Ananászeper, más néven ananász ízű eper vagy fehér eper (pineberry). Nem összetévesztendő a fehér eperfa termésével, ezért botanikailag a szamóca elnevezés volna a helyes, tehát a köznyelvben eperként élő szamócáról van szó ez esetben is, és nem eperfatermésről. Bálint gazda is írt az eper-szamóca kérdésről.
Nem éretlen, csak ananászeper (Fotó: Getty Images)
A májusi-júniusi piacozások kötelező látványeleme a „mézédes eper” felirat a standokon az eprektől pirosló ládák mellett. Vásárlásakor a minél teltebb, élénk színű, szép, nagy darabokat keressük. Nos, az ananászeper éppen fordítva működik: amikor rózsaszínesből teljesen kifehéredik, magjai pedig piroslanak, ekkor számít igazán érettnek. A kerek szemű gyümölcs mérete viszonylag kicsi a szamócák között, 1,5-2,5 centiméter közötti átmérőjű.
Jellegzetesen ananászos ízjegyei mellett megjelennek barackos aromák is, összességében egy igazán édes gyümölcs. De honnan is származik, és hol volt ezidáig?
A megvilágosodott szamóca
A 2000-es években született meg az ananászeper Hans de Jonghare holland növénynemesítő keze alatt, aki a dél-amerikai Fragaria chiloensis és az észak-amerikai Fragaria virginiana keresztezésével alkotta meg a hibridet. (Ezen a képen láthatók az ananászeper amerikai ősei az érésük három fázisában.) Az Egyesült Államokban 2012-ben került először a boltok polcaira, Magyarországon még nem terjedt el.
Hazai kertészetekben is kaphatók azonban palántái. Aki szívesen nevelne otthoni kertjében egy ilyen mutatós és jó ízű különlegességet, bátran próbálkozhat, a kertészek egyöntetű véleménye szerint a betegségekkel szemben igen ellenálló. Magas tápigényű növény, így gazdag, humuszos talajban fog szépen fejlődni, és napfényes helyen terem legszebben. Termései májusban, júniusban érnek be.
