Amikor a március végén bemutatott Páncélba zárt szellem csalódást keltő eredménnyel nyitott az Egyesült Államokban, a filmet forgalmazó Paramount stúdió a sikertelenség okának azt tartotta, hogy a sajtóban a film alkotóit whitewashinggal vádolták, ugyanis egy japán figura szerepét a cseppet sem japán vonásokkal rendelkező Scarlett Johansson játszhatta el. A whitewashing (kifehérítés) évtizedekig egyáltalán nem jelentett problémát az Egyesült Államokban, például John Wayne minden probléma nélkül alakíthatta Dzsingisz kán szerepét 1956-ban, és abban sem sokan találtak kivetnivalót, amikor Mickey Rooney japán figurát játszott az Álom luxuskivitelben című Audrey Hepburn-klasszikusban. Mára azonban a whitewashing felemlegetése egyfajta bélyegként működik a tengerentúlon, ami ha ráég egy filmre, a bukásszag terjedni kezd a levegőben, ahogy például az Egyiptom istenei vagy az Exodus című filmek esetében történt. Magyarországon a whitewashing jelenséget szinte kizárólag amerikai filmek kapcsán emlegetjük, pedig bőven lehetne példákat találni a hazai alkotásokban is.
A magyar whitewashing vajon mi?
Hogy miért okozhat gondot, egyáltalán gondot okoz-e az, ha egy romának szánt szerepet nem roma színész játszik, Feuer Yvette színész-drámapedagógus foglalta össze találóan:
Marha nehéz ma egy szegénysorból jövő roma fiatalnak kiemelkedni (nem romának is, persze, de a magyar társadalom alapvetően előítéletes). Ha valaki küzd azért, hogy kitörjön, hogy megvalósítsa az álmait, akkor igenis neki kell esélyt adnia egy rendezőnek. Tehát ha van egy cigány szereplő egy filmben, darabban, egy cigány művésznek kell azt adni, mert ezzel segíti őt társadalmilag, és ez nagyon fontos szempont.
Egy ideális világban ez lenne a helyzet, csakhogy ettől nagyon távol állunk. Rendszeresen visszatérő magyarázat, hogy egyszerűen kevés a roma származású színészünk, és a rendezők és producerek nem tudnak miből választani. Amikor az origo filmklub 2015-ös interjújában Goda Krisztina rendezőt arról kérdezték, miért Törőcsik Franciskának adta a roma lány szerepét a Veszettek című filmben, ő azt válaszolta, hogy egyre több a roma témájú filmterv, viszont nincs hozzá elég roma színész az országban. “Nem az a gond, hogy nincs elég tehetség, csak kevesen jutnak el a Színművészetiig” – tette hozzá.
Nagy Dániel Viktor a Brazilok c. filmben
Nem egyedül Goda Krisztina szembesült a problémával. Nemrég a Brazilokban a focicsapat vezérét játszó Áront például a nem cigány származású Nagy Dániel Viktor alakította, de a cigánysor lakói között láthattuk például Gryllus Dorkát is. Amikor Mécs Mónikát, a Brazilok producerét kérdezem erről, az alkotók választását azzal magyarázza, hogy a filmjük teli van amatőr roma származású szereplőkkel, akik közé kellett egy profi színész is, és mivel Nagy Dániel Viktor a film pilotjánál (egyfajta próbafilm – a szerző) tökéletesen bevált, így kitartottak mellette a forgatásnál is. “Engem az a része nem érdekel, hogy ki micsoda, hanem csak az számít, hogy alkalmas-e a feladatra, amit el kell látni.”
Vannak nehézségek, de jön az új generáció
Orbán Andrea, a Playground Casting casting direktora szerint a jóakarat megvan a hazai filmesek részéről, és jellemzően roma színészeket próbálnak találni a roma szerepekre. “Ez függ azért a produkció jellegétől, illetve a szerep nagyságától is.
Amennyiben olyan szerepre keresünk színészt, akinek a karakterét erősen meghatározza a társadalmi, kulturális helyzete; ott nyilván elsődlegesen cigány származású jelölteket keresünk.
Orbán Andrea úgy érzi, hogy a helyzet javulóban van, és a fiatalabb korosztályban már sokkal könnyebben talál tehetséges cigány származású színészeket. “Ez a generáció meglehetősen proaktív: sokan és folyamatosan regisztrálnak casting ügynökségekhez. Elsősorban nem a Színművészeti Egyetemen érdemes keresni, hanem inkább a kisebb stúdiók növendékei között, vagy az olyan társulatokban, mint a Cinkapanna színház vagy a Maladype társulat. A negyven feletti generáció esetében már nehezebb a dolgunk.”
