 |
Pedig magyar formatervezés létezett korábban is, és a létezik a mai napig. Sajnos sznobizmusból vagy másból lenézzük a magyar dizájnt, különösen az előző, illetve annak a negyven esztendőnek az eredményeit, ízlését. Eltűnt a magyar bisztró hangulata például, és még sok minden más, hogy mi, az kiderül ebből a könyvből. Mint ahogy az is tudatosul bennünk, hogy mennyi dizájnos tárgy mellett megyünk el nap mint nap.
A könyv egy Herendi porcelánnal kezdődik, majd egy unicumos palackkal folytatódik. Meg is álltam egy időre a lapozgatásban, nem azért, mert szeretem az Unicumot, hanem mert meglepett, hogy hányszor találkoztam ezzel a zöldes palackkal, és sosem jutott eszembe, milyen klasszikus forma. És ugyanez a helyzet a mozdonnyal vagy a sárga, körúti villamosokkal, a pesti Duna-parti korzó székeivel, a régi egyforintossal, melyen két olajág tárja szét békét áhító ágait, és az egy időben a szegénység emblémájaként funkcionáló kotyogós kávéfőzővel szerencsére ennek már vége; sokan tudjuk, hogy a legjobb kávét odahaza nem a gépcsodákkal, hanem kotyogós alumínium kávéfőzővel lehet készíteni.
A magyar design metaforája lehetne a kötetben is megtalálható játékkocka, melyet az egész világon Rubik kockának hívnak, alkotója után – csak nálunk bűvös kocka a neve. Talán ezen is változtat ez a könyv.
