„Hosszú utat tettem meg, de még hosszú út áll előttem” – mondta Rachel Foster, amikor teljesítette a kóma után mindössze öt hónappal a bostoni maratont.
„Az első szó, ami átfutott az agyamon, amikor átléptem a célvonalat, a »megváltás« volt – mesélte a 35 éves Foster. – A baleset után úgy éreztem, mindent elvesztettem.” Azzal a kemény munkával, amit a gyógyulásba fektetett, hogy le tudja futni a maratont, tulajdonképp a kontrollt szerezte vissza az élete felett.
Rachel még novemberben 17 csonttörést szenvedett és két agyműtéten esett át egy motoros baleset következtében, amely miatt 10 napra kómába esett. Férje, John elmondta, hogy november végén egy ponton az orvosok úgy gondolták, hogy a felesége nem fogja túlélni, és készek voltak levenni őt az életfenntartó gépekről. Aztán két nappal a lekapcsolás előtt felébredt.
Onnantól kezdve még három hétbe telt, mire a nő emlékei teljesen visszatértek, így azokra a dolgokra is elkezdett emlékezni, amiket szeretett – például a futásra, és arra, hogy erősen vágyott a bostoni maraton lefutására. Bár 2018-ban lefutotta a bostoni maratont – ahogy az évek során több másikat is –, John azt mondta, hogy óvatosan közelítették meg az ötletet. „Ő a legkeményebb ember, akivel életemben találkoztam, tudtam, ha ez a célja, akkor valószínűleg el is fogja érni” – mondta el a férj.
A nő gyógytornával kezdte a lassú rehabilitációt, melynek során úgy érezte többször, hogy feladja a maraton ötletét, de a gyógytornásza tartotta benne a lelket. Az orvosok nem annyira díjazták Rachel maratoni álmait és le akarták róla beszélni először, ám ez megváltozott, amikor mindenki látta, milyen gyorsan fejlődik, ami nagyrészt a puszta elszántságának köszönhető. Rachel a reménynek és a hitnek tulajdonítja, hogy le tudta futni a maratont: „Szó szerint visszatértem a halálból. A jövőben még több minden vár rám. Mindig van remény.”
Via; Kiemelt kép: Getty Images
