Néhány héttel ezelőtt egy édesanya, Shona Sibary őszinte vallomást tett közzé arról, hogy az egyik gyermeke még pelenkás volt, amikor elkezdett iskolába járni. Nem kérdés, hogy a bilire szoktatás fáradtságos, hosszabb folyamat, ám az anyuka úgy véli, egyetlen anya sem érdemli meg, hogy elítéljék amiatt, ha ez nem sikerül időben. A témával kapcsolatban most egy általános iskolai tanár is megszólalt, aki az érem másik oldaláról írt. Kendőzetlen őszinteséggel mondta el véleményét.
Egy tanárnő őszinte vallomása (Fotó: Getty Images)
„A pelenkázás határozottan nem szerepel a tanári munkaköri leírásomban”
Samantha Brick már 11 éve dolgozik egy általános iskolában, és mint mondja, szinte napi rendszerességgel foglalkozott olyan 4-7 éves korú gyerekekkel, akiknek a szüleik még mindig nem tanították meg a wc használatát. A tanárnő egy esetre a mai napig is emlékszik: „A szülő elfelejtette leadni fia tartalék ruháit és pelenkáit. Megígérte, hogy egy órán belül hozza őket, de 90 perccel később még nyoma sem volt.” Mivel a kisfiú ekkora már átáztatta a pelust, Samantha felhívta az édesanyát, aki a következőt válaszolta:
„Nincs időm! Iskolába jár, szóval ez most már a te problémád”
mondta a szülő, Samantha pedig közel sem ilyen válaszra számított.
„A pelenkázás határozottan nem szerepel a tanári munkaköri leírásomban. Különösen azért, mert a szóban forgó gyermek nem kisgyermek volt, hanem hatéves” – meséli a Daily Mailnek.
A tanárnő tapasztalatai szerint ma már egyáltalán nem szokatlan, hogy 6-7 éves gyerekek pelenkával érkeznek az iskolába. Sőt! Még az sem, hogy szüleik egyáltalán nem tanították meg őket a mosdó használatára. Hozzátette, ebben a konkrét esetben az egyik tanársegéd volt kénytelen elmenni a közeli szupermarketbe, hogy megfelelő méretű pelenkát tudjanak biztosítani a tanulónak.
A tanárnő reagált Shona Sibary korábbi vallomására is. Elmondta, megérti, hogy bűntudatot érez amiatt, amiért gyerekét felkészületlenül küldte iskolába, cserébe ő is megértést kért, amiért kollégáival egyetemben dühösek.
„Még csak 33 éves vagyok, mégis több száz pelenkát cseréltem az iskolákban, ahol dolgoztam. Ironikus, hogy én nem vagyok anya, de valószínűleg több pelenkázási tapasztalattal rendelkezem, mint néhány szülő, akikkel találkoztam.”
Hozzátette azt is, hogy egyes esetekben a tanárok kénytelenek figyelmeztetni a szülőket a problémára, továbbá engedélyt kell kérniük ahhoz is, hogy a gyerekeket átöltöztessék a váltóruhára.
Hetente négy-öt órát töltök ezzel a tanítás helyett.
Úgy döntött, hogy otthagyja a tanítói pályát
Samantha persze igyekszik ellátni különböző tanácsokkal, illetve tippekkel a szülőket, azonban véleménye szerint sokan úgy néznek rá, mintha „mandarin nyelven beszélne” és egy egyszerű választ kap rá: „Nekem erre nincs időm.”
A nő már a kezdetek kezdetén is tisztában volt a tanári pálya árnyoldalaival. Tudta, hogy sok külön foglalkozást igényel, ami nem lesz egyenesen arányos a fizetésével sem, azonban mégis ezt a hivatást választotta. 11 évvel később úgy érzi, hogy a sok minden más mellett lassan a valódi tanításra egyáltalán nem marad ideje, éppen ezért úgy döntött, hogy jövőre otthagyja a tanári állását.
