Kozák Luca a 2023-as Atlétikai Magyar Bajnokságon első magyar atlétaként kvalifikált az idei párizsi olimpiára. 2022-ben a müncheni Európa-bajnokságon a női 100 méteres gátfutás során a sportoló 12,69-re javította saját rekordját, amivel országos csúcsot is döntött. Luca a legjobb magyar atléták között szerepel, azonban a sportolónak még az idei év is sok mindent tartogat hátra. Jelenleg a második olimpiájára készül, ugyanis a tokiói olimpián 100 méteres gátfutásban már továbbjutott a selejtezőn, viszont abban az évben nem jutott be a döntőbe. A 27 éves csúcstartót nemrég arról kérdeztük, hogy milyen út vezette az ötkarikás játékokig, milyen nehézségekkel szembesül a sportolói karrierje során, na meg persze arról is, hogy hogyan készül Párizsra.
Ha jól tudom, akkor a sport mindig is fontos volt a családotok számára. Kisebb korban általában még a szülők egyengetik a gyerekek sportolói “karrierjét”. Ez nálatok is így volt? Hány éves korodban kezdtél el sportolni?
Hárman vagyunk testvérek. Két öcsém van, az egyikkel másfél év, a másikkal pedig három év a korkülönbség. Mivel három mozgékony és közel egykorú gyerekről van szó, a sport viszonylag hamar beköszöntött az életünkbe. Anyáék már elég hamar vittek minket sportolni, kezdetben a fiúk kosarazni jártak, én pedig aerobikoztam, kosaraztam, és trambulinoztam is. Sok mindent kipróbáltam az évek során. Nagy volt a mozgásigényünk, ráadásul egy társasházi lakásban laktunk, szóval anya mindig emlegette, hogy a hosszú téli délutánok voltak a legnehezebbek neki.
Kozák Luca a 2024-es atlétika vb-n, Glasgowban (Fotó: MI News/NurPhoto, Getty Images)
Mikor tudatosult benned, hogy az atlétikával szeretnél foglalkozni?
12-13 éves lehettem, amikor az egyik barátnőm ki szerette volna próbálni az atlétikát. Én is elmentem vele, és utána ott is ragadtam. Nagyon megfogott, hogy viszonylag hamar elkezdhettem versenyezni. Élveztem a versenyeket, idővel pedig egyre több sikerélményem is lett. Azt éreztem, hogy tényleg gyors vagyok.
Az atlétikán belül azért van egy pár versenyszám, miért pont a gátfutás?
Viszonylag hamar kiderül, hogy egy gyerek milyen irányba orientálódik. Nálam például egyértelmű volt, hogy gyors vagyok, éppen ezért egy ideig úgy volt, hogy a sprint felé fogok elkanyarodni. Szerintem mindent ki kell próbálni. Akkoriban az edzőm mondta, hogy ebben a versenyszámban el kellene indulnom, viszont én eleinte nem annyira akartam. Még a régi Puskásban volt életem első gátas versenye, és emlékszem, hogy amikor beértem a célba, a következő jutott az eszembe: „Én tudok gátazni!” Amikor az ember megérzi ennek az ízét, akkor azon a ponton már nem lehet azt mondani, hogy: „Na, akkor mégiscsak fussunk síkot!”.
Mi volt a leghosszabb táv, amit valaha lefutottál?
Mármint valaha életemben? Egyszer futottam 8 kilométert. Lehet, hogy abban a tempóban, amit én produkálok többet is tudnék, de nekem nagyon unalmas volt. Ennek ellenére teljesen megértem, hogy miért tudnak sokan beleszerelmesedni a futásba, főleg egy stresszes nap után, viszont ez nem nekem való. Nem szerettem az ilyen hosszabb futásokat. Alkatra sem vagyok távfutó, ráadásul a monotonitás is nehezebben viselem.
Tavaly nyáron első magyar atlétaként szerezted meg az olimpiai kvótát. Mi volt az első gondolat, ami abban a helyzetben az eszedbe jutott? Ez egy eufórikus állapot?
Azért én bíztam benne, hogy ha nem is az első versenyen, de a kvótát meg fogom tudni szerezni a 2023-as évben. 100 méteren 12,69 másodperc a csúcsom, úgyhogy azért csalódott is lettem volna, ha ez nem sikerült. Mondtam is Laci bá’-nak (Kozák Luca edzője Suba László – a szerk.), hogy milyen jó lenne elsőre megszerezni a kvalifikációt. Ez egy nagyon jó cél volt, és nagyon örültem is neki, mivel ez volt a legjobb eredményem. Ennek ellenére tényleg inkább az okozta az örömöt, hogy meg tudtam csinálni, amit kitűztem magam elé. Legalábbis én mindig a következő, vagy az éppen aktuális versenyre koncentrálok. Egyébként olyan szempontból is előnyt jelent a tavalyi kvalifikáció, hogy nem kell nagyon-nagyon sok versenyt bevállalnom idén, vagy túlhajtanom magam.
