Bodrogi Gyula áprilisban ünnepli 90. születésnapját. Korábban többször is említette, célja, hogy túlszárnyalja nagymamáját, aki 96 éves korában hunyt el, de annak örülne a legjobban, ha 120 évig élhetne.
A Kossuth-díjas színész olyan, akár egy gép: tavaly januárban hatalmas sikerrel mutatták be Bodrogi Gyula főszereplésével a Nagymester című darabot szombat este a Karinthy Színházban. A darabot Olt Tamás kifejezetten a Nemzet Színészének írta. A rendező akkor elárulta, hogy amikor kórházba került Bodrogi, felhívta telefonon, és meglepődött azon, hogy 3 órával a műtétje után a színművész azonnal felvette a telefont. „Azt mondta: »Rosszul voltam, de most mindent megcsináltak rajtam, szóval nálad is jobban vagyok. Úgyhogy vágjunk bele!«” Ez tökéletes példája annak, hogy szinte sosem fárad el a művész úr, amiről most a Best magazinnak is mesélt.
„Az is jó az én koromban, hogy érzem, szükség van rám, számítanak rám, hogy még egyáltalán dolgozhatok. Szeretek bemenni a színházba, szeretek a rendezőkkel, kollégákkal együtt lenni, beszélgetni – sorolta örömmel a lapnak a színész. – Életem a színház, a színpad. Őszintén megmondom, amikor fiatal voltam, az ötvenévest bácsinak, a hatvanévest aggastyánnak láttam, ezt ma már egész máshogy gondolom, mert én se bácsinak, se aggastyánnak nem érzem magam. Beszéltem már róla, milyen szerencsém van, a felmenőimtől, főleg a nőktől jó géneket örököltem, hosszú életűek voltak. És ha már nők: szoktam mondani, hogy mindent nekik köszönhetek. A nővéremnek, a húgomnak, a dédnagymamámnak, aki 96 évesen halt meg, egyik nagymamámnak, akinél nem létezett lehetetlen, mindig azt mondta, ’ezt megoldjuk.’ Az édesanyámnak köszönhetem, hogy megszülettem, az első feleségemnek, Törőcsik Marinak, hogy hamar ismert színésszé váltam, Voith Áginak Ádámunkat. Angélával negyvenöt éve vagyunk együtt, neki azt köszönhetem, hogy jól érzem magam.”
Többek között a színész arról is mesélt, mit kíván közelgő születésnapjára.
Sokan kérdezik tőlem, mit szeretnék ajándékba. Azt szoktam mondani, semmi mást, csak egészséget, azt, hogy dolgozhassak, ennél nagyobb ajándékot nem is tudnék elképzelni.