A kutyák, cicák és egyéb házi kedvencek tartásának fontos kérdéseivel, szakértői tanácsokkal és érdekességekkel foglalkozik a Petcast, az állati podcast, amelynek első nlc-s adása március 8-án debütál. A műsor szerkesztője és házigazdája Haiman Éva újságíró, az Állati Jó Gazdik Egyesület elnöke. Arról kérdeztük őt, miért tartja fontosnak a műsort, és gazdiként, valamint az állatok jóllétéért elkötelezett emberként mik a személyes tapasztalatai, illetve, hogy milyen témákra számíthatunk.
Neked is van egy kiskutyád, ugye jól tudom?
Haiman Éva: Igen, Zsálya, egy örökbefogadott terrierkeverék. Lényegében neki köszönhetem a műsort, amiért őszintén hálás vagyok. Nagyon megdolgoztatott engem ez a kiskutya, nehezen ment az összecsiszolódásunk. Kitartó vagyok és nagyon szeretem a kihívásokat, de hosszú időn át nem találtuk az utat egymáshoz, pedig mindenféle módszert kipróbáltunk. Ő már a negyedik kutya, aki velem van, mégis olyan kihívások elé állított, amikre nem számítottam. Próbáltam sokat tájékozódni, rengeteg ellentmondásos információba is belebotlottam, és amikor már hosszú listám volt a hűtőmön arról, hogy mitől fog meghalni a kutyám, egyszer csak úgy éreztem, hogy ez hülyeség. Magánemberek tanácsai és internetes keresés helyett inkább állatorvosokkal beszéltem, ki is derült, hogy tényleg egy csomó butaság kering a neten. Arra gondoltam, ha én belefutok ilyenekbe, akkor biztosan mások is. Ezért indult alapvetően a műsor.
Haiman Éva és kutyája Zsálya (Fotó: Kallus György)
Mi az, ami motivál? Szerettél volna segíteni másoknak is a tájékozódásban?
Szerintem nagyon fontos, hogy legyen hiteles információforrás. A Petcast egyik fő célja pont ez: a hitelesség. A felelős állattartástól sajnos még nagyon messze vagyunk, túl sok a félreértés, tévhit és tudatlanság akár például az ivartalanítás kapcsán is. Közben a menhelyek tele vannak, és rengeteg a kóbor állat is. Soha nem lesz ennek vége, ha kisállattartóként nem változtatunk, ha nem vagyunk tudatosabbak, ha a felnövekvő generációk nem állnak majd másképp az állatokhoz, mint mi. Szerintem nekünk, gondolkodó és írástudó embereknek igenis van felelősségünk abban, hogy mi történik körülöttünk, merre megy a világ, legyen szó akár abuzált gyerekekről, akár rosszul tartott állatokról. Én az utóbbi mellett tettem le a voksomat, ezért csinálom a podcastot, ezt képviselem minden fórumon, és ezért is hoztam létre az Állati Jó Gazdik Egyesületet, aminek fő célja a felelős állattartás népszerűsítése.
Lassan az 50. adásnál jársz. Gondolom, kapsz visszajelzést a hallgatóktól…
Nagyon jó volt a fogadtatás, és jók a visszajelzések a hallgatóktól és szakértő vendégeimtől is, amiért nagyon hálás vagyok. Az is sokat számított, hogy amikor megkerestem az Állatorvostudományi Egyetem rektorát, hogy ilyen csatornát készülök indítani, ő szakmai támogatásáról biztosította a projektet, és a mai napig több vendégem is van az egyetemről. Úgy gondolom, akkor tudunk tényleg segíteni az embereknek, ha én ezt komolyan csinálom. Hiába hobbi számomra a műsor készítése, de komolyan vevős hobbi. Elkötelezett vagyok, mert muszáj változtatnunk. Elképesztően sok kisállatot tartunk, és naponta látok kommenteket kitett, elhanyagolt, elhagyott kutyákról, macskákról. De nem kizárólag velük foglalkozunk az adásokban. Azt is fontosnak tartom, hogy a ritkább vagy egzotikusabb fajokról is essen szó, hiszen velük kapcsolatban még kevesebb a hiteles információ.
Fotó: Getty Images
A kutyáddal közben rendeződött a viszonyotok?
