Ahogy a baba megszületik, úgy érkezik meg a bűntudat is a szülő életébe. Minden erőddel azon vagy, hogy jó gyerekkora legyen a gyerekednek, de nem úszhatod meg azt az érzést néha, hogy borzasztó szülőnek tartsd magad. Elég ehhez egy rohanós reggeli kiabálás, vagy az, hogy megtagadod a csokit a háromévestől, aki az előbb evett gumicukrot, amitől közli veled, hogy rossz vagy és nem lesz a barátod.
A bűntudattal azonban el kell bánni, mert akadályozhat abban, hogy a gyerek érdekeit szolgáló döntéseket hozz. Minden gyerek más, sokféleképpen lehet jó szülőnek lenni, és nem is kell a tökéletességet hajszolni. A jó szülőség felé vezető úton Roland Legge életmód-tanácsadó szerint az első lépés az, hogy fizikailag és mentálisan vigyázunk magunkra, mert csak ebből az állapotból tudunk szeretettel, együttérzéssel reagálni a gyerek igényeire. A szakember leírta, hogy milyen kérdéseket tegyél fel magadnak, ha úgy érzed, hogy szörnyű szülő vagy.
1. Megbocsátod a gyereknek a kis hibákat?
Amikor a gyerek véletlenül összetöri a kedvenc bögrédet, hogyan reagálsz?
Azok a szülők, akik vesznek pár mély levegőt, mielőtt reagálnának, tudatosan választják ki a szavakat és a feltétel nélküli szeretetet igyekeznek előtérbe helyezni. Egy ölelés vagy más gesztus, amiből tudja a gyerek, hogy megbocsátasz neki, alkalmat ad arra, hogy tanuljon a tapasztalataiból és legközelebb óvatosabb legyen.
A hibáztatással és kiabálással – főleg, ha rendszeres – azonban azt kockáztatják a szülők, hogy érzelmileg elszakadnak a gyerektől. Egyre nehezebbé válhat a gyerekkel a kapcsolódás, ha túl gyakran reagálsz így. A gyerek elkezdhet félni a kiabálástól, reakcióidtól, és visszavonulhat a belső világába, vagy úgy éli ki a dühét, hogy még több dolgot összetör a házban.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
2. Felelősségre vonod a gyereket a tetteidért?
A gyerek meghúzta a macska farkát, aki megkarmolta. Mit teszel?
Azzal adsz teret a gyereknek a tanulásra és együttérzésre, ha gondoskodsz a gyerek sérüléseiről, és közben elmagyarázod, hogy a macska egy érzékeny élőlény, akinek ugyanúgy fáj, ha bántják, mint az embernek. Illetve segítesz így megérteni a gyereknek azt is, hogy a karmolás a farokhúzás következménye volt, és hogy nem szabad rosszul bánni a macskával.
Ha viszont a szülők a macskát hibáztatják és megbüntetik anélkül, hogy a gyereket felelősségre vonnák, nem tanítanak semmit arról, hogy tiszteletben kell tartani másokat, és hogy nem bántjuk az állatokat. Azok a gyerekek, akik nem tanulják meg becsülni az állatokat, gyakran nehézségekbe ütköznek azzal is, hogyan bánjanak az emberekkel az életükben.
3. Tudja a gyerek, hogy szereted?
Bemész a gyerek szobájába, és látod, hogy összefirkálta a falat. Mit teszel?
Nem kell lenyelni a frusztrációdat, de fontos, hogy úgy add ki magadból, hogy közben tudja a gyerek, hogy szereted. Ha a gyerek már elég idős hozzá, akkor pedig együtt takarítsátok le a falról a firkákat.
A kiabálással, balhéval reagáló szülő egyáltalán nem biztos, hogy visszatartja a gyereket attól, hogy újra firkáljon a falra. Sőt, van rá esély, hogy pont ezért fogja megismételni még súlyosabban. Ha pedig rendszeresen ezt a reakciót kapja egy gyerek a tetteire anélkül, hogy a szülők a szeretetükről biztosítanák, akár depressziós is lehet nagyobb korában.
A jó szülőség nem nagy dolgokon múlik, hanem a hétköznapi szituációkra adott reakcióinktól leszünk a gyerekeink számára jók. A tökéletességet felejtsük el, és igyekezzünk ne bűntudatból, hanem szeretetből meghozni a döntéseinket, akkor már nagy baj nem lehet.
