A csokinyulak és -tojások – néhol bárányokkal és csirkékkel kiegészülve – már ellepték a kisebb-nagyobb üzleteket, gyakorlatilag igazi fejtörést okozva, hogy melyiket érdemes közülük megvenni. Bár az ár-érték aránya jó kiindulási pont lehet, ez sem minden, mert így is bele lehet futni olyan variációkba, amik nem hozzák a várt színvonalat, vagy pont, hogy túlszárnyalják az elvárásokat. Szóval, hogy megkönnyítsük a dolgodat, összeszedtük, mire érdemes figyelni a vadászat során.
Mi az a csoki?
Kezdjük mindjárt a szabályozással arra vonatkozóan, hogy miket nevezünk csokoládéterméknek az összetétele alapján. Étcsokoládé besorolást kaphat az a termék a Magyar élelmiszerkönyv szerint, ami kakaótermékből és cukorból készül, legalább 35% összes kakaó szárazanyagot tartalmaz, amiből minimum 18% a kakaóvaj és legalább 14% a zsírmentes kakaó szárazanyag. Ezzel szemben a tejcsokoládénak alsó hangon 25% összes kakaó szárazanyagot, legalább 14% tej szárazanyagot és minimum 25% összes zsírt kell tartalmaznia.
Nyilván senki nem fog arányszámítással nekiindulni a csokoládényúl vásárlásának, épp ezért érdemes azt megnézni, mi van feltüntetve a csomagoláson. Ha a csokoládé jelző szerepel rajta, akkor a termék nyugodtan zöld utat kaphat, szemben az ét- vagy tejbevonóból készültekkel – ezeket érdemes visszatenni a polcra, ugyanis pont a kakaóvajtartalom hiányzik belőlük.
Lehet persze ezt tovább cifrázni még olyannal, hogy mitől lesz fehér a fehér csoki vagy mi adja a csoki házi jellegét, sőt azzal is, mikortól lesz valami töltött, de alapvetően tényleg a csokoládé megnevezést érdemes első körben megnézni az összetevőlistán, mielőtt döntést hoznál.
Nem kőbe vésett szabály, de az allergének listáját sem árt átfutni, ezeket kiemeléssel, aláhúzással jelölik a csomagoláson. Nyilván nem ettől lesz jó vagy rossz egy csoki, de ha locsolókat vársz, akkor célszerű minimalizálni az allergizáló összetevőket, nehogy valamelyik kis öntözőlegény ne ehessen belőle.
Figyeld a márkát
A csokik esetében kijelenthető, hogy az ár és a minőség egyenes mértékben arányos, vagyis minél drágább, várhatóan annál minőségibb darabot rejt a csomagolás. Szándékosan nem finomabbat mondunk, mert ez azért ízlés kérdése is, de az biztos, hogy azokat az ismert márkákat érdemes leemelni a polcokról, amikről hall az ember, mert ezek nem igazán rejtenek zsákbamacskát. Az is igaz, hogy már a csokikat is hamisítják, így nem mindegy, honnan szerzed be a locsolóknak valót. A túl olcsó, kétes helyről is származtatható édességeket mindenképp kerüld el, helyettük az élelmiszerüzletek és a csokoládéboltok kínálatából szemezgess, azzal nem lőhetsz mellé.
Megőszülő nyuszik
Talán nem kell mondani, de feltétlenül nézd meg a lejárati időt is. Elméletileg nem kerülhet olyan csokinyúl – vagy bármilyen élelmiszer, ha már itt tartunk – a boltokba, aminek a szavatossági ideje lejárt, de egyrészt sosem lehet tudni, másrészt a hosszan tartott csokoládé minőségi romlásnak tud indulni – tudod, kifehéredik, ahogyan biztosan te is láttad már. Ilyenkor arról van szó, hogy a csokiban lévő zsír vagy a cukor kicsapódik a felszínén és kicsit más állagot ad neki, de elvileg ízbéli romlásról nem beszélhetünk. A dolog kiküszöbölhető azzal, ha egy gyors körre beteszed a mikróba a csokit, hogy újra összeolvadjanak az összetevők, de azért a biztonság kedvéért csekkold mindig a szavatosságot is.
Fair trade
Ha már mindenképp vásárolni akarsz, akkor keresd a fair trade, azaz a méltányos kereskedelemből származó termékeket. Ezeket úgy állítják elő, hogy a környezetre és a társadalomra a legkíméletesebb eljárásokat használják, az esetek többségében még a bio minősítést is magukénak tudhatják. Amellett, hogy ezek mind nagyon jó minőségű, válogatott alapanyagokból készülnek – így valószínűleg tényleg finomak is –, a legkisebb környezeti terhelést róják a világra, vagyis tudatosság szempontjából sem számítanak rossz választásnak.
Szponzorált tartalom
