Ha simán szembejött volna a TikTokon az egyperces videó mindenféle kontextus nélkül, senki semmi rosszat (sőt, semmit) nem gondolt volna féltucat harmincas éveiben járó házibulizó embert látva. Jól szituált, kellemesen becsiccsentett, finn rapzenére hadonászó és óvatosan twerkelő emberek; ennyi, ezenkívül nem történik semmi, görgessünk is tovább, nincs itt semmi látnivaló. A klip mégis úgy kering az interneten mint
wild party video,
azaz vad bulivideó. Mégpedig azért, mert az egyik résztvevő nem más, mint a 36 éves Sanna Marin finn miniszterelnök. A jelek szerint az, hogy egy közjogi méltóság jól érzi magát privát környezetben, a barátai körében, rögtön vadulás. Olyan szintű vadulás mégpedig, ami miatt Marinra most össztűz zúdul, és ami miatt magyarázkodnia kell.
A videó elterjedése magas labda volt a sajtónak, le is ütötték: a News.com.au úgy hozta le, hogy a finn miniszterelnök egyébként is „hírhedt arról, hogy vadul bulizik”, a bulvármédia nagy része már a címben „feltűnően csinos” politikusnőként hivatkozik rá, szinte mindenhol az életkorával kezdik, és több cikkben mindenféle alap nélkül, a kattintások (és a lakossági reflexek kielégítése) kedvéért célozgatnak arra, hogy az ilyen bulikban az ilyen emberek egyébként gyakran drogoznak is.
A rend kedvéért tegyük helyre a tényanyagot:
- A buli nem volt vad.
- Sanna Marin barátok közt, privát környezetben partizott; igaz, ezek a bizonyos barátok is híresek, volt köztük tévés és rádiós műsorvezető, youtuber, egy stylist és egy szociáldemokrata politikus.
- Semmi törvény- és szabályellenes nem történt, még a koronavírussal kapcsolatos ajánlásokat sem szegték meg.
- A videó nem azért készült, hogy azt bárki országnak-világnak mutogassa, magáncélra vették fel, nem tudni, miért kötött ki egy Insta-sztoriban, amit azóta töröltek, de közben átvette a média.
Ennek ellenére akkora botrány kerekedett, hogy a miniszterelnöknek külön sajtótájékoztatót kellett összehívnia. Itt megvédte magát – bár eleve abszurd, hogy védekeznie kellett –, azt mondta:
Táncoltam, énekeltem, buliztam, mindent teljesen jogszerűen.
Hozzátette: sem ő, sem más nem drogozott és „közepes mennyiséget ivott”, takargatnivalója pedig nincs. „Nekem is van családi életem, szakmai életem és természetesen szabadidőm is, amit a barátaimmal töltök.” Attól viszont rosszul érzi magát, hogy kikerült a videó: nem a tartalmától, hanem azért, mert nem tudott róla, hogy bárki nyilvánosságra akarja hozni. (Ennyit azokról az érvekről, hogy egy ilyen háború és infláció sújtotta helyzetben egy miniszterelnök csak ne bulizzon nyilvánosan.) Az Iltaleht nevű finn lap egyébként azzal indokolta az Instára felkerült, majd eltávolított felvétel közlését, hogy „mégiscsak a miniszterelnökről van szó”.
Fotó: Nicolas Economou/NurPhoto via Getty Images
Csúsztatnak: nem arról van szó, hogy mégiscsak a miniszterelnökről van szó, inkább arról, hogy mégiscsak a fiatal, női miniszterelnökről van szó. Aki pedig azt gondolja, hogy a hajánál fogva rángatjuk ide a gendertémát és feminista kérdést csinálunk ebből is (mert férfigyűlölők vagyunk, nyilván), az tegye fel magának az elcsépelt és közhelyes, mégis érvényes és jogos kérdést:
Mit szólna a videóhoz a világ, ha a partizó miniszterelnök férfi lenne?
