Az 1920-as években számtalan bírósági ügy kavart nagy port az Egyesült Államokban, Chicago White Sox baseballcsapat több játékosát is azzal vádolták meg, hogy szándékosan veszítettek egy el fontos bajnoki mérkőzést még 1919-ben, bíróság elé citálták egy 24 éves tanárt, amiért a gyereknek a Charles Darwin evolúcióelméletét tanította, ez volt a híres majomper, és a sort tovább lehetne folytatni. És képzeljük el, mi lett volna, a haságok el kezdik használni a kaliforniai Oaklandben élő Helene Adelaide Shelby szabadalmát.
Shelby szerint óriási problémát jelentett, hogy a gyanúsítottal nagy számban vonták vissza vallomásaikat, ő pedig küldetésének tekintette, hogy olyan találmánnyal álljon elő, amely megoldja ezt a problémát. Így született meg a 1749090. számú amerikai szabadalom a „bűnügyi vallomások megszerzésére és fényképes rögzítésére szolgáló készülékről”, amit Shelby 1927. augusztus 16-án nyújtotta be. Ez így persze nem hangzik izgalmasnak, csakhogy maga a készülék nem volt más, mint egy világító szemű, beszélő csontváz. Ez így máris érdekesebb, nem?
De hogyan kellett volna működnie ennek a szerkezetnek? Először a gyanúsítottat egy kicsi, sötét szobába viszik, míg az őt vallató személy egy másik helyiségben ül, innen teszi fel a kérdéseit. Ám a gyanúsított nem látja a kérdezőt, hanem amikor az megnyom egy gombot, felemelkedik egy függöny, és hirtelen az illető, aki feltehetően rossz útra lépett, egy félelmetes, túlvilági fényben derengő csontvázzal találja szemben magát.
„Találmányom olyan illuzórikus hatások létrehozására szolgál, amelyek célja, hogy alanyt természetfeletti jellegükkel lenyűgözzék, és úgy hatnak a képzeletére, hogy a kép- és hangrögzítőrendszerrel segítségével az vallató választ kaphat a a kérdéseire, és azokat el is tudja tárolni” – írta szabadalmában Shelby. A vallomásról készült felvételeket természetesen később bizonyítékként lehetet volna felhasználni, ha a gyanúsított esetleg visszakozott volna.
De ki is volt Helene Shelby, aki előállt ezzel a szokatlan ötlettel? A korabeli újságokból nem sok minden derül ki róla, úgy tűnik, néha szeretett lóversenyekre fogadni, és főként ingatlanokban utazott, pontosabban ingatlanokat adott el és adott bérbe Oaklandben, Santa Cruzban és San Franciscóban. Ami a feltalálói karrierjét illeti, csupám ez a szabadalma szerepel a nyilvántartásban, és a csontvázas vallatógépe sem volt túl nagy siker, úgy tűnik, azt végül nem építette meg senki.
Ha valaki mégis használta volna a készüléket, ma már akkor sem lehetne alkalmazni, 1961-ben a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a kényszerrel megszerezett vallomások nem fogadhatók el a bíróságon, bár, ahogy Saul Kassim jogtudós évtizedekkel később írta, nem egyszerű meghatározni, hogy mi számít kényszerítésnek.
(via Atlas Obscura, Popular Mechanics)