Mivel engem ért a megtiszteltetés, hogy a látványosan behemót Ford Edge-ből átülhettem a meghökkentően citromsárga Ecosportba, elsőre kicsinek és szűknek éreztem. De ez csak viszonyítás kérdése, egy nappal később már kényelmesen tágasnak tűnt, cserébe nem kellett attól félni, hogy egy szűkebb utcába kanyarodva, vagy a belváros sávjaiban közlekedve problémát jelentene az autó mérete.
Persze a két autó között nagyjából tízmillió forint a különbség, és míg az Edge a Mondeo padlólemezére épült, a Ford Ecosport valójában egy erős csontozatú Fiesta, rendszertani besorolását tekintve szubkompakt crossover SUV. Ami elsőre feltűnik, hogy kisautókhoz képest kifejezetten magas járgányról van szó, amit nagyon lehet értékelni a belvárosi forgalomban.
Első ránézésre nem gondolná az ember, hogy egy álruhás Fiestával van dolga (Fotó: Andersen Dávid)
Másfelől, mivel a tesztautó átvétele utáni első napon öntötte el a fővárost a nagy májusi budapesti árvíz, egyből nagyon hálás lettem a Ford mérnökeinek az 550 milliméteres gázlómélységért, amellyel könnyedén hasítottam át olyan kereszteződéseken, ahová egy alacsonyabb autóval be sem mertem volna hajtani. A futómű könnyedén vette Budapest rögös útjait, kátyústul, járdaszegélyestül, fekvőrendőröstül, így biztosak vagyunk benne, hogy terepen is jól megállja a helyét.
Szokatlan, de szerethető külső
A Ford Ecosport külseje szokatlan, de éppen ezért vonzza a szemet, különösen a már említett citromsárga kivitelben. A fényezés nélküli védőelemektől, ha lehet, még magasabbnak hat, a sportos felnikkel együtt pedig szinte csak arra vár, hogy egy jó kis földúton megjárassuk. Először azonban a Budapest-Plitvice útvonalon próbáltuk ki, az autópályán a 125 lóerős, egyliteres benzinmotor kiválóan teljesített. Persze aszfaltszaggató száguldozásra ne számítson senki, de az Ecosportnak nem is ez a lényege. Pont megfelelően gyorsul, hogy szükség esetén hamar túllegyünk egy kamionsor előzésén, fogyasztása pedig a kifejezetten barátságos 7-8 liter környékén alakult, vegyes használatban. Itt kell megjegyezni, hogy a legtöbb Ecosport hátulján a kívülre szerelt pótkerék teszi terepjárósabbá a látványt, ez a kellék az általunk tesztelt változaton nem szerepelt, ami vizuálisan tovább magasította az autót.
Jól áll a tájnak (Fotó: Andersen Dávid)
Éppen emiatt az Ecosport csomagtartója nem felfelé, hanem oldalra nyílik, ami elsőre meglepő lehet, ráadásul nem árt fejben tartani, hogy a szokottnál picit több helyet kell szabadon hagyni a parkoláskor, ha ki szeretnénk nyitni. A nyitógombot elegáns megoldással a jobb hátsó lámpába rejtették, ezt elsőre sokáig kellett volna keresni, ha az autó átvételekor nem hívják fel rá a figyelmünket. A csomagtér viszont egy kisautóhoz képest szinte bálteremnyi, amit a hátsó ülések lehajtásával már-már sportcsarnok méretűre bővíthetünk.
Egy családnak is kényelmes belső
Beszállva kényelmes és jól állítható ülés, jó fogású kormány és váltó fogad. A műszerfal viszont picit csalódás, főleg az Edge luxusa után. De még egy ilyen torzító hatású élmény nélkül is kissé furcsa a kilencvenes évek music centereit idéző műanyag borítású középkonzol, a középre szerelt, a mai autókhoz képest viccesen kisméretű képernyővel. Cserébe van szinte teljes hangvezérlés, így vezetés közben sem kell a gombok nyomkodásával foglalatoskodni.
A kilátás a magasságnak köszönhetően biztonságérzetete ad, amiből csak szűk helyekre való kanyarodáskor vesz el valamennyit a meglehetősen szélesre sikerült A-oszlop, amelybe valamilyen furcsa okból kifolyólag egy teljesen funkciótlan aprócska háromszögletű ablak is került – a visszapillantó elé. A hátsó ablakon is mérsékelt a kilátás, különösen, ha a hátsó ablaktörlővel megpróbáljuk megtisztítani, ilyenkor ugyanis körülbelül egy 20 centis sáv marad tisztán, a többi idővel bekoszolódva minimálisra csökkenti a kilátást. Ezt szerencsére a nagyméretű visszapillantótükrök és a tolatóradar hatékonyan ellensúlyozzák.
A Ford Ecosportnak pedig jól állnak a merészebb színek (Fotó: Andersen Dávid)
A kényelmi szolgáltatásokra nem lehet panasz, a kulcs nélküli nyitás és indítás ma már szinte alapvetőnek számít, az automata klíma pedig remekül teszi a dolgát, hálásak is voltunk érte a forró horvát napsütésben. A Bluetooth-kapcsolaton keresztül csatlakoztatható telefonról vagy a sebváltó mögötti rekeszben elhelyezett USB-re dugott pen driveról szóló zene tiszta és telt hangokkal járul hozzá az utazás hangulatához.
Összességében a Ford Ecosportot azoknak lehet ajánlani, akik nem szeretik a sablonokat, ellenben kedvelik a szokatlanul látványos megoldásokat. A Ford Ecosport alkalmas családi kocsinak, de azok is szeretni fogják a kedvesen bumfordi kisautót, akik szívesen kirándulnak, akár a tükörsima aszfalt elhagyásával is. Ami az árat illeti, az 5,1 és bő 6,5 millió forint közötti tartományt tökéletesen lőtték be a Fordnál, így nem csodálkoznánk, ha előbb-utóbb megszaporodnának az Ecosportok az ország útjain.
