Mindezt azért meséltem el, mert sok szobanövényünk nem az április bolondját járatja velünk, hanem a körülmények foglya. Nagy melegben, kevés fény mellett jóval nagyobb, de vékony lemezű leveleket fejleszt. A virágok méretében és színében is jókora eltérés lehet és ezért nem a növény a hibás.
Sok függ a föld kémiai összetételétől is. Erre jó példa a kék hortenzia. Eredetileg ilyen színben nem létezett, hanem úgy hozták létre, hogy a rózsaszínű és piros fajták talajába egy növényi festékanyagot, antociánt adagoltak. Nem kell ahhoz vegyésznek lenni, hogy mi magunk is észrevegyük, hogy a hortenzia, a gardénia vagy a citromfa valamilyen kémiai elem hiányában szenved. Amint észrevesszük, hogy a levelek fakulnak, a levélerek erősen elütnek a lemeztől, mészklorózisra gyanakodhatunk. Ez általában a savanyú talajt igénylő növényeknél fordul elő. Oka a helytelen öntözés és a meszes talaj. Cseréljük ki a földet sok tőzeget tartalmazó keverékkel, és öntözzünk lágy vízzel. A legjobb az esővíz, ennek híján forraljuk fel a csapvizet, és miután kihűlt, locsolhatunk. És persze nem árt, ha időnként vasgálicot is juttatunk a talajba. Egy liter vízbe keverjünk öt dekát belőle.
Csúfondáros kertlakók
Nem a gyomokra gondolok, bár néha ők is becsaptak: nem ismertem fel, nem mertem kihúzni, és csak akkor nyúltam kapához, amikor már mindent beborítottak. Azokról a magokról van szó, amelyeket egyszer valamikor elszórtam az ágyásba, és fülük botját sem mozgatták, nemhogy növekedtek, virágoztak volna. Az idők folyamán a címkéről (ha egyáltalán volt), lemosódott a felirat, és közben teltek az évek. Egyszer csak gyanús szabályossággal megjelent egy sornyi zöld sziklevél. Ebből persze az ember még nem tudja, kikkel is áll szemben. Amikor már a zsenge száron a rendes levelek is láthatóvá váltak, kezdett derengeni: tényleg, ide néhány éve nefelejcset vetettem!
A teljes cikk a Nők Lapja április 6-án megjelenő, 14. számában olvasható.