A Leedsi Egyetemen dolgozó Anna Hogg és a brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) szakembere, Hilmar Gudmundsson szerint a jégborjadzás óta a táblás jégtömb folyamatosan távolodik a selfjégtől.
A köztük lévő nagyjából 5 kilométernyi nyílt vízben mostanra 11 kisebb jéghegy jelent meg, amelyek a jéghegyről és a megmaradt selfjégről váltak le. A jéghegyecskék legnagyobbika több mint 13 kilométer hosszú – számoltak be a kutatók, akik jelenleg az Európai Űrügynökség (ESA) egyik Sentinel műholdja révén követik nyomon az A68 nevű jéghegyet.
A műholdfelvételek tanúsága szerint még zajlanak az események a Larsen C selfjégen. Ha ugyanis egy selfjég elveszti a kapcsolatot a jégkiemelkedéssel, további széttöredezés következhet be. Nagyon úgy fest, hogy a Larsen C története még nem ért véget.
A Nature Climate Change című folyóiratban közölt tanulmányukban a kutatók kifejtik, hogy a jégborjadzás hátterében nem feltétlenül a környezeti feltételek megváltozása, hanem a selfjegek gyarapodásának és fogyatkozásának természetes folyamata áll.
A selfjegek önmagukban nincsenek jelentős hatással a tengerszint-emelkedésre, ám ha a feltöredezésük nyomán az általuk feltartóztatott gleccserek szabad utat kapnak az óceánba, az már befolyásolhatja a tengerszintet.
