Mielőtt az orvostudomány megértette volna a mentális betegségeket, illetve az epilepsziát, ezek tüneteit, amennyiben azok nőknél jelentkeztek, gyakran „női hisztériaként” diagnosztizálták. Az orvosok hosszú évszázadokon keresztül úgy vélték, hogy ez a bizarr betegség lehet az oka a klinikai depressziótól a kontrollálhatatlan görcsökig számos szimptómának.
Mozgó méh
Kr.e. 1600 körül az egyiptomiak meg voltak győződve arról, hogy a nők hirtelen hangulatváltozásait az okozza, hogy a méhük fel-le mozog a testükben. Azokat, akikről azt feltételezték, hogy a méhük éppen felfelé tart, oly módon kezelték, hogy büdös, fanyar anyagokat helyeztek a szájuk és orrlyukaik közelébe, míg a nemi szerveik környékére illatosakat. Azoknak viszont, akiknek a méhe épp lefelé mozdult, ugyanezt írták elő fordítva.
Mérgező hangulatok
A női hisztéria kifejezést maga Hippokratész alkotta meg, ő volt az első, aki egy nőt hisztérikusként írt le, méghozzá azért, mert a méhében a beteljesületlen szexuális élet miatt „mérgező pangó hangulatok” uralkodnak. Úgy vélte, a probléma különösen súlyosan érinti a szüzeket, özvegyeket, egyedülállókat és a terméketlen nőket.
Hippokratész (Forrás: Getty Images)
Gyógyír: a házasság
A görög származású római orvos-filozófus Galénosz, akit az ókor egyik legelismertebb szakembereként tartanak számon, In Hippocratis Librum de Humoribus című írásában úgy fogalmazott, hogy a szóban forgó hölgyeknek „vagy házasodniuk kell, vagy el kell fojtaniuk azokat az ingereket, amelyek felizgathatnak egy fiatal nőt”.
Örök szüzesség
Epheszoszi Szóranosz, az orvos, akit a tudományos nőgyógyászat és szülészet megalapítójaként tartanak számon, azon az állásponton volt, hogy a hisztériás nőkkel a lehető legnagyobb gondossággal kell bánni, forró fürdőkkel és masszázsokkal kell kényeztetni őket. Ugyanakkor azt is gondolta, hogy a szüléssel járó megterhelés nem nekik való, ezért azt javasolta az érintetteknek, hogy tartsák fenn a szexuális absztinenciát és örökre maradjanak szüzek.
Ördögűzés
A középkorban gyakori volt, hogy a boszorkányságot és a varázslatokat hibáztatták nagyjából minden bajért. Ebben a korszakban úgy vélték, hogy a hisztériát a méhben lévő „démoni jelenlét” okozza, amit ördögűzés útján lehet megszüntetni. Úgy gondolták továbbá, hogy mindez különösen gyakori probléma az idősebb, özvegy és egyedülálló nőknél.
Forrás: Philippe Alès/Wikimedia Commons
A víz az oka
Girolamo Cardano és Giovanni Battista Della Porta reneszánsz orvosok már elutasították azt a feltételezést, hogy a női hisztériát démonok okozzák, ehelyett a mérgező gőzök belélegzését vagy a szennyezett vizet okolták. Arra is gyanakodtak, hogy a nők olyan anyagokat fogyasztanak, amelyek látomásokat váltanak ki. A korszak legtöbb orvosához hasonlóan ők is úgy gondolták, hogy a nőket a méhük sebezhetőbbé és tudományosan alacsonyabb rendűvé teszi a férfiaknál.
Repülősó
A viktoriánus kor lányai és asszonyai hajlamosak voltak az ájulásra, amit akkoriban nem a szorosra húzott fűzőknek tulajdonítottak, hanem az ókorból származó elképzelés szerint annak, hogy a méhük épp nem jó helyen tartózkodik. Ezért azt javasolták nekik, hogy mindig hordjanak maguknál repülősót, ami magához téríti őket eszméletvesztés esetén és visszacsalogatja a méhüket a helyére.
Vibrátor
A hisztériás rohamok kezelése érdekében a viktoriánus kor orvosai kézzel masszírozták meg pácienseik intim régióit. Dr. J. Mortimer Granville aztán az 1880-as években feltalálta az első személyi masszírozót, vagyis a vibrátor ősét, a „munka” hatékonyabb elvégzése érdekében.
Hisztériával kezelt nőbetegek a századelőn (Fotók: D.M. Bourneville és P. Régnard/Wikimedia Commons)
A férfiak is szenvedhetnek benne
Sigmund Freud volt az első szakember, aki felvetette, hogy akár a férfiak is szenvedhetnek hisztériában, mi több, írásaiban megemlítette, hogy olykor maga is ebbe az állapotba kerül. Ugyanakkor nem zárta ki azt a lehetőséget sem – mely a korszak egyik elfogadott elmélete volt – hogy a nőknél a problémát az okozhatja, ha nem sikerül teherbe esniük.
Az 1950-es évekig tartott
Egészen az 1950-es évekig jellemző volt, hogy a pszichiátria a női hisztériát létező kórképként tartotta számon, ami miatt gyakran előfordult, hogy más, súlyosabb betegségeket, például az epilepsziát is szexuális rendellenességként diagnosztizáltak. A szakmai álláspont csak azután változott meg, hogy egyre több női orvos kezdett foglalkozni a kérdéssel, a saját szemszögéből.