Mécs Mónika producer szerint is látható javuló tendencia. Egyre többen képzik át magukat amatőrből a különféle tanodákban, így egyre könnyebb a filmesek dolga színészválasztáskor. Szerencsére nemcsak a filmezés gyártói oldalán érzik ezt, hanem hasonló fejleményekről számolt be az NLCafé-nak Danis Lídia színésznő is. “A tendencia most javulóban van, amit a saját karrieremen is érzek. Szerepeltem a Tiszta szívvelben, az Aranyéletben, most pedig egy tévéfilmet forgattam Lakatos Menyhért novelláiból, sőt ezen kívül lesz még egy másik nagyjátékfilmem is. Aztán ott van Farkas Franciska is, aki nagyon szépen kapja a szerepeket mostanában.”
Farkas Franciska és Döbrösi Laura az Aranyéletben
Persze már most is akadnak példák arra, hogy egy gyártó nem vállal kompromisszumokat. Az HBO-nál például az Aranyélet forgatásakor szóba se jöhetett, hogy a roma szerepekre nem roma származású színészeket szerződtessenek.
Rossz ízű kibúvónak tűnne, ha egy roma szerepre nem roma színészt szerződtetnénk.
Anélkül, hogy bárkit minősítenék, aki más utat választott, én úgy gondolom, hogy meg lehet találni a megfelelő színészt a roma származásúak között is. Nálunk is okozott nehézségeket a casting, de megbirkóztunk vele. A második évadban például ott volt Mátyás Pisti karaktere, és az őt játszó színészre, Fekete Lovas Zsoltra például hosszas keresés után Erdélyben találtunk rá” – mesélte Krigler Gábor, az HBO kreatív producere.
Miért kevés a roma származású színész?
“Mint minden olyan szakmában, ami komolyabb képzettséget igényel, a romák alul vannak reprezentálva. Orvosból, újságíróból, ügyvédből és mérnökből is kevesebb romát találsz, nemcsak színészből, mivel az esélyegyenlőség elve nem érvényesül” – mondja Nyári Oszkár színész, a Karaván Művészeti Alapítvány vezetője.
A művészetekre nevelni kell, a művészetek iránti igény nem alakul ki csak úgy magától. A színházaknak is kicsit jobban oda kellene figyelniük arra, hogy magukhoz csalogassák azokat a fiatalokat is, akiknek a családjában nem jelenik meg az igény a színházba járásra. Ezt az igényt ki kell alakítani, fel kell építeni.
Rohonyi Gábor rendező és a fiúk, a Brazilok forgatásán (Fotó: Bendó Zsuzsanna)
Ha az ember nem tud valamiről, az nem hiányzik neki. Zenészből például azért találunk sok ismert tehetséget a romák között, mert már régi hagyományai vannak a cigányságban. A romák ismerik a saját zenészeiket, látják és hallják őket, ezért felmerül bennük az igény, hogy maguk is zenésszé váljanak. Van egy jelen lévő, látható tudás, ezért kialakul iránta az igény. Ha ez a tudás nincs jelen, nem jön létre az igény sem. Vannak műhelyek, amik ezért sokat tesznek, de egy-két ilyen kezdeményezés nem fogja megváltani a világot. Arra kell törekedni, hogy ne menjen ritkaságszámba, hogy roma arcok néznek vissza a tévéből és a mozivászonról.”
Mit gondolnak a roma származású színészek a whitewashingról?
Idehaza egyáltalán nem kísér felháborodás egy olyan filmet, amiben az alkotók roma szerepeket nem cigány származású színészekre osztottak. Nemcsak a sajtó vagy a nézők, hanem a roma származású színészek részéről sem, legalábbis nyilvánosan ennek nem szokás hangot adni. Amikor az egyik legfoglalkoztatottabb roma színészt, Farkas Franciskát az index.hu nemrég megkérdezte a témában, egyáltalán nem érezte az ilyen ügyeket problémásnak: “Nem feltétlenül kell, hogy a rendezők származás alapján válasszanak szereplőket… Én nem gondolom, hogy ez probléma: ha egy színész jól megcsinálja a munkát, amire felkérték, akkor miért kötnék bele a származásába? A rendező művészi szabadsága, hogy kivel akar dolgozni.”
Danis Lídia is hasonlóan gondolkodik erről: “A rendező egyéni elképzelésétől függ, hogy kinek ad egy szerepet. Én ezzel kapcsolatban nagyon megbocsátó vagyok, bár egyszer láttam egy olyan nem roma származású színészt roma szerepben, aki borzasztó hiteltelen volt. Na, azt már nehéz volt lenyelni”. Nyári Oszkár sem gondolja úgy, hogy ezen neki háborognia kéne, és szerinte is főképp a rendező feladata eldönteni, kivel szeretne együtt dolgozni.
Roppant nehéz azt mondani egy rendezőnek, hogy márpedig te azzal a színésszel dolgozz, mert ő roma származású, a másik meg nem az. Ez egy hülyeség. Ugyanakkor meg vannak olyan tendenciák, amikre igyekezni kell reagálni. Mindenkinek érdeke, hogy roma származású színészek filmeket forgassanak.
Ne egy filmet, hanem sokat, és akkor az emberek tényleg megismerhetik őket.” Nyári szerint akkor lehet majd ebből kérdést csinálni, ha ennek lesz egyfajta érdekképviselete a szakmában. Ha lenne a cigány színészeknek érdekvédelmi kamarájuk, akkor az ő feladatuk lenne, hogy elmondják a véleményüket a témában.