Kozák Luca és a kanadai Mariam Abdul-Rashid a 2024-es Glasgow-i fedett pályás atlétikai világbajnokság 60 méteres gátfutás előfutamában (Fotó: Michael Steele/Getty Images)
Tavaly augusztus végén ért véget az atlétikai világbajnokság, viszont túl sokat az idén sem pihenhettél, mivel március elején már a fedettpályás atlétikai világbajnokságon indultál el. Mennyi időd van regenerálódni?
Hosszabb pihenőnk általában szeptember végén van, amikor vége a szezonnak. Ilyenkor négy hét pihenőt kapunk, de persze ez nem azt jelenti, hogy nem csinálok semmit, pusztán csak nem a feszített edzéstervet kell követnem. Ilyenkor szoktam elmenni 15-20 perces futásokra, néha pedig úszom, kondizom vagy gyógytornázom. Az egész felkészülés arról szól, hogy a regenerációt minél nagyobb összhangban, egyensúlyban tartsuk a terheléssel. Ez nagyon fontos. A március egy erősebb periódus volt, ráadásul április végén már a versenyszezonra is rákanyarodunk, de azért szoktam pihenni, ne aggódj!
Van különbség az idei, illetve a tokiói olimpiára való felkészülésedben? Egyáltalán hogyan zajlik ez az időszak a ti sportágatokban? A felkészülés különbözik egy olimpiai verseny, illetve egy “hagyományos” között?
A koronavírus-járvány miatt szerintem Tokió egy speciális eset volt, és remélem, hogy soha többet nem is lesz olyan. A felkészülés íve minden évben megvan, ami általában nem változik. Legyen szó EB-ről, VB-ről, vagy olimpiáról, mi ugyanúgy készülünk. Szerintem nincsen olyan, hogy fontosabb, vagy kevésbé fontosabb verseny. Ha egy évet elengedsz, az a következő évben úgyis meg fog látszani. Évről évre próbálunk előrelépni és megnézni, hogy mi volt az, ami jól működött és mi az, amin esetleg változtatnunk kell.
Persze egy olimpia már önmagában is hatalmas mérföldkőnek számít egy sportoló életében, de mégis, van kitűzött célod, vagy esetleg idő, amit mindenképpen meg szeretnél futni?
Hatalmas dolog lenne egy szabadtéri világbajnokságon, vagy az olimpián az első nyolc közé kerülni. Ez tényleg egy ilyen álomszerű cél, de én azon vagyok, hogy ez teljesüljön. De persze ha valaki azt mondja három vagy négy évvel korábban, hogy 12,69 másodperc lesz az egyéni csúcsom, már akkor visszakérdeztem volna, hogy hol kell aláírni? Most az a célom, hogy még erősebb legyen az egyéni csúcsom és a lehető leggyorsabb eredménnyel tudjak visszavonulni.
Kozák Luca a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság, 100 méteres gátfutás selejtezőjében (Fotó: Steph Chambers/Getty Images)
Azért még nincs tervben a visszavonulás ugye? Ezzel kapcsolatban már van esetleg konkrét elképzelésed?
28 éves vagyok, és azért szerintem ebben a korban az atléták – főleg a nők -, már kezdenek megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egyszer ennek is vége lesz, és valószínű nem innen fogunk nyugdíjba menni. Most még élvezem amit csinálok, és szerencsére a testem is bírja, de nem biztos, hogy a Los Angeles-i olimpia után már pályán szeretnék lenni. A közép- és hosszútávú tervek között szerepel a családalapítás, illetve a sport utáni élet, amivel nincsen semmi baj. Én úgy akarom abbahagyni, hogy szép kerek a karrierem.
Az évek során hihetetlen fejlődésen mentél keresztül, hiszen 2016-ban a 100 méteres gátfutás során még 13,10 másodperc volt az időd. Ez 2023-ra 12,69 másodperc lett, amivel fel is állítottad a magyar csúcsot. Egy külső szemlélőnek ez pusztán pár másodpercet jelenthet, holott ebben több év és rengeteg munka van. Jól látható, hogy tized másodpercekért is mennyire meg kell küzdeni. Ha kitűztök magatok elé egy célt, mennyi időt, mennyi munkát igényel, hogy azt elérjétek?