Sok fantázia nem kell, hogy kitaláljuk: csak bulizott egyet, ő is ember, nincs ezzel semmi baj, stresszes munka az övé, mégiscsak ki kell ereszteni a gőzt valahol, és végső soron még vicces is az egész. Abban mindenesetre biztosak vagyunk, hogy egyáltalán nem, vagy sokkal halkabban hangzott volna el az az érv, amit Marin most lépten-nyomon megkap: hogy tudniillik ez bizony
nem politikushoz méltó viselkedés.
Adódik a kérdés: oké, de akkor mi az? Milyen viselkedést várunk a politikusainktól, és hol a határ, amitől már nem fér bele? Várunk-e egyáltalán bármit a politikusainktól? (Tippünk: igen, legalábbis akkor, ha nők.)
Orbán Viktorral Brüsszelben (fotó: Thierry Monasse/Getty Images)
Politikushoz méltó-e, amikor Trump arról beszél, hogy a nőket a puncijuknál kell megragadni, azt szeretik? Hát az, amikor Kövér László a vele egyet nem értők öngyilkosságáról fantáziál? És Szijjártó Péter, amint az állami megbízásokat elnyerő milliárdos barátja jachtján nyaral? Vagy Balogh „Vak Komondor” József, izé, teljes munkássága?
A jelek szerint ez mind igenis az, mármint politikushoz méltó, hiszen ezek a honatyák mind hivatalban maradtak. (Jó, Trump csak a következő választásokig.) A magyar közbeszédben egyetlen helyzet volt, amikor teljes komolysággal felmerült a „politikushoz nem méltó” szófordulat, ez pedig Borkai Zsolt jachton (mi ez a jachtfétis a magyar férfi politikusoknál?!) szexelős videója volt, és még ő sem mondott le azonnal, és amikor lemondott, akkor sem a saját tetteire hivatkozott, hanem az ellene irányuló „hazugságkampányra”.
2022 van. Álszent ostobaság úgy tenni, mintha a politikusainkat azért tartanánk, hogy jó példát mutassanak és leckét adjanak tisztességből, erkölcsből, visszafogottságból. Erről évtizedek óta szó sincs; egy politikus a köztudatban már akkor sem lehet „tisztességes”, ha egyébként az, mert ezt már senki sem hiszi el róla. Legfeljebb „emberarcú” lehet, de ez is nagyon ritka. Abszurd bármi ilyesmit számonkérni a finn miniszterelnökön csak azért, mert széles vigyorral végez még szélesebb csípőmozgást egy rövid videón.
Emlékezzünk: hasonló volt a helyzet egy hónapja, miután Sanna Marinról egy fesztiválon posztoltak egy fotót, amelyen – meglepetés! – visszafogottan szexi fesztiválszettben sétált a kamera felé. Azon sem történt semmi, mégis kapott hideget-meleget (főleg hideget); az őt támadók fele azzal jött, hogy egy miniszterelnök csak ne fesztiválozgasson (főleg úgy, hogy közben jól is érzi magát), a másik fele meg azzal, hogy
nézzétek, hogy néz már ki a lába!
A kommentek nagy része akkor arról szólt, hogy Marin amúgy „egészen jó csaj”, csak hát itt-ott azért mégsem tökéletes, és ezt valamiért személyes sértésnek vette az internet (férfi) fele. Azaz egyszerre volt baj az, hogy a megszokott miniszterelnök-képhez képest másképp mutatja meg magát a finn kormányfő, és az, hogy ha már megmutatja magát, akkor nő létére miért nem néz úgy ki, mint valami modell.
A fenti képlet alapján tehát úgy állunk, hogy becsiccsentve twerkelni nem politikushoz méltó viselkedés, diszkréten, feltűnés nélkül milliárdokat átjátszani a közvagyonból a haverjaink cégeibe azonban igen. Tény, hogy ez utóbbi pont olyasmi, amit eltűrünk, sőt: elvárunk a politikusainktól. Különben is, legalább nem bőrdzsekiben, rövidnadrágban, vagy lenge, fekete topban teszik mindezt 36 évesen, nőként, hanem öreg férfiként, öltönyben. Nincs itt semmi látnivaló, görgessünk is tovább.