Farkas Franciska (Fotó: Erdőháti Áron)
Romaként elcsípni egy nem roma szerepet
Az igazi progresszivitást persze az jelentené, ha a roma származású színészeknek olyan filmszerepekre is esélyük volna, amiket nem kifejezetten romákra írtak, Orbán Andrea casting direktor szerint ez azonban még ritkaságszámba megy.
“Nem jellemző, hogy nem roma szerepre roma származású színészt ajánljunk a rendezőnek. Ha mégis, kell, hogy legyen egy indok, miért pont ő. Nyilván a tehetség egy erős érv. Azt látom, hogy azoknak a cigány színészeknek, akiknek már sikerült bizonyítaniuk, áttörniük valamiféle gátat, és több filmben láthattuk őket komoly szerepekben, könnyebb a helyzetük. Az esetükben nagyobb eséllyel győzhető meg a rendező, hogy az illetőt behívjuk egy olyan válogatásra, ahol a karakter nem kifejezetten roma.”
Nyári Oszkár és Danis Lídia szerint színházban sokkal könnyebb az átmenet, ott szinte soha nem jelent akadályt szereposztáskor a roma származás. “Színházban összesen kétszer játszottam roma szerepet” – meséli Danis. Filmek esetében azonban már nem ennyire rugalmasak az alkotók, pedig bőven lenne még tér a nyitottságra. Nyári szerint például annak a rendezőnek, aki benne kizárólag a roma szereplőt képes meglátni, biztosan nincs elég fantáziája. Danis kifejezetten a szerencsések közé tartozik, mert például a Tiszta szívvelben és az Aranyélet című sorozatban is olyan szerepet csíphetett meg, amit nem kimondottan romának írtak.
Krigler Gábor, az HBO kreatív producere kérdésünkre azt mesélte, hogy az Aranyéletben Jakab Erika főhadnagy szerepére egyáltalán nem roma származású színészt képzeltek el, csakhogy a castingon teljesen beleszerettek Danis Lídia játékába. “Az első évadnál még nem tudtuk, hogy a második évadban nagyobb szerepe lesz, azt meg végképp nem tudtuk, hogy a terveink közt szereplő harmadik évadban már nagyon nagy szerepe lesz a karakternek. Nagyon megszerettük Lídia alakítását, és ha megvalósul a harmadik évad, abban már lesz némi szerepe annak, hogy ő roma származású”.
Danis Lídia (Fotó: Rozmanitz Gábor)
Nem csak színész, zászlóhordozó is
Roma származású színészként érvényesülni Magyarországon már önmagában is kihívást jelent, és ha nagy nehezen sikerül befutni, akkor az embernek számítania kell arra, hogy a nézők szemében sokszor nemcsak önmagát, hanem a romákat képviseli majd, és a vele folytatott beszélgetésekben központi témává válik az identitása. Ez persze nem mindig kényelmes. Tavaly például a témában korábban sokszor megszólaló – épp ezért eléggé ráunó – Farkas Franciska kikötötte egy ATV-nek adott interjú előtt, hogy a roma származásáról nem szeretne beszélni, a műsorvezető mégis rögtön egy ezzel kapcsolatos kérdéssel nyitotta a beszélgetést, amin a színésznő joggal kiakadt.
Talán a legismertebb roma származású színészünkről, Csányi Sándorról például máig sokan nem tudják, hogy apai ágon cigány származású. Az origo filmklubnak adott 2009-es interjújában így beszélt erről: “Azt például nem akartam soha, hogy az egész cigányosdi úgy kerüljön előtérbe, hogy én zászlóvivőként jelenek meg. Ha Magyarországon egy faszi elárulja, hogy meleg, akkor egyszerűen nem fog olyan filmben játszani, amiben van egy kisfia”.
Persze erről nem mindenki gondolkodik így. Danis Lídia szerint például törekedni kell arra, hogy az ember példakép legyen. Gyakran csak azért jár roma közösségekbe, hogy a gyerekekkel találkozhasson, azonban ő sem ítéli el azokat, akik nem szeretnék középpontba állítani a származásukat.
Én teljes mértékben felvállalom ezt, mert a hitelességemhez a bőrszínem és a kultúrám is hozzátartozik színpadon és a filmvásznon is, de tudom, hogy a zászlóvivőjének nehéz lenni. Megosztott nemzet vagyunk, és a cigányságon belül is megjelenik a megosztottság.
Nyári Oszkár úgy tartja, hogy az ember identitása valamilyen szinten a magánügye, ezért mindenki maga dönti el, mihez kezd vele. “Szerintem színészként közszereplő vagyok, és ha az emberek látnak, akkor mintát vesznek rólam, legyen ez a minta pozitív vagy negatív. Ha az ember ezt megérti, akkor pusztán azzal nagyon sokat tesz, hogy a hivatásának megfelelően él, gondolkodik és nyilatkozik. Nem kell semmiféle zászlót ragadni”.
