Amióta az eszemet tudom, mindig is szerves részét képezte az életemnek a sport. Kicsinek számos sportágat kipróbáltam, köztük az úszást, görkorizást, biciklizést, légtornát, míg végül a szertorna mellett kötöttem ki. Ahogy teltek az évek, egyre több éremmel lettem gazdagabb – még 10 évvel később is ugyanúgy örültem mindegyiknek, mintha csak az első lett volna –, azonban rá kellett jönnöm, hogy sokkal többet nyertem, mint pusztán egy dobogós helyezés. Érdekes tapasztalat már felnőttként visszatekinteni ezekre az évekre, hiszen ilyenkor kezdi el értékelni az ember azt, hogy mennyi mindent is nyert a sportnak köszönhetően.
Mindamellett, hogy rengeteg jótékony élettani hatással jár, amit a testemen a mai napig érzek, hihetetlen, hogy mennyire hozzájárul a mentális egészségünkhöz is. A felgyorsult stresszes hétköznapokban talán égetőbb lehet sportolni, mint valaha, hiszen többek között csökkenti a stresszt, szorongást, javítja az alvásminőséget, egyszóval segít megőrizni a fizikai és a mentális egészségünket.
Abban az esetben, ha már egészen fiatal korban elkezd sportolni a gyermekünk, sokkal többet is nyerhet vele, amely a későbbiekben az egész élete során végigkíséri majd. Hogy mi is lenne ez? Mindamellett, hogy a sport fejleszti a szociális, illetve finommotoros készségeiket, a gyerekek a sport hatására megtanulhatják, hogy mi is az a kitartás, küzdelem és önbecsülés. Ezek mind olyan tanulási folyamatok, amiket észre sem veszünk, de az egész életünkre hatással lehetnek.
A szüleim olyan szempontból tudatosak voltak a nevelésem kapcsán, hogy mindig is biztosak voltak abban, miszerint szeretnék, hogy valamit mindenképpen sportoljon a gyerekük. Emlékszem, még óvodás voltam, amikor az első úszásórára vittek, pár évre rá görkorizni, vízitúrázni, majd síelni. Sok sportban kipróbálhattam magam, és ők támogattak abban, hogy valóban olyan mozgásformát űzzek, amit szeretek csinálni. Persze mint minden családban, nálunk is fakadtak abból viták, amikor edzés helyett szívesebben töltöttem volna időt a barátaimmal, de utólag úgy érzem, hogy csak a javamat szolgálta a következetesség.
Hogyan válasszunk sportot a gyerekünknek?
Szülőként sokak számára fejtörést okozhat, hogy vajon gyermeküket hogyan is vezessék be a sport világába és hogyan találják meg azt a sporttevékenységet, amit majd később ő is szeretni fog. Erre sajnos nincsen egy jól bevált recept, hiszen két egyforma gyerek sincsen, azonban vannak bizonyos tényezők, amikre érdemes lehet figyelni.
Minél több sportot próbálnak ki, annál jobb
A legjobb módszer arra, hogy kiderítsük, gyermekünk melyik mozgásformában érzi a legjobban magát, az az, ha minél több sportot kipróbál. Ennek tudatában sokkal könnyebb leszűkíteni a kört, és nagyobb esély van arra, hogy olyan sportágat választ, amiben ő is jól érzi magát. Erre nagyon jó alkalom, ha részt veszünk valamilyen nyílt órán, ahol megfigyelhetjük a mozgásformára adott reakcióit. Persze mindemellett fontos, hogy minél többet beszélgessünk vele arról, hogy hogyan érezte magát.
A felsoroltakon kívül érdemes megfigyelni gyermekünk fizikai jellemzőit is, hiszen az adott sportághoz alkalmas testalkat növelheti a teljesítményüket, ami ezzel együtt a sikerélményt is magában hordozza, ami a későbbiekben meghatározza a sportág iránti lelkesedésüket is. Fontos szempont az is, miszerint gyermekünk az egyéni vagy esetleg csapatsportokban érzi jobban magát.
A gyerekek a focipályán játszanak (Fotó: Getty Images)
Nemcsak a sport, hanem az edző is fontos
Hiába szerethet valaki egy sportágat, ha nincs jó viszony az edző, illetve a sportoló között. A gyerekek esetében különösen fontos, hogy olyan edző álljon mögöttük, akit szeretnek és akiben megbíznak.
