Mosolygós szelfik, guszta ételfotók, informális, cuki(skodó) videók arról, ahogy a császár elfújja a gyertyákat a szülinapi tortáján: na, ezek azok a dolgok, amiket az egyszeri látogató biztosan NEM fog majd látni, ha úgy dönt, bekukkant a japán uralkodócsalád frissen gründolt Instagram-oldalára. Hogy, akkor mégis mire számíthat? Nyilvános megjelenésekről, találkozókról készült, beállított fotókra, előkelő vendégekről készült képekre, udvarias meghajlásokra, díjátadókra és még néhány bonsaira. Röviden.
A fiók bejegyzései rendkívül unalmasak, a fotók pedig szinte ugyanazok, mint a sajtóközleményekben
– idézi a BBC Jeffrey Hallt, a Kanda Egyetem japántanulmányok oktatóját, aki az oldalt elemezve hozzátette, az udvartartásnak szemlátomást nem volt a céljai között, hogy interaktív, esetleg könnyed, vagy szórakoztató tartalommal kedveskedjen az uralkodócsalád rajongóinak. Ám a tény, hogy szigetország 126. császára, Naruhito és családtagjai elszánták magukat erre a lépésre, már önmagában is jelzésértékű. Mondjuk, miért.
Az életével fizetett, aki belenézett a császár szemébe
A japán uralkodócsalád, vagyis a Jamato-dinasztia nemcsak Ázsia, de az egész világ leghosszabb ideje regnáló családja. Ha hihetünk a japán legendáknak (és, ha ők hisznek, mi miért ne tennénk?), a család jóval az időszámításunk előtt adta az első császárt a japánoknak; Dzsinmut, hogy egész pontosak legyünk, aki i.e. 660. február 11.-én ült fel a krizantém trón akkori megfelelőjére. A Jamatók azóta is szünet nélkül uralkodnak, a 126. császárt ugyanebből a családból 2019. május 2.-án iktatták be. Naruhito a hatalmat édesapjától, Akihitótól vette át, aki 85 éves korában, megromlott fizikai állapotára hivatkozva döntött úgy, hogy lemond a trónról és visszavonul.
Naruhitónak, de már elődjének, Akihitónak se járt az, ami előtte hosszú évszázadokig minden császárnak igen: éspedig, hogy afféle istenségként tekintsenek rájuk a hazájukban és ennek megfelelően kezeljék is őket. A két legfontosabb japán krónika ugyanis úgy tartja, a szigetországi uralkodók egyenes ági leszármazottjai Amateraszu Ómikaminak, a sintó vallás főistenének, akit nem mellesleg a Nap, illetve az Univerzum isteneként tartanak számon. Különleges vérvonaluk miatt a japán császárokat egy sor különleges – mai ésszel már-már felfoghatatlan – jog illette meg.
Egy 20. század elején íródott illemkódex szerint a császár szolgálatában álló nők és férfiak kizárólag térden csúszva végezhették a munkájukat. Ha eközben véletlenül hozzá találtak érni a lábszárukhoz, vagy a lábukhoz, csak egy szigorú tisztító szertartás után térhettek vissza feladatukhoz. Az alattvalóknak emellett tilos volt a császárra, vagy a császár szemébe nézniük (még akkor is, ha az uralkodó épp hozzájuk beszélt), és a jelenlétében kivétel nélkül mindenkinek térdelnie kellett. Ezek után az, hogy a császárt kesztyű, vagy selyemkendő nélkül sokáig még a saját orvosa sem érinthette meg, már tényleg csak hab a tortán.
Hirohito Hirosimában, 1947-ben (fotó: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)
Az utolsó japán császár, akinek még járt a különleges bánásmód, Naruhito nagyapja, Hirohito császár volt, aki a második világháború végén, Japán vereségének elismeréseként tagadta csak meg isteni származását. (Attól a naptól kezdve a japán császár is csupán egy az ország állampolgárai közül.)
A fejlődés mozgatórugói
Japán jelenlegi alkotmánya szerint a császár „az állam és a nép egységének szimbóluma”, akinek nincs kormányzati szerepe, se politikai ereje, és aki ennek értelmében tartózkodik a mindenkori politikai állásfoglalástól. És bár a szerep az elmúlt majd 100 évben újra inkább reprezentatív, mégsem vált teljesen súlytalanná: ahogy arra a történészek is előszeretettel mutatnak rá, a japán uralkodók sokszor váltak a haladás, a modernizáció, egyszóval a fejlődés kulcsfiguráivá a szigetországban.
Például, Hirohito volt az első, aki trónörökösként elhagyta az országot, és hosszabb időt töltött a határokon kívül. A későbbi császár magántanulmányai után, 1921-ben kelt útra és járt Nagy-Britanniában, Franciaországban, Olaszországban, a Vatikánban, Hollandiában és Belgiumban is. Később, a trónra lépését követően ő lett az első japán uralkodó, aki találkozott a brit uralkodóval (II. Erzsébet) és az amerikai elnökkel (Gerald Ford).
De fiának, Akihitónak sincs miért szégyenkeznie, már ami a modernizációt illeti: azon túl, hogy rengeteget tett azért, hogy javuljon Japán megítélése a II. világháború után, sikerült modernizálnia a császár szerepét is. Trónra lépésének 20. évfordulóján például ritkaságszámba menő sajtótájékoztatót tartott: itt először beszélt arról, hogy Japán belépése a II. világháborúba Hirohito szándékaival ellentétes volt, de őszintén szólt a császári ház örökösödési problémáiról is, amivel hosszú hetekre munkát adott a beszédértelmezőknek.
