A közösségi médiában nagy port kavart a 78 éves polgármester esküvője a 18 éves lánnyal. Amellett, hogy az idősebb férfi fiatal lány párkapcsolata általában felkapott téma, a hírben a lényeg elsikkadt: hogy a 18 éves menyasszonynak már van egy négyéves gyereke egy 30 éves férfitől. Azaz Kunhegyesen egy 13 éves kislány teherbe esett, a gyereket megszülte, megtartotta, családja, szülei, rokonok tudtak róla – egyébként a büntetőtörvénykönyv szerint szexuális visszaélésnek számít. 18 évesen pedig már házas, ami azt feltételezi, hogy a 78 éves polgármesterrel már korábban kialakulhatott a romantikus kapcsolat.
Még a melle sem fejlődött ki teljesen, mégis terhes
Azok a lányok, akik ennyire fiatalon lányanyák lesznek, nehezen tudják elvégezni a 8 általánost, a testük fejlődésben van, a hormonrendszerük még ott sem tart, hogy a melleik elérjék a végső méretüket. Növésben vannak, a továbbtanulás talán szóba se jöhet, és mentálisan egyáltalán nem biztos, hogy akár a szexuális életre készen állnak, nemhogy a gyereknevelésre vagy a szülésre. Mentális problémákat okozhat mindez, hiszen 13 évesen gyereket szülni minden esetben traumatikus élmény a leányanyák számára. Egy 2014-es amerikai tanulmány szerint gyakori a kábítószerhasználat, a depresszió, és poszttraumás stressz szindróma is kialakulhat. És ez csak az egyik oldal, szociálisan és gazdaságilag sem éppen fényes jövő áll előttük.
A szó mindenféle értelmében kiszolgáltatottak a körülöttük élőknek, szülőknek, leendő partnereknek, ami máris magában foglalja, hogy nehéz lesz egészséges, harmonikus szerelmi párkapcsolatot kialakítaniuk.
Most nem egyenesen a kunhegyesi esetről beszélek, hanem általánosságban véve mutatom be a kutatások eredményeit. Nemcsak a tinikorban megesett lányok mentális állapota a kérdés, hanem a megszületett gyerekek jövőbeni lelki állapota is olyasmi, amiről érdemes beszélni.
Az életükre később komoly hatással lesz az, hogy milyen körülmények között születtek, hogyan nőttek fel. Lisa Bourbeau: Az öt sérülés, mely megakadályozza, hogy önmagad légy című könyvében ezt pontosan részletezi: „vegyük egy olyan ember példáját, aki egy leányanya gyermekeként születik. Ha úgy tekintenek a gyerekre, mint aki bűnben fogant, a sérülés nagyon korán felébred, annyira korán, hogy felnőttként sokkal mélyebb lesz. Ennek az embernek a fogantatástól fogva eltorzult képe lesz a szexuális aktusról. {…} Ez a nemzedékről nemzedékre öröklődő szexuális szégyen csak akkor fog megoldódni, ha a megalázás sérülése begyógyul. {…} a megalázástól szenvedő emberek többségénél minden családtagnak van elvégzendő munkája a szexualitás terén.”
Fotó: Getty Images
Rengeteg stressz éri a lányanyákat, a depresszió szinte megúszhatatlan
Ezek a leányanyák jelentős környezeti és pszichológiai stresszt élnek át, és ebben nincs, aki segítséget nyújtson nekik. Az egészségügyi alapellátásban a mentális segítség nemcsak a fiatalok, de a felnőttek számára is szinte csak anyagi javakért cserébe elérhető. A szülés utáni depresszió például ilyen, márpedig azok, akik 13-14 évesen gyereket szülnek, szinte biztos, hogy a szülés után átesnek valamilyen nehéz lelkiállapoton. A depressziónak pedig sajnos van egy olyan oldala is, hogy öngyilkossági gondolatok is megjelennek, esetleg konkrét kísérletre is sor kerülhet. A már említett amerikai tanulmány szerint az Államokban a 15-19 éves korosztályban teherbe esett nők 11-30%a számolt be öngyilkos gondolatokról, konkrét öngyilkossági kísérletekről. A tanulmány a későbbi traumatikus élményekre is kitér: a serdülőkorban szülővé váló lányok később jobban ki vannak téve a környezetük bántalmazó viselkedésének, gyakori a szülői bántalmazás, a partnerek által okozott fizikai bántalmazás.
