varrni“.
Elmondása szerint funkcionális termékeket gyárt, nem díszkerámiákat. “Ha művészkednék, éhen halnék” – tett hozzá. Arról is beszélt Ambrus, hogy akadnak olyanok, akik csak azért vesznek tőle kerámiát, hogy otthon elmondhassák: a Viszkistől vették. “Ilyenkor kicsit meg is hal a lelkem” – kommentálta ezt a hozzáállást.
Bevallotta, a szakma nem igazán fogadta be: “Vannak olyanok, akik kétségkívül tehetségesebbek és jobban dolgoznak nálam, és akadnak köztük olyanok is, akik utálnak és irigykednek. Mert igaz, hogy nekem van egyfajta marketingem, ami előnyt jelent. Azt mondják, nekem így könnyű. (…) Ugyanakkor volt például több olyan rendezvény, ahova nem engedtek be, mondván ‘nem illek oda‘ “.
