Figyu, lenne itt egy másfél oldalas szerződés. S.O.S. lefordítanád nekem? Nem nagy cucc, csak egy adásvételi – írta chaten az egyik ismerősöm, majd egyből becsatolta a dokumentumot, és annyit még odabiggyesztett, hogy: Örök hála!
Mivel nem ő az első, aki a hála fizetőeszközével tart igényt a német nyelvtudásomra, megnéztem, pontosan mi is ez a nem nagy cucc. Már az első három mondat után finoman elpattant egy idegszálam, mert azon túl, hogy műfaji besorolás alapján tökszáraz jogi szakzsargonnal volt dolgom, a dokumentum fogalmazója a magyar nyelv megerőszakolója volt, aki többszörösen összetett mondatokba szőtte a luxuskocsi bérbeadását. Azonnal felment a pumpám, mert legalább kétórás munkát akart rám sózni az ismerős, aminek piaci ára nem pár száz forint.
Nem tagadom, eredetileg palimadárnak születtem, a nemet mondás képessége helyett túlcsorduló jóindulatot és segítőkészséget szívtam magamba, így nem ez volt az első eset, hogy szabad óráimban undorító német szövegek fölött izzadtam a semmiért. A leleményes ember persze hamar kiszimatolja, ha nonprofit lélekkel van dolga, és nem szégyell méretes szívességeket kérni –magának, ismerősnek, oldalági rokonnak, szomszédnak, kollégának.
A jelenség legmegtévesztőbb mozzanata, hogy a pofátlan kérés mögött legtöbbször kedves, jó szándékú emberek állanak, akik talán bele sem gondolnak abba, hogy mekkora szívességet kérnek. Feltételezik, ha valaki beszél egy idegen nyelvet, akkor egy fordítás is pár perc. Hát nem annyi!
Tudom jól, a baráti szívességekkel nem vagyok egyedül: videós ismerősömet rendszeresen megtalálják a gyerek balettbemutatójával, ballagásával, ami csak egy óra, meg nem egy bonyolult feladat, mondani sem kell, a videó vágása magától értetődik. Informatikus barátaim a lassú, vírusos, telepítésre váró gépek gazdáiról tudnának mesélni, akik nem tudják, hogy minimum tízezer forintos szívességet kérnek. Hozzájuk hasonlóan fotós kollégáim is ismerik, milyen érzés, ha csak azért hívják meg a távoli rokon esküvőjére, hogy letudják a fotóst – és akkor még nem beszéltünk a haver költöztetéséről, a sokkilós bútorok, háztartási gépek mozgatásáról, amit csak azért nyer meg valaki, mert rendszeresen edz.
Ami engem illet, lassan ugyan, de elérkezett az a bizonyos utolsó csepp, ezzel együtt pedig az első NEM:
Köszönöm a lehetőséget, a fordítást nem tudom elvállalni, de tudok egy szakfordítót, aki 10 000,- forint + áfa/ oldalért S.O.S. megcsinálja.
