A banánt több mint 130 trópusi és szubtrópusi országban termelik, ennél is sokkal több helyen fogyasztják. Kevéssé ismert tény, hogy az ehető banán létrejötte egy genetikai “balesetnek” köszönhető, amelynek eredményeként a természetben létrejött a sárga, magtalan gyümölcs, amit annyira szeretünk. Feltehetően azt se sokan tudják, hogy a világon értékesített banán csaknem teljes mértékben az úgynevezett Cavendish fajtába tartozik és genetikailag csaknem azonos.
Cavendish banán, ahogy ismerjük és szeretjük (Fotó: Tumblr)
Ez a banánfajta steril, ami azt jelenti, hogy magától képtelen a szaporodásra. Ez annyit jelent, hogy kizárólag emberi beavatkozással, klónozás vagy gyökereztetés segítségével, illetve a modern mezőgazdasági módszereknek köszönhetően akár növényi szövetkultúra alkalmazásával.
Mivel ezek genetikailag teljesen azonos növényeket eredményeznek, ez azzal is jár, hogy az adott növényre veszélyes paraziták, például gombák, praktikusan a Föld teljes banántermését képesek veszélyeztetni. Mielőtt pedig bárki azt mondaná, hogy mekkora lehet rá az esély, hogy például Afrikában és Dél-Amerikában is ugyanaz a fertőzés pusztítson, érdemes a Gros Michel, vagy Big Mike néven is ismert banánfajta sorsát felidézni. A Gros Michel a hatvanas években a legnépszerűbb banánfajta volt, Dél-Amerikában több ezer hektáros monokultúrákban termesztették a gyümölcsöt.
Éppen ez a népszerűség lett a Gros Michel veszte: a fuzárium nevű gombafajta támadta meg az ültetvényeket, és mielőtt a gazdák észbe kaphattak volna, gyakorlatilag kiirtotta szinte a teljes állományt, a világ banántermelése kis híján összeomlott. A fuzáriumot rendkívül nehéz kordában tartani, ugyanis a termőfölddel, vízzel és fertőzött növényekkel is képes terjedni, ráadásul akár évtizedekig képes megmaradni a talajban, így lehetetlenné téve hasonló fajtájú növények telepítését.
A Cavendish – bár kevésbé zamatos, mint a Gros Michel volt – ellenáll a fuzárium támadásainak, ezért rövid idő alatt átvette elődje helyét. Ma már a világon termesztett banán 47 százalékát teszi ki ez a fajta, azonban a kereskedelemben kapható banánok között már 99 százalékban csak Cavendisht találunk.
Sajnos azonban ez a fajta sem mindenható. A Cavendish legfőbb ellensége a pseudocercospora fijiensis nevű gomba, amely a növény leveleit támadja meg, ezáltal korlátozva a banán fotoszintézisét. Ha nem kezelik, a terméshozam akár 35-50 százalékkal is visszaeshet.
A termesztők egyelőre a beteg levelek lemetszésével és gombaölő szerek alkalmazásával tudnak védekezni, azonban a vegyszert akár több mint 50 alkalommal is be kell vetni egy-egy növény esetében, hogy az hatékony legyen. Ez persze káros a környezetre, a banántermelők egészségére, emellett a költségeket is növeli. Arról nem beszélve, hogy elősegíti, hogy a gomba ellenállóvá váljon a vegyszerek ellen, így egyre kevésbé lesznek hatékonyak a gombairtók a pseudocercospora elleni harcban.
Mossák a banánt szüretelés után
Tovább súlyosbítja a helyzetet, egy másik gombafaj, a már említett fuzárium egyik, TR4-nek is nevezett alfaja, amelyet a kilencvenes években fedeztek fel Tajvanon, Malajziában és Indonéziában, mára számos dél-kelet-ázsiai országban, de a Közel-Keleten és Afrikában is megjelent. Ha Dél-Amerikában és a Karib-tenger térségében is felüti a fejét, nagy bajban lehetnek a banántermelők. A Cavendish fajta ugyanis szinte semmilyen módon nem tud védekezni a TR4 ellen. Jelenleg csupán olyan kevéssé hatékony módszerekkel lehet harcolni ellene, mint az igazoltan tiszta növényeket használni a szaporításhoz, illetve korlátozni a termőföld szállítását egyik ültetvényről a másikra.
Mivel ennél hatékonyabb hosszú távú megoldásra van szükség, a kutatók a bolygón megtalálható, több mint ezer másik banánfajtához fordulhatnának segítségért. Igaz, hogy ezek távolról sem olyan ízletesek, mint a Cavendish, illetve nincs is olyan terméshozamuk, de elképzelhető, hogy a génjeikben rejtőzik a megoldás a fuzárium vagy más gombafajok ellen.
A Burro fajtájú banán például így néz ki
Azonban, ahogy a Gros Michel példája is megmutatta, kockázatos lehet hatalmas monokultúrákat fenntartani, és jóval változatosabb genetikai állományra van szükség, hogy egyetlen fertőzés ne fenyegessen egy egész fajtát. Azonban egyelőre szinte egyáltalán nem folytatnak ilyen irányban kutatásokat, arról nem beszélve, hogy elenyésző pénzügyi támogatás érhető csak el a banánfajták begyűjtésére és kutatására.
Aprócska reménysugár lehet, hogy a banán genomját már teljes egészében ismerjük, így elképzelhető, hogy egy lelkes genetikus egy nap megtalálja a kulcsot a fuzárium és a TR4 gombák elleni rezisztencia kialakításához. Azonban igyekezni kell, mert az idő jelenleg nem nekünk, hanem ezeknek a parazitáknak dolgozik, ha pedig bekövetkezik a baj, búcsút inthetünk a banánnak, ahogy jelen formájában ismerjük.
Tudj meg többet a banánról az NLCafén:
- Emiatt eszik meg sok helyen a banán héját
- 5 ok, amiért érdemes banánt enni
- Eddig rosszul hámoztad a banánt, íme a tökéletes módszer – videó
