 |
Teszi-nyeli
A tizennégy hónapos Marci nem rág: csak pépes ételeket hajlandó megenni, ahogy a mamája beteszi a szájába, rögtön lenyeli a falatot. Ha a püré sűrű vagy darabos, öklendezni kezd. A falatkákat (puha kenyér- vagy zöldségkatonákat) nem fogadja el.
A rejtélynek különböző okai lehetnek. Az egyik, hogy a kisfiú nem tanulta meg a rágást, mert sokáig cumisüvegből kapott minden ételt, még a kásákat, főzelékféléket is. Sajnos a mai napig forgalmazzák és reklámozzák a főzelékes cumikat, és mivel a cumisüvegből való etetésnek nagy hagyománya van, ráadásul kényelmes és gyors, nem ritka, hogy a család ezt a módszert választja, és nem hagyja el akkor sem, amikor a pici már képes lenne kanállal enni és darabos falatkákat fogyasztani. Így kimarad az a korszak, amikor a baba kíváncsiságból is szívesen rágcsálja a felkínált ételféléket (erről bővebben írtunk előző számunkban). Ha a baba szopik, cumisüvegre egyáltalán nem lesz szüksége. Ha nem szopik, a tápszeren kívül semmi mást nem kell neki cumisüvegből adni. Féléves kora körül már minden apróság ügyesen kortyolgat pohárból, és falatozik, ha kiskanállal kínálják az ételt. Ez persze sok türelmet igényel a szülők részéről mint annyi minden a kisbabával kapcsolatban.
Előfordulhat, hogy ugyan nem cumisüvegből, de mindig a kelleténél hígabb bébikoszton tartották a picit, mert a szülők nem is feltételezték róla, hogy meg tudja enni a sűrűbbet. Talán túlságosan féltették attól, hogy félrenyeli vagy nem fogja megemészteni a darabosabb ételt.
Ebben az esetben sokszor meglepő megoldás születik: ha a gyerek néhány alkalommal máshol (nagyinál, játszóházban, bölcsiben) eszik, egyszer csak rákap a korának megfelelő ételekre, és ezután otthon is elfogadja ezeket.
Ritkán, de előfordulhat!
A rágási és nyelési nehézség idegrendszeri probléma jele is lehet. Ha a baba fejlődése nem egyenletes, elakadást, lemaradást tapasztalunk más téren is (mozgás, kommunikáció, érzelmek kifejezése, beszédfejlődés), kérjünk tanácsot gyermekorvosunktól, vagy keressünk fel gyermekneurológust, korai fejlesztésben járatos szakembert!
Enyém tied
Az egyéves Katának eszében sincs a saját ételeit enni. Mindig az kell neki, amit a felnőttek tányérjában lát.
Az észérvek ebben a korban még nem hatnak: nem tudjuk meggyőzni a kicsit, hogy nem neki való a körömpörkölt. A legegyszerűbb, ha a család apraja-nagyja egészséges, változatos ételeket fogyaszt, a hagyományos, magyaros, fűszeres, nehéz fogásokat pedig felcserélik könnyebb, mediterrán kosztra, vagyis többnyire salátákat, párolt zöldségeket, könnyű hús- és halféléket tálalnak. Néha persze becsúszhat egy-egy nehezebb étel, ennek alapanyagaiból bátran készíthetünk a kicsinek hasonló, de kevésbé fűszeres, zsíros menüt.
A nagyinál másképp van!
Kinga vizsgáira készül, ezért időnként édesanyjára bízza a másfél éves Márkot. A nagyi sajnos mást ért egészséges táplálkozás alatt, mint Kinga
A szülőknek meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy gyerekük lassan kikerül teljes ellenőrzésük alól, és meg fog ismerkedni a világ sokféleségével, amibe a jó és a rossz egyaránt beletartozik. De ami rossz, nem biztos, hogy életveszélyes! Ha a nagyi időnként elrontja a gyereket egy-egy Túró Rudival, nem tragédia. Emiatt nem érdemes vele vérre menő vitába bocsátkozni. A lényeg, hogy otthon ne legyen azokból az ételfélékből (csipsz, bolti édességek, szénsavas üdítők), amelyeket nem látunk szívesen a kicsi kezében.
