Eltartók és eltartottak
A jogszabály kimondja, ha hároméves kor alatt hat hónapig, fölötte egy évig a vér szerinti szülő önhibájából semmilyen formában nem tartja a kapcsolatot az állami gondozásban lévő gyerekével, akkor a kicsit örökbe fogadhatóvá kell nyilvánítani mondja Budai Ágnes, az örökbe fogadó családokat segítő Fészek Alapítvány elnöke, aki szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy ez gyakran nem valósul meg. A mi gyerekeink között is sokan vannak, akiket a kórházban hagyott, aztán soha nem látogatott az anyjuk, mégis csak három-, négy- vagy ötéves korukban nyilvánították őket örökbe fogadhatóvá. De olyat is lehet hallani, hogy a fél év, vagy egy év lejárta előtt valaki odaszól a szülőnek, hogy nézzen már egy pillanatra a gyereke felé
Ez így mesterségesen húzható a végtelenségig, mert idősebb korban már valóban kevesebb az esély az örökbefogadásra. Ez egy életre szóló ítélet a kicsikre, akik aztán valóban eltartói lesznek mert fejkvótát és munkahelyeket jelentenek a gyerekvédelmi és nevelőszülői hálózatnak.
Amikor Lilit elhoztuk, azt mondták, teljesen egészséges meséli Tamás. Ehhez képest kiderült, hogy lyukas a dobhártyája egy csomó elhanyagolt középfül-gyulladás miatt, a csontvizsgálat pedig kimutatta, hogy egy ritka hormonális rendellenességben szenved. Ez többek között azzal jár, hogy megállt volna a növekedésben, ha nem kezdjük el időben a havi több mint 30 000 forintba kerülő injekciókúrát.
Rosszul vagyok, ha arra gondolok, mi történt volna a gyerekünkkel, ha az utolsó pillanatban nem találunk rá! folytatja Cili, fájdalommal a hangjában. Beadták volna a falusi iskola kisegítő osztályába, és a társadalom számkivetettjeként, a kis falu roma, beszédhibás, gyagyás törpéjeként élhetett volna! Pedig Lili csodálatos, okos, aranyos, drága gyerek, és már nem is beszédhibás. Olyan dumája van! De az éjszakai rettegést és a tudatalatti szorongásokat nem tudom, mikor heveri ki. Mert ezt a gyerekvédelmi rendszert nem lehet ép lélekkel megúszni. Lilinek évek estek ki az életéből! Amikor egyre szomorúbb lett, hogy nem is tudja, milyen kisbaba volt, elkértük a csecsemőotthonból az összes anyagot, ami találtunk róla.
Egy kisalakú kockás füzetet mutat, benne három fényképpel és vagy nyolc ritkán írt oldallal. Néhány mondat a 16 hónapos és a 27 hónapos címszavak alatt: Szépen játszik a homokozóban és hasonlók.
Ennyit tudtunk neki mutatni: ez volt az első három éved…
Van felelős?
Általánosságban lehetséges, hogy egy adott időszakban éppen nincs hat és kilenc év közötti örökbe adható lány a rendszerben mondja Dr. Radoszáv Miklós, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatóhelyettese. Illetve lehet, hogy csak olyan van, aki túl hosszú ideje él már egy nevelőszülőnél, és az erős kötődés miatt a gyereknek az a jobb, ha nála marad. Az pedig, ha éppen azután kap valaki értesítést egy látogatható kislányról, hogy erőteljesebben érdeklődik, minden bizonnyal a véletlen műve.
A Vadaskert Gyermekpszichiátrián nap mint nap megfordulnak olyan gyerekek, akik évek óta intézetekben, gyermekotthonokban nevelkedtek, vagy azokból kerültek ki.
Ők legtöbbször súlyos személyiségfejlődési zavar vagy iskolai problémák miatt kerülnek hozzánk mondja Dr. Kardos Ilona főorvos. Az ok az évekig tartó érzelmi elhanyagolás, a személyre szóló kapcsolat hiánya, a súlyos kötődési nehézségek. Úgy tűnik, a szakszolgálatok figyelmen kívül hagyják a fejlődéslélektan szabályait: egy gyerek személyisége elsősorban tízéves kor alatt, hároméves korig pedig alapvetően törvényszerűen kóros irányba alakul a személytelen intézményi környezetben. Így a rendszer sorra már három-, négy-, ötévesen is tönkrement, beteg kis emberkéket dob ki magából. És ezért senkit sem vonnak felelősségre.
A szakszolgálat igazgatóhelyettesének más a véleménye. Ahogy mondja, az ilyen gyerekeknél felmerülő viselkedészavarért és hasonló problémákért semmiképpen sem csak az intézeti környezet, hanem sok más összetevő, például a genetikai háttér is felelős lehet. Így szerinte értelmét veszti az az állítás, hogy valakit későn nyilvánítanak örökbe adhatóvá.
Kinél az igazság? Talán többféle is van? De a döntéseken életek múlnak. A témát amely persze ennél is sokkal összetettebb, és számos további kérdést vet fel folytatjuk. Továbbra is várjuk jó-rossz tapasztalataikat, véleményüket! (s.dobray@sanomabp.hu)
