nlc.hu
Sztárok
Dubei Debóra az olimpiai kudarcról

Dubei Debóra, a női kosárválogatott csapatkapitánya: „Mindenki romokban hevert”

Vasárnap sorsdöntő meccset játszott a magyar női kosárlabda-válogatott, azon a mérkőzésen múlt, hogy a mieink több mint 40 év után ott lesznek-e a párizsi olimpián.

A találkozó első félideje álomszerűen alakult, a másodikra viszont inkább a rémálom szó volt jellemző: 22 pont előnyről kaptak ki a lányok, ezzel nem teljesült be az olimpiai álom. A mérkőzés után és az azt követő napokban elképesztő mennyiségű kritikát kaptak, ami egyébként nem jellemző a sportágra, hiszen sokkal kevesebben nézik, mint például a focit. Dubei Debórát, a csapat kapitányát kérdeztük többek között arról, miként dolgozták fel a történteket, illetve hogyan viselték a sok negatív kommentet. 

Eltelt pár nap a meccs óta. Milyen gondolatok vannak most benned?

Kellett ez a pár nap, próbáltam fejben kikapcsolni és nem gondolni arra a pillanatra, amikor tudatosult bennem, hogy nem jutottunk ki az olimpiára. Feljönnek folyamatosan az emlékek, a hibák, hogy mit rontottunk el, hogy jutottunk el addig, hogy a 22 pont előnyünk leolvadt és a végére nem maradt belőle. Fájdalmas még mindig visszagondolni, de próbálok most már előre nézni.

kosárlabda-válogatott

Fotó: MKOSZ Facebook / Girgász Péter

Mit éreztél, amikor lefújták a meccset?

Nagyon csalódott voltam, kérdések voltak bennem, hogy mit tudtunk csinálni, illetve mit nem tudtunk csinálni, hogy ez így alakult. Nem reagáltunk jól a spanyolok védekezésváltására, ráadásul ahogy csökkent az előnyünk, egyre jobban kétségbeestünk. Fejben szétestünk, nem tudtunk megújulni.

Csapatkapitányként az is a feladatod, hogy ilyenkor összekapard a lányokat a földről. Sikerült?

Az öltözőben síri csend volt a meccs után. Senki nem szólalt meg, mindenki romokban hevert gyakorlatilag. Sportolóként nem lehet megragadni ebben a lelkiállapotban, hiszen a válogatott összetartás után mindenki megy vissza a klubcsapatához és már arra kell koncentrálni. Nyilván negatív volt a hangulat, senki sem tud túllépni egy ilyen meccsen egy nap alatt, de fel kell állnunk ebből is – én is csak ennyit tudtam mondani. Másnap írtam a közös csoportunkba egy motiváló szöveget, többek között a közvetkező válogatott összetartással kapcsolatban. Mindenki másképp dolgozza fel a vereséget és a kudarcot, én úgy érzem, abban a pillanatban ezzel tudtam hozzájárulni ahhoz, hogy kicsit könnyítsek rajtuk.

Az elmúlt pár napban megmozgattátok az országot, jó és sajnos rossz értelemben is. Hogy viseled/viselitek ezt a sok kritikát?

Az olimpiai selejtező torna első napjától kezdve nem nyitottam meg a közösségi médiát, nem olvastam cikkeket és kommenteket, hiszen ez teljesen eltereli az ember figyelmét. Egyébként sem jellemző, hogy megnézem a hozzászólásokat – mindenkinek meglehet a saját véleménye, el is mondhatja bármilyen platformon. Az, hogy ezt miként teszi meg, az az adott ember dolga. Próbáltam nem foglalkozni ezzel, azért vagyunk profi sportolók, hogy kezelni tudjuk a kritikát és ne zökkentsen ki egy-egy negatív hozzászólás. Akarva-akaratlanul azért láttam pár kommentet, hiszen Facebookon is szembe jön az emberrel, de gyorsan továbbgörgettem. Tudom, hogy van olyan, aki olvassa a csapatból és rosszulesik neki, de ők is tudják, hogy a barátaink, a családunk és az ismerőseink kiállnak mellettünk, nemcsak magunk között, de sokszor a különböző platformokon is.

Sokan azt kritizálták, hogy mentálisan nem volt erős a csapat. Erről mit gondolsz?

Lehet, hogy van benne valami. Nem egyszerű három tétmérkőzést lejátszani négy napon belül, ez fizikálisan és mentálisan is megterhelő. Több olyan játékos is van a csapatban, aki szerda-szombat ritmusban játszik, hiszen nemzetközi kupában is szerepel, de ez mégsem ugyanaz, mint a válogatottban teljesíteni.  

Miben maradtatok, amikor elbúcsúztatok egymástól?

Nem volt sok időnk beszélgetni, ráadásul mindenki nagyon csalódott volt, hagytuk egymást, hogy mindenki a maga módján eméssze meg a történteket.

magyar női kosárlabda-válogatott

Fotó: MKOSZ Facebook / Girgász Péter

Hogyan tovább?

Nincs időnk búslakodni, pár hónap múlva világbajnoki selejtezőt játszunk, most már csak ez a cél lebeg a szemünk előtt. Én visszatértem Győrbe, hiszen következik az alapszakasz második fele, illetve nemsokára Magyar Kupa lesz, ami szintén nagyon fontos, tehát most ezen van a fókusz.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top