 |
Az illatos, zöld teát kortyoló nőt mintha mindig is ismertem volna, és egy régen megkezdett beszélgetést folytatnánk.
– Egyre nagyobb hangsúlyt kap életedben az írás…
– Azt értettem meg az évek során, hogy sokféle vivőanyag van, amivel másokhoz el lehet jutni. Az utóbbi időben a zene sok szempontból kiszolgálóvá vált. Szinte folyamatosan zene vesz körül bennünket, azonban nem az a lényeg, hogy mi szól, csak zajongjon valami, csak ne legyen csönd. Az időhiány a zenét is kiszorította a saját helyéről, ritkábban történik, hogy figyelemmel hallgatják. Rohanunk, nem érünk rá figyelni. Én megtanultam nem sietni. Amikor ritkábban megjelentetett lemezeimről kérdeznek, mindig az jut eszembe, hogy családregények is ritkábban születnek… A jó zene, a jó dalok, mint a könyvek kiállják az idő próbáját, és ott lesznek a polcodon. Különleges dolog izgat, ami most születik, a saját írásaim felolvasása zenébe ágyazva. Még keresem, mi lesz a legmegfelelőbb zenei háttér, ahol a zene méltó, de a szöveget mégis érvényesülni hagyó módon teszi egységgé az elképzeléseimet.
– Márai Sándor mondta, hogy nem olyan fontos, hogy mindennap írjál; fontosabb, hogy mindennap olvassál.
– Amikor a …neked dalszövegeit írtam, rengeteget olvastam. Talán életemben nem olvastam olyan intenzíven, mint akkor. Úgy tűnt, mintha befele is folynia kellene a betűknek, hogy kifele is folyhassanak.
– Mi inspirál?
– Bármi lehet. Hosszú ideig viszem magammal, ami foglalkoztat. Ott van velem vezetés, vagy házimunka közben, és amikor összeáll, leírom. Az is előfordult már, hogy néztem egy filmet, ahol egy elhangzott mondat, egy tökéletes mondat, ami tovább kattogott a fejemben, végül írássá fogalmazódott. Elképzelhetetlen, hogy meglévő tartalékaimból éljek. Élményekben gazdag életre törekszem találkozásaimban, munkámban, barátságaimban. Fontos, hogy életemben legyenek minőségi változások, lelki gazdagodás, mert mindezek nélkül nem érdemes következőt lépni. Mindig akad egy-egy kérdőjel, amint felkiáltójellé vagy ponttá lehet alakítani.
– Milyen kérdőjeled volt legutóbb?
– Az például, hogy mások előtt megjelenni számomra fontos, vagy a közönségnek? Mi az igazi célja annak, hogy megmutassam magam? Azért kell, mert megszokták már, hogy ott állok a színpadon, és ehhez értek, vagy valódi célom van? Az én felkiáltójelem az lett, hogy az alkotásnak, a megmutatkozásnak túl kell lépnie az önzésen. Az kevés, hogy szeretek énekelni. A dalt igazi tartalommal kell megtölteni. Az alkotás pillanatában tudnom kell, hogy kihez és miért akarok szólni.
– Hogyan változtál az elmúlt években?
– A felelősség szóról tanultam a legtöbbet az elmúlt 4-5 év alatt. A felelősség több, mint nem leverni egy csészét az asztalról. Bármi, amit teszek, leírok, vagy elénekelek, folyamatokat indít el és élethelyzeteket változtathat meg. Az emberek egyre gyakrabban félnek a felelősségvállalástól, legyen az társsal vagy baráttal kapcsolatos. Pedig abban a pillanatban, hogy felelőssé válok, a legbonyolultabb probléma is egyszerűvé, megoldhatóvá lesz. Arra jöttem rá, a felelősség másik jelentése minden híresztelés ellenére a helyzetmegoldáshoz kapcsolódik. Vannak emberek, akik nemcsak beszélnek a problémákról, hanem képesek megoldásokat találni. De a felelősséghez tartozik a trendekkel olykor ellentétes saját alkotások létrehozása is. Az igény sosem szűnt meg jó zenékre, alkotásokra. Olyan néző még nem volt, aki kijött volna a moziból, mert túl jó volt a film…
– Nem szokványos volt az út, ahogyan rátaláltál a saját hangodra.
– 13-15 éves koromban csak hangszeres zenét hallgattam. Nem akartam, hogy önkéntelen híres énekesnők zenei fordulatait kezdjem használni, ha úgy tetszik másolni. Rá akartam találni arra a hangra, ami igazán én vagyok.
– Amikor én annyi idős voltam, kirúgtak a karénekből…
– Egy gyereknek, ha azt mondják, nem tehetséges, elhiszi, hiszen a rosszat könnyebb elhinni. Egy anya, akinek azt mondták, hogy nem tud énekelni, nem fog altatót dúdolni gyerekének, számtalan gát kapcsolódik a zenéhez, az énekléshez. Az Óvodás dalaimon szereplő dalok és dalos játékok közelebb viszik a gyerekeket a zenéhez. Kipróbálhatják saját hangjukat, felfedezhetik, hogy tudnak valamit, amit nem mástól tanultak.
Kapcsolódó linkek:
Óvodás dalaim »
