1812-ben adták ki a Grimm testvérek történetét, a Hansel és Gretel című mesét, magyarul a Jancsi és Juliskát. Mindenki tudja, hogy a mesében a gonosz boszorkány a cukorból és süteményből készült mézeskalács házával csalja csapdába a gyerekeket. Persze már a történet megszületése előtt is sütöttek mézeskalács házakat, viszont a Grimm testvérek története tette népszerűvé, és így jutott el például Amerikába is.
Németországba a gingerbread, ami tükörfordításban gyömbérkenyér, de mi ezt hívjuk mézeskalácsnak, a keresztes hadjáratokkal jutott el Ázsiából Kelet-Európába, onnan pedig Nyugat-Európába is. A mézeskalács ház eredetét pontosan nem tudjuk, de azt igen, hogy a gyömbér Ázsiából származik, és Európában először a németek emelték be a sütési hagyományaikba, akár innen jöhetett a Grimm testvérek ötlete a mézeskalács házról.
A németek aztán nagyon komolyan vették a “lebkuchent”, a mézeskalácsot: Nürnbergben a pékek őrizték a családi recepteket, és oda nem adták volna másnak. A 14. században a helyi szerzetesek sütötték, és egyre népszerűbbek lettek a finom mézeskalácsukkal. Egyébként akkor még csak mézet, gyömbért és kenyérmorzsát tettek bele.