Ám ha a gyerek rendszeresen a nagyinál van, vagy más (barátnő, bébiszitter) vigyáz rá, akkor tisztázni kell a szabályokat: mit ehet a kicsi, és mit nem. Ha a családnak különleges táplálkozási szokásai vannak (például vegetarianizmus, makrobiotika), akkor ezt a gyerekre vigyázó felnőttnek feltétlenül tiszteletben kell tartania. Fokozottan érvényes mindez a táplálékallergiás vagy anyagcsere-betegségben szenvedő gyerek esetében. Ha a picit kiadjuk a kezünkből, legjobb, ha mellékelünk hozzá annyi ennivalót, amennyivel a távollétünket átvészeli, illetve részletesen elmagyarázzuk a rá vigyázó felnőttnek, hogy miért okozhat komoly bajt az is, ha csak egy kicsit eszik a tiltott élelmiszerből.
Fontos!
A fenti intelmeket mindig tartsuk az eszünkben, még akkor is, ha a mi családunk nem támaszt különleges igényeket a gyerek táplálkozásával kapcsolatban. Soha ne kínáljunk idegen gyereket semmivel, amíg a rá vigyázó felnőttet meg nem kérdeztük: szabad-e! Még egy kiflivéget se adhatunk nyugodt szívvel ismeretlen gyerek kezébe, hiszen ha lisztérzékeny vagy gabonaallergiás, pár falat búzából készült étel is veszélybe sodorhatja.
Nem eszik semmit!
A tizenöt hónapos Emese anyukája arra panaszkodik, hogy a kicsi egész nap nem eszik szinte semmit. A gyerek szemmel láthatóan jó karban van, nem tűnik úgy, mintha éhezne.
Ahogy a felnőttek, úgy a gyerekek közt is vannak olyanok, akik kevéssel is beérik, mivel nagyon jól hasznosítják az elfogyasztott étel minden falatját. Mások sokat esznek, mégsem híznak el. Az anyagcsere nagyon bonyolult folyamat, szervezetünk különböző részeinek finom együttműködése határozza meg, és ez mindegyikünknél más és más eredménnyel jár. Azonban gyakran előfordul, hogy a szülő nem méri fel helyesen, mennyit is eszik a gyereke. Ha jegyzeteket készítene minden falatról, maga is elcsodálkozna: reggel megivott egy üveg kakaót, aztán nem reggelizett, a gyümölcsöt csak tologatta. Séta közben megevett egy csomag ropit, ebédnél finnyáskodott. Az ebéd utáni alváshoz megint elfogyott egy üveg kakaó. Uzsonna helyett nyűgösködött. A boltban hisztizett, ezért kapott egy bébipudingot, útközben a babakocsiban szörpöt kortyolgatott. Amikor apa hazajött, falatoztak egy kis sült krumplit a tévé előtt, ehhez megint fogyott a szörp. A vacsora nem kellett neki. Elalváshoz pedig jár az újabb üveg kakaó.
Elég egy-két napig jegyzetelni, és a szülő rájön, milyen táplálékon is él az ő gyereke. Legjobb, ha megpróbál változtatni a mindennapi gyakorlaton, és a gyorsan laktató, édes vagy sós nassolások helyett inkább egészséges falatkákat (almacsipsz, ízesítetlen ropikenyér, zöldég- vagy gyümölcsszeletkék, valódi gyümölcslé, gyümölcstea vagy víz) kínál két főétkezés között. Mindeközben fokozatosan leállítja a nassolást, és rendszeres öt étkezésre (reggeli, kicsi tízórai, ebéd, kevés uzsonna, vacsora) szoktatja rá a gyereket és az egész családot.