„Ha jó az edző, akkor igazából majdnem mindegy, milyen sportágat választunk, mert meg tudja szerettetni a gyerekkel. Ha felnézel rá, akkor még a csillagokat is lehozod neki az égről. De persze ő is melletted áll és segít mindenben” – mesélte Péter, akinek egykori sportolóként fontos volt, hogy lánya is aktívan mozogjon.
Logikusnak tűnhet, de minél nagyobb hátszelet kapnak a sportolók az edzőjük révén, annál nagyobb lelkesedéssel vetik bele magukat a mozgásba/sportolásba.
Sokszor a sikerhez vezető út az nem csak a tehetségen múlik, hanem a szorgalmon
– tette hozzá.
Fő a fokozatosság
A sportoláshoz vezető utat fontos, hogy egy „alapozási” időszak előzze meg. Ez azt jelenti, hogy minél többet játszunk, gyakorolunk gyermekünkkel már egészen fiatal korban, annál jobb mozgáskoordinációval fog rendelkezni, amelyet később kamatoztatni is tud majd.
„Amíg a lányom még nem tudott járni, addig gyakran a lábamra ültettem és tornáztattam. Később a játszótér, illetve az otthoni játékok jelentették a mozgást, amely nyilván szórakoztató volt, azonban egy mozgáskoordinációs fejlesztést is jelentett. Gyerekként korlátozottak a lehetőségek, mivel az erőt nem, egyedül a mozgáskoordinációt, tehát az agy-izom kapcsolatot lehet kizárólag fejleszteni” – összegezte tapasztalatait az apuka.
Mi van akkor, ha a gyerekünk nem akarja tovább folytatni az adott mozgásformát?
Velem is megesett párszor, hogy éppen nem volt kedvem edzésre menni, főleg, amikor hallottam, hogy ez idő alatt a barátaim éppen elmennek programozni, mozizni, esetleg fagyizni.
Szülőként nehéz felismerni, hogy gyermekünk vajon tényleg nem szeretné tovább űzni az adott mozgásformát vagy szimplán lustaságról van szó. De vajon ebben az esetben tovább kell erőltetnünk az adott sportágat, vagy érdemesebb mást keresni? Ahogyan oly sok mindenben, a kulcs ebben az esetben is a kommunikációban rejlik. Fontos, hogy beszélgessünk gyermekünkkel arról, hogy mi az oka annak, amiért szeretné abbahagyni a sportágat.
A szülők egyetértettek abban, hogy a legfontosabb, miszerint olyan dolgot csináljon a gyerek, amiben örömét leli. Egy kétgyermekes édesanya szerint mindenképp figyelembe kell venni a gyermek teherbírását, hiszen a túlterheltség is könnyen problémákhoz vezethet.
Fotó: Depositphotos
„Nyilván nem mindegy, milyen terhelést kapnak a gyerekek, mert ami az egyiknek bejön, az a másiknál nem biztos, hogy beválik. Nálunk mind a két gyerek ugyanarra az edzésre járt, és ami az egyiküknek kevésbé kottyant meg, a másikat sokkal jobban megviselte. Én akkor döntöttem el, hogy változtatni kell, amikor a tanároktól kaptam a visszajelzést, hogy a kisebbik gyerekem a folyosón sírdogál. Nem tudott teljesíteni és nem tudta magát kipihenni, mert minden hétvégén versenyre jártak. Nyilván a személyiséget is figyelembe kell venni egy gyereknél, hiszen befolyásolja, hogy meddig tudsz elmenni. Ameddig élvezi és szereti, addig nincs baj. Ezután nem sokkal mi is váltottunk egy olyan sportágra, amiben ki tudott teljesedni” – számolt be az anyuka a tapasztalataikról.
Az édesapa hozzátette, miszerint akkor érdemes elgondolkodni, ha már hosszú ideje boldogtalan és sikertelen a választott sportágban, hiszen ez nemcsak a tanulásra hathat ki, hanem fizikai tüneteket is mutathat.
Egy szempont van, mégpedig az, hogy szeresd, amit csinálsz
– összegezte Révész Ádám NB1-es kosárlabdázó, aki jelenleg a Szolnoki Olajbányász csapatát erősíti.