Zsálya az első kutya, akit örökbe fogadtam. Illúzió és filmes túlzás, hogy a menhelyen egymásra néz az állat és az örökbefogadó, szerelembe esnek és elsétálnak a naplementébe. Hogy a menhelyi állatok mind hálásak. Fenét. Én a 3. év végén mondtam azt, hogy Zsálya végre megérkezett hozzánk. Addig el kellett engednem számos elvárásomat, meg kellett őt értenem, és hagynom kellett, hogy ő is megismerjen, megbízzon bennem. Ő egy terrierkeverék. Csak annyit tudtam erről a fajtáról, hogy mozgékony, szereti az aktivitást, ami nekem pont megfelelő. Arra viszont nem figyeltem, hogy a terrierek nagyon makacsok és önfejűek tudnak lenni. Sok kutyaiskolában megfordultunk, mire végre megtaláltuk a megfelelő helyet és módszert, ami számunkra bevált. Ott végre mindketten jól éreztük magunkat, ő sem volt frusztrált és én sem éreztem magam totál hülyének vagy alkalmatlannak. Most már például azt is tudom, hogy az ilyesmi egy örökbefogadás esetén egyáltalán nem ritka. És hogy mennyire fontos előre felkészülni az adott fajta jellemzőiből.
Ez is megerősítést nyert a podcastben?
Persze, készült adás az örökbefogadásról, és erről is volt benne szó. Talán azt hallgatták a legtöbben, alapvetően azzal foglalkoztunk benne, hogyan szóljon valóban örökre ez az új kapcsolat. De sokan hallgatták már meg a kutyák és cicák viselkedésproblémáiról szóló adásokat, vagy amikor arról beszélgettünk, milyen kötelezettségeink vannak az állatvédelmi törvény kapcsán nekünk, állattartóknak. Például kevesen tudják, hogy nem csak azt jelenti az állatkínzás, ha éheztetik a kutyájukat, macskájukat, de az is, ha malaccá hizlalják, mert nem a fajnak megfelelően táplálják.
Nem is gondoltam volna. Bár biztosan jó pár információ elhangzik, amelyre sokan rácsodálkozhatunk.
Igen, engem is meglepett jó néhány dolog. Például amikor az ivartalanításról beszéltünk, megtudtam, hogy több ezer kóbor kutyát és macskát lőnek ki vadászok évente még ma is. Új volt számomra, hogy erről hivatalos, közzétett nyilvántartás és statisztika érhető el. Egy másik adásban az is megerősödött bennem, hogy tényleg nagyon oda kell figyelni a kutyáknál arra, hogy mit esznek. Nem tudtam, hogy akár egy nagyon pici mennyiségű xilitbe is belehalhatnak. És azt sem, hogy a macskák megdöbbentően addiktívak tudnak lenni. Simán rá tudnak szokni akár az alkoholra is. Válogatóssá például sokszor azért válnak, mert a hal, a máj és a só ízére teljesen rá tudnak kattanni.
Minden itt kezdődött, a Tappancs Menhelyen, Szeged mellett (Fotó: magánarchívum)
Mi az, ami még foglalkoztat? Milyen témákat tervezel a közeljövőben?
Ezer dolog foglalkoztat, tele vagyok témaötletekkel! Az első itteni adásba egy igazán NLC-kompatibilis témát igyekeztem hozni, ami sok gyerekes szülőt érint: hogyan működhet jól együtt a gyereknevelés és a kisállattartás. Mi van, ha van már egy kutyánk, cicánk, és jön a gyerek? Engedjünk-e a gyerek nyaggatásának, ha szeretne állatot? Mit mérlegeljünk? Milyen veszélyt jelenthet, ha egyedül marad a kutya vagy cica a kisgyerekkel? Aztán lesz egy sorozat is, a „csodálatos kutyaorr” munkacímmel, ebből ki fog derülni, hogyan fáraszthatjuk le a kutyát az orrán keresztül, ha éppen nem tudjuk elvinni nagyot sétálni. De lesz szó a macskák örökbefogadásáról, a kisállatok eutanáziájáról, meg a hüllőtartásról is. Igyekszem fontos és aktuális témákat érinteni, mert a szívügyem, hogy jobb gazdikká, a társállataink igazi társává váljunk. Hogy ne csak szeressük a velünk élő kisállatokat, hanem tanuljuk meg őket jól szeretni.