Akihito és Micsiko 2010-ben (fotó: Gamma/Imperial Household Agency) (Photo by KURITA KAKU/Gamma-Rapho via Getty Images)
A jelenlegi császár, Naruhito pedig már akkor jelezte, hogy folytatni kívánja édesapja modernizációs törekvéseit, amikor átvette helyét a krizantém trónon. Első hivatalos beszédében tisztelettel adózott Akihito munkássága előtt, és ígéretet tett rá, hogy lebontja a falakat az uralkodócsalád és a japán nép között. Azzal, hogy vezetésével most a Jamato-dinasztia is belépett a 21. századba és – bár 15 évvel lemaradva a brit monarchiától, de – közösségi oldalt hozott létre, az uralkodó nem titkolt célja, hogy elérje a fiatalabb generációt, és hogy a platformon keresztül velük is megismertesse az intézmény mindennapjait és feladatait.
Elegük lett a rossz sajtóból
Ahogy arra Andrew Hughes, az Australian National University marketinggel és reklámmal foglalkozó oktatója a BBC újságírójának is rámutatott, a császári instán egyelőre nem lehet kommentelni. És azon túl, hogy vállalati szférában a hozzászólások tiltása ma már egyáltalán nem ritkaság, a szakember szerint ez kiváló módja annak, hogy az udvartartás kézben tarthassa a család online jelenlétét.
Elképzelhető, hogy később lazítanak majd a szabályokon, de én nem számítanék rá. A tiltás feloldásával ugyanis kiengednék a szellemet a palackból, és olyan tartalomnak is helyet adnának, amelyek árthatnak annak a »márkának«, amit minden erejükkel óvni próbálnak.
És, hogy egész őszinték legyünk, a császári háznak a „rossz sajtóból” egy időre tényleg elege lehet. Még épp csak elcsendesedtek a pletykák, amik azt fejtegették, vajon az – akkor még – trónörökös felesége, Maszako hercegnő belebetegedett-e abba, hogy nem született fia (első gyermekét pedig elvesztette), vajon emiatt zárkózott-e hosszú évekre a császári palotába, máris 2017-et írtunk, amikor Naruhito unokahúgának, Mako hercegnőnek az eljegyzése borzolta a kedélyeket.
Habár az uralkodóház közvetlenül az eljegyzés után hivatalosan is bejelentette, hogy a hercegnő férjhez megy, a 2018-ra kitűzött esküvőre végül éveket kellett várniuk a fiataloknak, mert a közrendű származású vőlegény, Kei Komuro szülei anyagi vitába keveredtek az uralkodócsaláddal. A pár végül csak 2021-ben házasodhatott össze, Mako pedig a ceremóniát követően – a császári udvartartási törvény értelmében – lemondott hercegnői rangjáról és maga is közrendűvé vált. Mako Komuro néven, jogász férjével jelenleg is New Yorkban él és a Metropolitan Múzeum ázsiai gyűjteményének kurátoraként dolgozik.
Naruhito és Maszako 2020-ban (fotó: YOSHIKAZU TSUNO/Gamma-Rapho via Getty Images)
A történetüket a különböző japán és nem japán sajtótermékek előszeretettel hasonlítgatták Meghan és Harry esetéhez, főleg azért, mert mindkét pár a „civil” életet választotta az uralkodói lét helyett. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy a két eset között több a különbség, mint a hasonlóság: mert bár tény, hogy egy ponton mindkét pár meglehetősen rossz viszonyt ápolt a sajtóval, és a legnagyobb titokban már jóval a hivatalos ceremónia előtt összeházasodtak, Harryvel ellentétben Mako visszautasította járandóságát és esküvője óta visszahúzódó, egyszerű(bb) életet él.
Erről az összehasonlításról nincs mit mondanom. Nem szeretnék interjút adni. De szeretnék nyugodtan és békében élni ebben az új szerepben
– tett pontot az elméletek végére az egykori hercegnő.
Persze az ebédjét nem posztolja :’(
Ami a japán közvéleményt illeti, sokakat meglepett, hogy a császári család az online jelenlét mellett döntött. A Guardian című brit lap által megkérdezett helyiek közül sokan még csak nem is hallottak a dologról. „Először azt hittem, az egész csak egy áprilisi tréfa” – írta a hír alá az egyik felhasználó az X-en (korábban Twitter), míg egy másik azon viccelődött, hogy „az udvartartás legalább egy »civilizált« platformon nyitott nekik fiókot, és nem az X-en”.
Amikor hallottam, hogy a császári családnak saját Instagram-fiókja van, azonnal felmentem, hogy megnézzem, miket osztanak meg magukról. Őszintén, engem nem különösebben lepett meg, hogy a császár nem posztolta ki az aktuális ebédjét szívecske emojival, vagy bármi hasonlót
– foglalta össze az általános vélekedést egy harmadik hozzászóló. A japánok többsége ugyanis – bár örül, hogy már online is követhetik az uralkodócsalád mindennapjait – méltatlannak tartaná, ha a császár és a közvetlen családja a jövőben az influenszerek által gyártott képekhez hasonlókat osztogatna meg magáról.
