Amikor a fenntarthatóság mellett tettem le a voksomat, elsősorban a bevásárlás és a takarítás volt az, ahonnan szép lassan elkezdtek eltűnni a nem környezetbarát dolgok. A műanyag zacskókat felszámoltam (értsd, elhasználtam őket, ameddig csak tudtam), a takarítószereket szódabikarbónára, ecetre és az all time kedvencemre, citromsavra cseréltem, de minél több mindent kezdtem átalakítani a mindennapokban, annál inkább vérszemet kaptam, úgyhogy magától értetődő volt, hogy a menstruációs kellékek között is változtatásokat szeretnék eszközölni, főleg, amikor megtudtam, hogy egy nő az élete során 5-15 ezer betétet vagy tampont használ el, amelynek túlnyomó többsége műanyag hulladékként a szemétlerakókba kerül.
A tamponok műanyagba csomagolva, műanyag applikátorba zárva, műanyag madzaggal, sok esetben műanyaggal készült nedvszívó résszel kerülnek forgalomba, de a betétek sem jobbak, sőt, a csomagolás mellett, a szivárgásmentes szintetikus anyagok sem éppen műanyagmentesek. Az, hogy ennek milyen egészségügyi hatásai vannak a női szervezetre, érdekes kérdés, ám maradjunk most csak az elképesztő hulladékmennyiségnél, amit a 40 év alatt (egy átlagos nő ennyi ideig menstruál) termelünk, és annál, hogy a műanyag lebomlási ideje körülbelül 500 évre datálható.
Mindezt csak azért, mert a ciklus kérdése a múltban egyenesen szégyenteljes dolognak számított…
Engedjük már el a tabukat!
Nagyon sok hasznos dolgot köszönhetünk az ókori görögöknek, de a menstruációhoz való hozzáállásukat például pont nem. A vérzést egészségtelen dolognak, a női kicsapongás szimbólumának tekintették, amelyet az egyensúly és az egészség megőrzése érdekében ki kell üríteni a szervezetből. A vért egészségtelennek, sőt mérgezőnek tartották, ez az általános hozzáállás pedig évszázadokig megmaradt, ami a ciklus szégyenfaktorát is hosszú időre bebiztosította. Többek között ennek a számlájára írható, hogy a menzesz tabukérdéssé nőtte ki magát, és az is, hogy a higiéniás eszközök megjelenésének fő szempontja a diszkréció lett, amit a csomagolással tudtak a leginkább elrejteni a szemek elől. Kicsit olyan ez, mint amikor a macskám a fejét az ágy alá dugja, de a teste többi része kilóg: ha ő nem lát, biztosan te sem látod őt. Ha nem látni az eszközöket a csomagolásban, akkor nyilvánvalóan nem is léteznek, ugye?!
Ez a rögeszme olyannyira begyűrűzött a nők mindennapjaiba, hogy az egyik nagy gyártó, a Johnson és Johnson beváltható cédulákat nyomtatott a magazinokba, amit a nők kivághattak és némán adhattak át a gyógyszertárosnak, aki pont ugyanilyen diszkréció mellett jelöletlen dobozt csúsztatott nekik oda. A változást az eldobható termékek hozták el, amiknél az álcázás mellett a higiénia is fontos szerepet kapott, így születettek meg az egyszer használatos eszközök és velük együtt a csomagolás felszaporodása, ami kis túlzással lassan beteríti a bolygónkat. Épp ezért jó, ha az ember tisztában van vele, hogy van más alternatíva!
Élet a menstruációs bugyin túl
Ahogyan a betét vs. tampon kérdésében is megoszlanak a vélemények, a tudatosabb lehetőségek között sincs konszenzus. Vannak, akik a menstruációs bugyikra esküsznek – amikből tényleg rengeteg változat, fazon és nedvszívó képességű létezik már -, mások viszont az intimkehely mellett teszik le voksukat, aminek a kiválasztása nem egyszerű feladat. Annyira nem, hogyha elsőre rossz fazont választ valaki, nagy eséllyel nem fog újrapróbálkozni vele. Éppen ezért dr. Brittany Robles szülés-nőgyógyász szerint ezeket mindenképp érdemes mérlegelni:
- A méhszáj magassága
- A hüvelyizmok állapota
- A menstruáció erőssége
- Hozott allergia
1. lépés: mérd le!
