| A hét témája a Nők Lapjában: Ketten szeretjük Tudjuk: férfiasan tökéletes. De azért nem magától lett ilyen. Miattunk. Mert mi szeretjük, féltjük, neveljük, elengedjük, meghódítjuk, rábírjuk, hogy meghódoljon. Nagymamák, anyák, feleségek, lányok és unokák mindezt másképpen tesszük, csak a lényeg ugyanaz. A nagyi kedvence, az anyja nevelése, papucsférj, lányos apa. Utánuk leginkább három pontot látunk. Persze, hogy nem csak így festhet a fiúk, férfiak kapcsolata a velük, mellettük élő nőkkel. A nagymamával, anyával, nagynénivel, feleséggel, társsal, lánygyerekkel. Ez esetben mindjárt kettőjükkel, hogy kiderüljön, mennyire más érzelmi csatornákat nyit meg egy másik ember, egy másik kapcsolat. További írások: Ketten szeretjük…» “Ha te nem lennél mellettem, már nem is élnék!”» Ákos, Hegi és Gizi» Az összeállítást készítette: Hulej Emese, Szalóczy Ibolya |
Mamus és Papus. Így hívtam őket, édesanyámat pedig édesanyámnak, természetesen meséli Karcsi bácsi, a történetben szereplő legkisebb fiú. Az iskoláztatásunkat mindig édesanyám intézte, hiszen tanult asszony volt, és sikerült mindig jó helyekre íratnia minket. Református bentlakásos iskolába jártunk, előbb Budaörsre, aztán a Lónyay utcába. Minden másban Mamusék döntöttek. A család a háború végén összekerült, a bombázások után mind együtt laktunk, de én akkor is Mamusékhoz tartoztam. Nem kell érzelmi viharokra, vitákra gondolni, akkoriban a szülők örültek, ha eltartották a gyereküket, az oktatásba sem folytak bele ennyire, szerencsére az iskolák megtették a magukét. Szegények voltunk, élni kellett,
 |
A témáról bővebbet a Nők Lapja szeptember 28-án megjelenő 39-es számában olvashatsz!
