 |
Tamara huszonkilenc éves volt, amikor a viharos gyorsasággal kifejlődő méhnyakrák továbbterjedését csak úgy lehetett megállítani, hogy kivették a méhét. Ennek fél éve, de a fiatalasszony még mindig feldúlt, ha a történtekről beszél.
Az semmi, amit a műtét után érez az ember, hogy nem tudsz megmozdulni, köhögni, tüsszenteni fájdalom nélkül. A lélek fájdalma rosszabb: az a tudat, hogy megcsonkítottak, hogy már nem vagy teljes értékű nő, nem lehet soha már gyereked. Ezt nem lehet elviselni.
Szerencsére a petefészke megmaradt, így amint felépült, elkezdett utánanézni, milyen segítséggel lehetne mégis saját gyermeke.
Döbbenten olvastam, hogy a törvényhozók 1997 óta nem képesek megalkotni a dajkaterhességre vonatkozó jogszabályokat. Üzenem nekik, hogy a meddőség nem olyan, mint a kátyú az úton, hogy befoltozzuk, és volt, nincs. Ami velem történt, az visszafordíthatatlan, és nem foghatom föl, hogy ha az orvostudomány képes megoldást találni rá, akkor a politikának miért kell ebbe is beavatkoznia.
Embriógyilkosság?
A dajkaterhesség kérdésében nem egyszerűen jogszabályhiányról van szó, hanem egyenesen tilalomról. Az 1997-es egészségügyi törvényben ugyanis meghatározták azokat az úgynevezett humán reprodukciós eljárásokat, amelyeket el lehet végezni, minden egyéb beavatkozás tilos. Mint három héttel ezelőtti számunkban írtuk, eredetileg a dajkaterhesség is benne volt a jogszabályban, azzal a megszorítással, hogy az apró részletekbe menő szabályozás kidolgozásáig ez a pont nem lép hatályba. Szabályozás helyett 2000-ben egyszerűen kivették a törvényből a dajkaterhességet.
Hogy miért, azt Dr. Kereszty Éva, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium főosztályvezetője egy kerekasztal-beszélgetésen fejtette ki.
Nem láttam olyan szakmai egyeztetést, amelyet ebben a kérdésben lefolytattak volna. Ezért azt kell gondolnom, ez olyan döntés volt, amit nevezhetünk politikainak, de nevezhetjük úgy is, hogy egy a korábbinál konzervatívabb és a vallásetikai hagyományokhoz jobban ragaszkodó döntés született. Akkoriban egyházi vélemények érkeztek arra vonatkozóan, hogy ezt nagyon nem szeretnék.
A legfőbb egyházi ellenérv ahogyan a lombikprogrammal szemben is az orvosi technikával függ össze. A dajkaanya méhébe megtermékenyített embriókat ültetnek be, a biztonság kedvéért többet is, amelyek közül néhány a későbbiekben elpusztul. Márpedig az egyház álláspontja szerint az embrió emberi lény, az orvosi eljárás tehát a kiselejtezett embriókat illetően: gyilkosság.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil szervezet évek óta lobbizik az 1997-es változatért. Két alapvető emberi jogra hivatkoznak: a test feletti szabad rendelkezés jogára, illetve a meddőséget betegségnek tekintve az egészségügyi ellátáshoz való jogra.
Csakhogy van egy harmadik szempont is: a gyermek érdeke. A dajkaterhesség ellenzői ezt tartják előbbre valónak, és úgy vélik, nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy a dajkaterhességből született baba sorsa a születésekor bizonytalan legyen: ne lehessen például tudni, valójában ki az anya.
A teljes cikk a 24. heti, június 15-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