A méhszáj magasságát az orvosod is meg tudja neked mondani, de ha csak emiatt nem akarsz hozzá bejelentkezni, akkor magadnak is le tudod mérni. Guggolj le, majd a mutató vagy a középső ujjaddal tapintsd ki a méhszájat, természetesen előtte moss alaposan kezet. Nem nagyon tudod eltéveszteni a célt, ha érzed, hogy valamihez hozzáértél, akkor meg is van, amit keresel. Most jön a trükkös része, attól függően, hogy hány ujjpercet tudtál a hüvelybe csúsztatni, állapítsd meg a magasságot. Egy ujjperc alacsony, kettő közepes, három pedig magas méhszájat jelöl.
Ha ezzel megvagy, akkor a fazonok között hosszúság szerint válaszd ki a neked ideálisat. Alacsonyhoz az 5 cm alatti, és vágható szárú típusok között érdemes szétnézni, hogy minél inkább le lehessen rövidíteni, míg a másik két esetben inkább a hosszabb kialakítás a kedvező a legkönnyebb használat érdekében.
2. lépés: vizsgáld meg magad!
A kor előrehaladtával és a szülésekkel a hüvely izomzata gyengülhet, úgyhogy a méret bizony nagyon is lényeges. A márkák kisebb eszközei általában azoknak ajánlottak, akik fiatalok, nem szültek, még erős az izomzatuk, de cserébe nem túl erős a menstruációjuk. A nagyobbak már szülés után, vagy 35 felett igazán praktikusak, mikor az izmok renyhébbek, vagy amikor a vérzés erőssége miatt szükség van extra tárhelyre. Az izomzat állapota kulcsfontosságú, mert a gyenge hüvely nem tartja meg a tölcsért, az elmozdul a helyéről, és szivárgásveszély léphet fel, ezt persze lehet egy nagyobb mérettel ellensúlyozni, de hosszútávon hasznosabb intimtornával erősíteni odalent.
Az is előfordulhat, hogy a hüvely nem teljesen egyenes, hanem picit meghajlik a méhszáj felé, erre pedig vannak direkt kifejlesztett, icipicit ‘deformált’ tölcsérek, a teljes védelem érdekében.
3. lépés: milyen a menstruációd?
Fájdalmas? Görcsökkel teli? Erős? Netán éppen csak pecsételő? Kehely szempontjából nagyon nem mindegy. Összességében elmondható, hogy a kezdők számára a keményebb változatok praktikusabbak, mert könnyedén kinyílnak felhelyezés után – szemben a puhábbakkal -, viszont az erős görcsöket egy masszív anyagú tölcsér felerősítheti, ilyenkor mégis csak jobb a puhább fazon. A vérzés erőssége sem mindegy, mert egy kisebb méretű eszközbe kevesebb folyadék tud távozni, ergo hamarabb ürítést követel, ilyenkor azt is mérlegelni kell, hogy mennyire van lehetőség napközben arra, hogy az ember felügyelni tudja mindezt.
A szakértők egyébként azt ajánlják, hogy legyen egy kehely az erősebb napokra, és egy a gyengébbekre, így könnyebben lehet lavírozni az éppen szükséges alternatívák között, viszont elsőre semmiképp ne akard mindkettőt beszerezni, nehogy mellé lőj és pénzkidobás legyen a vége.
4. lépés: van bármilyen allergiád?
Szempont lehet az allergiák megléte is, ugyanis egyes kelyhek latexből készülnek, ami annak ellenére is könnyen allergizálhat, hogy természetes anyag. Célszerű inkább az orvosi szilikonok között válogatni, ezek hipoallergének, és a szervezetbe sem juttatnak be káros anyagokat, az élettartamuk pedig – megfelelő tisztán tartás és sterilizálás mellett – akár 15 évre is nyúlhat.
Tarts ki!
Még ha sikerül is rögtön a tökéletes variációt beszerezni, akkor is előfordulhat, hogy a felhelyezés az első néhány alkalom nem megy zökkenőmentesen, de ne add fel! Saját tapasztalatból mondom, hogy ez egy teljesen új élmény, és igen, ebbe is bele kell jönni. A használati technikákból is létezik többféle, kinek ez jön be, kinek az, arról nem beszélve, hogy ki kell tapasztalni, hol, milyen magasságban kényelmes viselni az eszközt. Az egyéni preferenciák is fontosak, hiszen akinek a piros betűs napok egyébként is megterhelőek, valószínűleg ezt fogja figyelembe venni, és nem azt, hogy minél olcsóbban jusson a termékhez, vagy egyszerűbb legyen a felhelyezés.
Olyan ez, mint amikor ruhát veszel, lehet, hogy tudod a méretedet, de a testalkatod és a szabás mellett az ízléseden is sok múlik.
Forrás: National Geographic, Forbes