Vajon mit érezhet a hibiszkusz, ha gazdáját, ápolóját mondjuk, a feleséget a férje durván sértegetik? Kizárt dolog, hogy közönyt érezzen, hiszen napi kapcsolatban van imádott gondozójával, neki virágzik, az ő kedvvért issza meg a nem különösebben jóízű tápoldatot, és tőle még azt is elviseli, hogy ha azt a nyúlós-nyálas zenét hallgatja a rádióban, amely pedig igazán nem a hibiszkusz ízlése. És azt vajon hogyan fogadja például a lantlevelű fikusz, ha a férj, felesége távollétében felcsempészi a barátnőjét, és szegény növény kénytelen végigasszisztálni a becstelen aktust?
Nos, ezekkel a kérdésekkel már komoly tudósok is foglalkoztak.
Dr. Turcsányi Gábor botanikus a Mekkora lelke van a növényeknek? című könyvében (Natura, 1986) több esetet leír, amelyben omniméterrel mért adatok tanúsága szerint a növényeken féltékenységi roham tört ki azokon az éjszakákon, amelyeken gazdájuk a barátnőjével szerelmeskedett. A levelek lekókadtak, fonnyadásnak indultak, és ezt a tényt az omniméter kattogása regisztrálta. Ám amint a növényeivel bensőséges kapcsolatban álló férfiú teljes figyelmét ismét zöld lakótársainak szentelte, azok rögtön életre keltek, és szebben virultak, mint valaha. Ugyanakkor megfigyelték, hogy a növények elfogadják a házastárssal való szeretkezést, nincs látható jele a féltékenységnek. De amint egy szerető lép a színre, beindul a hervadási folyamat. A növényeit alaposan ismerő ember e jelekből rájöhet, hogy éppen megcsalták.
Következzék a szerző másik fitoszexológiai megfigyelése: Ha a növények egyvalakivel már szerelembe estek, amellett egész életükben hűségesen kitartanak. Mit jelent a növényeknél a szerelem? Ezt a fogalmat a növény és az ember vonatkozásában plátói módon kell értelmezni, holott a gyakorlatban a növények fűvel-fával párosodnak.
Ugyancsak tudományos megfigyelés, hogy a növények erősen kötődnek a gyermekekhez és az idős, beteg emberekhez. Ez utóbbiakkal bánjunk tehát kíméletesen, a gyereket meg hagyjuk nyugodtan az ágyon tovább ugrálni, különben kedvenc növényünk látja kárát, mert bánatában elpusztul.
Arra is ügyelni kell, hogy amikor névnapunkon a kollégáktól egy cserép virágot kaptunk, ne vigyük rögtön haza, hanem előbb készítsük elő a terepet, mert a növények iszonyúan féltékenyek is tudnak lenni! Tutujgassuk, becézgessük a meglévő növényállományt, és egyszerre csak néhány milliméterrel csúsztassuk odébb a cserepeket, hogy észre ne vegyék: valójában az új virág számára keressük a helyet.
Természetesen a saját neműek iránt is képesek szerelemre lobbanni egyes növényfajok. Nem mindig családon belül választanak maguknak párt, mert előfordul, hogy a talajtakaró sarkantyúvirág például a cseresznyefához vonzódik. Ha sikerül gazdáját rábeszélnie, hogy őt a fa tányérjába ültesse, még arra az áldozatra is képes, hogy a fát megcélzó levéltetveket magához csalogassa, csak a Drágának ne essék baja Nem mondható hűséges típusnak, mert ugyanígy kokettál a burgonyával is, ezért látni olyan gyakran a krumpliágyás körül. Hasonlóan viselkedik a bársonyvirág, azaz majdnem így: ha imádott paradicsompalántája mellé ügyeskedheti magát az ágyásban, szagával elűzi a csúf kártevőket a paradicsomról. Emiatt még a büdöske nevet is hajlandó viselni.
Előfordulnak furcsa viszonyok is kizárólag az ember megtévesztésére. Mi úgy gondoljuk, hogy a taplógombát le kell törnünk a tölgyfa törzséről, mert kárt tesz a fában. Ha ezt tesszük, egy harmonikus kapcsolatnak vetünk véget! Hiszen a taplógomba szerény szerető: csak a halott faanyagot fogyasztja.
A teljes cikk a Nők Lapja nyolcadik heti számában olvasható.