A felnőtt anyákhoz képest a leányanyák 2-3-szor nagyobb valószínűséggel válnak bántalmazás áldozatává.
A bántalmazó pedig nemcsak egyvalaki lehet, hanem akár többen is, a gyerek apja például vagy a későbbi partnerek. A szülőknek is igen nagy felelősségük van abban, hogy a gyerekük 13-15 évesen teherbe esett, gyakori lehet ezekben a családokban a kaotikus otthoni környezet. Igen gyakori, hogy már a tinédzser a terhesség előtt is kedvezőtlen életkörülmények között él. A leányanyák pedig ezeken túl a csecsemő gondozásával és nevelésével foglalkoznak, ez a sokféle stresszor pedig tartósan szorongást idézhet elő.
Óriási teher tehát egy kislánynak, amikor 13 évesen teherbe esik, ezt a terhet pedig gyakran egyedül viseli, a gyerek apja eltűnik a képből, és egyszülős családmodell áll fel ennyire fiatalon. A saját gyerekükkel való kötődés is sérülhet, feltételezhető, hogy hiányozhatnak azok a szociális és érzelmi erőforrások, ami szükséges lenne a biztonságos kötődés kialakításához. A későbbi párkapcsolatokra, házasságokra is hatással lesz a leányanyaság, lehetséges, hogy a párválasztást jelentősen befolyásolja a megélhetés és az anyagi biztonság.
A kiszolgáltatottság miatt a párválasztás is egész más, mint a korosztálybeli lányoknál
Az, hogy egy idős férfi számára miért jó egy fiatal feleség, talán mindenki számára egyértelmű, ám a testi fiatalság mellett a lelki fiatalság is fontos része: tényleg sok-sok idősebb férfi úgy érzi, mentálisan újra megfiatalodik az ilyen típusú házasságban. Azonban minél több év különbség van két ember között a kapcsolatban, annyival többet vehet el a fiatalabb féltől. Az alkalmazkodás ezekben a kapcsolatokban igen nehézkes, amíg az idősebb fél korának megfelelően ébred és fekszik, eltérő lehet a hobbijuk, mi az érdeklődési körük, a közös baráti társaság is igen érdekes kérdés lehet. A fiatalabb fél számára, pláne egy 18-20 éves lány számára az életszakasznak megfelelően az önfejlesztés, a tanulás, a hivatás megtalálása lenne a lelkileg leginkább építő jellegű.
Hogy mennyire nevezhető Magyarországon társadalmi problémának a tinik terhessége, azt talán a KSH éves statisztikái a terhességmegszakításokról tudja megmutatni: „Az alacsonyabb iskolázottságú nőknél általában gyakoribb a gyermekáldás, ennek ellenére több terhességmegszakítás jut 100 élveszületésre, mint a magasabb iskolai végzettségűeknél. A különbségek jelentősek és növekvő mértéket mutatnak, mivel hat-hétszer annyi terhességmegszakítás jut 100 élveszületésre a nyolc osztályt vagy ennél kevesebbet végzett nők körében, mint az egyetemet vagy főiskolát végzetteknél. Számszerűen ez 2011-ben azt jelentette, hogy az iskolai tanulmányait általános iskolával befejező nőknél 100 élveszületésre 96 terhességmegszakítás jutott, az egyetemet, illetve főiskolát végzetteknél pedig nem egészen 13.” A statisztika ugyan a terhességmegszakításokról szól, hiszen erről van pontos nyilvántartás, ebből kikövetkeztethető, hogy körülbelül mekkora mértékben lehet jelen a szegényebb városokban, falvakban, a hátrányos helyzetűek között a tinédzserkori gyermekvállalás. A Hintalovon Alapítvány gyermekjogi jelentése szerint pedig minden ötvenegyedik gyerek édesanyja 14 és 17 év közötti, azaz fiatalkorú.