Minél jobb az eredmény, tehát minél erősebb az egyéni csúcs, annál nehezebb rajta javítani. Tényleg nagyon sok a külső tényező, ami mindezt befolyásolni tudja. Ilyen például az is, hogy milyen a szél, milyen az időjárás, milyenek az ellenfelek, hogyan tudtál melegíteni, na meg persze az is, hogy ne szembe szél, hanem jó hátszél vezessen. Olaszországba például mindenki nagyon szeret járni, mivel azontúl, hogy jó a szervezés, úgy forgatják a pályát, hogy garantálják a versenyzők számára a hátszelet. Nagyon jó önbizalomnövelő tud lenni, ha nem kell a széllel küzdened. Gáton például nagyon sok kis apró technikai dolog tudja befolyásolni a versenyed. Van olyan, hogy futsz egy tök jót, de rá két napra technikailag szétesel és meg sem közelíted az időeredményt. Ez mindenkinél változó.
Az élsportolói lét sokszor rengeteg küzdelemmel és lemondással is jár. A pályafutásod során volt már olyan pillanat, amikor elgondolkodtál azon, hogy feladod?
Mindig vannak nehezebb időszakok, amikor fáradtabb vagyok, vagy éppen nem úgy jönnek az eredmények. Ilyenkor van olyan, hogy a hátam közepére nem kívánom az egészet, de egyszer sem gondoltam komolyan, hogy kihagyok egy hosszabb időszakot. Általában ezek ahogy jönnek, úgy mennek is. Szerintem ez is ugyanolyan munka, mint bármi más. Egy felnőtt embernél is megesik, hogy egyszerűen elege van a munkájából, a munkatársaiból, vagy a főnökéből. Szerintem ez nálunk is ugyanígy megvan, viszont ezzel nincsen semmi baj. Mindig vannak hullámvölgyek.
Egy korábbi interjú során kitértél a sportág megbecsültségére is. Mivel kevesen ismerik a sportágat, kevesen is tudják értékelni. Szerinted ezen az olimpia tud változtatni? Érzel magadon ezzel kapcsolatban bármiféle nyomást?
A tavalyi világbajnokságon nagyon jó volt látni, hogy egyre többen érdeklődtek a sport iránt és pozitív élményekkel tértek haza. Napról napra lehetett érzékelni, hogy kialakul egy értékközösség. A hazai világbajnokság nagyon sok olyan emberhez is eljuttatta az atlétikát, akik korábban még nem vettek részt ilyen versenyen. Azzal nem szoktam foglalkozni, hogy nem ez a legnépszerűbb sportág, hiszen nem lehet összehasonlítani egy csapatsporttal. Szerencsére már kialakult egy tök jó magyar szurkolóközösség, ami egy nagy előrelépés.
Kozák Luca a 2022-es Müncheni Atlétika Európa-bajnokság, 100 méteres gátfutásának döntőjében (Fotó: Soeren Stache/dpa/AFP)
A szurkolói támogatás is nagyon fontos egy sportoló életében, de a férjed személyében egy fő támogatód is van ha jól sejtem. Ő hogyan tud támogatni a mindennapokban és mekkora löketet ad?
Ő szeptemberben hagyta abba az aktív sportpályafutását. Mindketten ugyanabból a közegből jöttünk, így teljes mértékben támogatjuk a másikat, hiszen tudjuk, hogy mivel jár ez. Ilyen szempontból nagyon szerencsés vagyok, hiszen azért nem könnyű alkalmazkodni ehhez az életvitelhez. Most is három hétig edzőtáboroztam, hazajöttem két hétre, utána pedig megint elmegyek két hétre. Neki is annyira fontos ez az egész, mint nekem, úgyhogy nem is kívánhatnék jobbat.
Igen, egy ilyen “rendhagyó munka” esetében egy külső szemlélő valószínű sokkal nehezebben tudná megérteni, hogy ez mivel is jár pontosan.
Persze. Nem véletlen, hogy a sportolók, vagy a színészek az adott közegből választanak maguknak társat. Egyrészt azért, mert ebben közegben mozognak a legtöbbet, másrészt pedig egy párkapcsolatban nagyon sokat tud jelenteni ez a közös háttér.
Az olimpia után lesz egy ilyen kisebb “leengedés”? Vannak már terveid ezzel kapcsolatban?
A szokásos pihenőre biztos, hogy sor kerül. Tokió után is volt egy kicsivel hosszabb pihenő, amikor hat hétre leküldtek a pályáról. Őszintén megvallva nem is vágytam a pályára abban az időszakban, de azért nagyon sokáig nem szeretnék távol lenni, mert fizikailag sokkal nehezebb formába kerülni.
