Egy népszerű módszer az a gyereknevelésben, amikor tudatosan figyelmen kívül hagyjuk a gyereket, mert ezzel akarjuk leszoktatni az adott helytelen viselkedésről. A módszer mögött az elmélet szerint a nem kívánt viselkedést a gyereknél a figyelem keresése motiválja, ezért ha nem kap figyelmet, akkor megszűnik a viselkedés. Gyakori ez a felnőttek részéről az iskolákban és otthon is. Jennifer Gerlach pszichoterapeuta szerint azonban jobb lenne, ha ezt a módszert inkább nem használnánk annyit.
Elterjedt az ignorálás
Természetesen lehetetlen 24 órában folyton a gyerekre figyelni, nem is ezt kell kitűzni célnak magunk elé. De mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akiket rendszeresen figyelmen kívül hagynak? Vagy amikor a viselkedést, a gyerek elsődleges kommunikációs eszközét, folyton ignorálják a felnőttek a környezetében?
Ezekben az esetekben a gyerek szükségletei elsikkadnak, és úgy érezheti, hogy a szülei nem veszik észre a létezését. Ráadásul a szakember tapasztalatai szerint akivel így bánnak otthon, az gyakran az iskolai környezetben, a tanárok részéről is azzal találkozik, hogy figyelmen kívül hagyják. Sokszor olyan gyerekről van szó, akinél viselkedési vagy tanulási problémát diagnosztizáltak, és akinek nehézséget okozhat az a készség, hogy szükségleteit úgy fejezze ki, hogy a felnőttek odafigyeljenek rá.
A figyelmen kívül hagyás a gyerek viselkedésére összpontosít azzal a kockázattal, hogy a gyerek is ignorálva érzi magát. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a viselkedés a felnőtt figyelmének felkeltésére szolgál – és lehet, hogy tényleg ez a helyzet, de ilyenkor előfordulhat, hogy az a figyelem a felnőtt részéről valóban szükséges a gyerek számára.
A figyelmen kívül hagyás egyik különösen aggasztó példája a pszichoterapeuta szerint az, amikor azt önsértésre alkalmazzák a kamaszoknál.
Bár az önsértés eredete összetett, amikor egy fiatal vagdossa magát, vagy más önsértést követ el, olyankor valamilyen sürgős szükségletet üzen a környezetének, amit ha figyelmen kívül hagyunk leszoktató célzattal, akkor az elhanyagolás határát súrolhatjuk.
Forrás: Getty Images
Megoldatlan problémák
Ahelyett, hogy javítaná a felnőtt-gyerek kapcsolatot, a figyelmen kívül hagyás az érvénytelenség üzenetét közvetíti. Az amúgy is viselkedésproblémákkal vagy tanulási zavarokkal küzdő fiatalok számára pedig ez az üzenet különösen káros lehet. A szakember szerint gyakran a gyerekeknek azokban a pillanatokban, amikor a számunkra elfogadhatatlan viselkedést produklják éppen az ellenkezőjére van szükségük: nem ignorálásra, hanem kötődésre.
Ráadásul amikor a felnőttek figyelmen kívül hagyják a gyereket, akkor azt sem tanítják meg neki, hogy milyen készségekre lenne ahhoz szüksége, hogy a problémákat, amelyek az adott viselkedéshez vezetnek, megoldja.
Pedig a gyerekek a megfelelő készségek elsajátításával tudják aztán szabályozni a magatartásukat, impulzusaikat. Például nem segít egy olyan gyereken, hogy ignoráljuk, akit elöntenek az érzelmei, vagy aki nem tudja, hogyan kérjen valamit hatékonyan. A szakember szerint az lenne az igazi segítség ilyenkor a gyerekeknek, ha az ignorálás helyett arra fókuszálnánk, hogy új eszközöket adjunk a kezükbe az érzéseik kifejezésére. Persze ezt könnyebb mondani, mint megtenni, amikor elfogadhatatlanul viselkedik épp a saját gyerekünk.
Mit lehet tenni ignorálás helyett?
Pozitív figyelem
Egy olyan gyerek számára, aki fejletlen szociális/érzelmi készségekkel rendelkezik, a pozitív figyelem sokkal hatásosabb eszköz, mint az ignorálás. Ez annyit tesz, hogy a megfelelő viselkedés esetén megdicsérjük – például leül az asztalhoz enni, amikor kérjük -, időt szánunk rá, hogy ilyenkor fürödjön a pozitív figyelemben, így később újra ki akarja érdemelni az elvárt viselkedéssel.
Következetes, kiszámítható figyelem
Beszéljük meg a gyerekkel, hogy mennyi ideig nem tudunk rá figyelni és adjuk meg azt is, hogy hány perc múlva lesz övé a figyelmünk. Vagy akár rendszeres időközöket is mondhatunk neki, például hogy 10 percenként visszatérünk megnézni, hogy halad a rajzával. Állítsunk be időzítőt, hogy a gyereknek megígért időpontban valóban menjünk oda hozzá és figyeljünk rá pár percig. Így kiszámíthatóvá válik számára a figyelem és nem érzi majd azt, hogy küzdenie kell érte.
Drámai reakciók
A hangunk és az arckifejezésünk túlzó és drámaibb, amikor idegesen reagálunk a gyerek helytelen viselkedésére, míg a pozitív figyelem gyakran csak nonverbális és visszafogott formában jelenik meg – például egy mosoly vagy bólintás. A szakember szerint használjuk a nagy gesztusokat, drámai reakciókat akkor is, amikor pozitív figyelmet adunk, ez segíthet annak a gyereknek is, aki nem annyira jó a nonverbális jelek értelmezésében. Egy halvány mosoly helyett nyugodtan lelkesedhetünk, mint egy egész szurkolócsapat, ha szépen, elvárt módon viselkedik a gyerek, ezzel többet érünk el, mint az ignorálással.
