Ha valaki megkérdezte volna tizenéves koromban, hogy képzelem az életemet, hol fogok majd tartani harmincévesen, biztosan úgy kezdtem volna, hogy lesz saját otthonom, férjem és minimum két gyerekem. Aztán persze az élet teljesen másképp hozta. Most 37 vagyok, és a fentiekből eddig az első pont, amit nagy nehezen sikerült abszolválni, azt is csak a nagyon közeli múltban. Egyáltalán nem volt olyan egyenes és zökkenőmentes az utam mostanáig, mint naiv kislányként gondoltam, de nem bánok semmit, mert felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat szereztem.
És visszanézve azt látom, hogy pont ez volt a lényeg. A húszas évek a tapasztalatgyűjtés időszakát jelentették, és körülbelül harmincéves koromra váltam igazán felnőtté. De persze azóta sincs a zsebemben a bölcsek köve, sokszor tele vagyok kérdésekkel és aggodalmakkal, de megtanultam néhány leckét, amelyekhez időről időre visszanyúlhatok. Jöjjön tíz dolog, amit jó, ha megél, megtapasztal vagy megtanul az ember, mire betölti a harmincat.
A gyerekkorod véget ért
Végérvényesen és visszavonhatatlanul. Ha szép volt, szerencsés vagy, hiszen táplálkozhatsz az emlékeidből. Ha nehéz volt, akkor az a jó hír van, hogy örülhetsz, mert elmúlt. Tudom, nem könnyű úgy megtalálni a helyedet a világban, ha hiányoznak a gyökereid vagy az alapok, amikre építkezhetnél, de eljött az ideje, hogy kitörj a sanyarú gyerekkorral terhelt örök áldozat szerepéből. Felnőtt vagy, vállald a felelősséget a döntéseidért, a cselekedeteidért.
Volt már legalább egy mindent elsöprő szerelem az életedben
Érezted már, milyen teljesen elveszni az érzésben, repülni a hormonok adta szárnyakon. Pontosan tudod, hogy nincs ennél mámorítóbb érzés – és annál fájdalmasabb kín, mint amikor ez véget ér.
Tudod, milyen egyedül élni
Nincs az a terápia, lelki fröccs vagy önsegítő kézikönyv, ami a közelébe érhetne ennek a tapasztalatnak. Szívem szerint receptre írnám föl mindenkinek, hogy éljen legalább egy fél évig egyedül. Ha magadra vagy utalva, nagyon gyorsan megtanulod, mik az erősségeid, a gyengeségeid, hol vannak a korlátaid. Egyszerre érzed a döntéseid súlyát és az általuk kapott nagy-nagy szabadságot.
Ne mentegetőzz olyan dolgokért, amiket nem követtél el
Ne kezdj minden mondatot azzal, hogy “bocs, de…”, “sajnálom, hogy…” Tanuld meg, hogy nem kell minden terhet neked cipelned, nem lehet, és nem is kell mindent kontroll alatt tartani.
Tanulj meg nemet mondani
Talán a legnehezebb dolog az életben. A lecke, hogy a “Nem.” egy befejezett mondat, nem kell okvetlenül magyarázkodnod vagy rosszul érezned magad, ha kimondod. Húzd meg a saját határaidat, és ragaszkodj hozzájuk. Rengeteg fölösleges nyűglődéstől kíméled meg magad, ha ezt megfogadod.
Tudd, mikor kell újra megpróbálni, és mikor kell abbahagyni
Tanulj meg derekasan küzdeni, és tanulj meg elengedni is. Tudj szépen szakítani, elegánsan felmondani. A fájdalmat, ami vele jár, úgysem úszhatod meg, de azért tehetsz, hogy a pocsék helyzetekben is ember maradj.
Fogadd el magad
Nem változtathatod meg a lábad hosszát, a csípőd szélességét és a szüleid természetét. Tanuld meg elfogadni azokat a dolgokat, amelyekre nincs befolyásod.
Tiszteld a testedet
Senki nem ússza meg következmények nélkül, ha dohányzik, iszik, vagy ha nem használ fogselymet. Nem mondom, hogy légy absztinens, vagy most azonnal kezdj leszokni. De légy tisztában a tetteid következményeivel.
Tanuld meg, kiben bízhatsz és kiben nem
A család adott, de ez nem jelenti azt, hogy a családtagjaink tökéletesek, és minden helyzetben számíthatunk rájuk. Legyen legalább egy olyan barát az életedben, akit éjjel kettőkor is bátran felhívhatsz, ha bajba kerülsz. Ha messzire sodor titeket egymástól az élet, ne mondj le a kapcsolatotokról, ne légy rest megtenni a kezdeményező lépést. Meglátod, évek múlva hálás leszel magadnak, hogy vigyáztál a barátaidra, és nekik is, hogy vigyáztak rád.
