Egy friss tanulmányban a kutatók megállapították, hogy a Z-generációs fiatal felnőttek 26 százaléka elhidegült az apjától, és hat százalékuk eltávolodott lelkileg az anyjától, akik általában a milleniálok közül kerültek ki. A szülők nem igazán szokták tudni, hogy miért történik ez az elhidegülés, a kutatók generációs problémákat találtak.
A milleniálok, vagyis az Y-generáció tagjai (1981 és 1996 között születtek) most aktív szülőként nevelgetik a gyerekeit, az ő szüleiket, a boomereket a nagy gazdasági válságot átélt és a második világháborúban harcoló nemzedék nevelte fel. Ez a generáció általában hajlamos volt a hagyományos, tekintélyelvű nevelést használni a gyakorlatban, a testi fenyítés teljesen elfogadható fegyelmezés volt, és a gyerekek gyakran féltek a szüleiktől, különösen az apáktól. Nem véletlenül volt az anyák bevett szavajárása, hogy „Várd meg, amíg apád hazaér!”.
Az, hogy a gyerekek féltek a szüleiktől, nemcsak normálisnak számított, hanem gyakran alapvető stratégiának tekintették a gyerekek jó viselkedéséhez. Avrum Weiss, Ph.D., pszichoterapeuta gyakran hallotta a férfi pácienseitől, hogy a fegyelmezett, rendes ember jelleméhez az út a félelmen keresztül vezetett. Ugyanezek a férfi páciensek panaszkodtak legtöbbször arról is, hogy milyen elkényeztetettek a gyerekeik (vagyis a milleniálok), hiányzik belőlük az ambíció és a rugalmasság, mert „túl könnyű dolguk van”, és nincs okuk félni a szüleiktől.
A boomer szülők milleniál gyerekei abból az alapállásból nevelik a saját gyerekeiket, hogy nem voltak elégedettek azzal, ahogy a szüleik viselkedtek velük.
Közömbös, elhanyagoló szülőknek látják a szüleiket, ami miatt átestek a ló túloldalára, és lett belőlük túlféltő szülő, aki egyenesen fél a saját gyerekétől. A pszichoterapeuta szerint az apákra különösen igaz, hogy eltökélik, amikor gyerekük születik, hogy márpedig ők mások lesznek mint a saját apjuk, jobb kapcsolatuk lesz a gyerekeikkel. Első lépésként elutasítják, hogy félelemkeltéssel neveljenek, a rossz viselkedésre nem büntetéssel reagálnának, hanem inkább elkerülik a konfliktust a gyerekekkel, nem szabnak határozott határokat, mert attól tartanak, hogy ezzel elidegenítik a gyerekeiket maguktól.
A boomerek gyerekei nagyrészt sikeresen nevelnek olyan gyerekeket, akik nem félnek tőlük, de ennek a nevelési stílusnak az egyik következménye, hogy az a generáció, amelyik félelemben nőtt fel, most túlságosan fél a saját gyerekétől – írja a pszichoterapeuta. Ez a konfliktuskerülő nevelési stílus oda vezet, hogy a gyerekeknek kevesebb lehetősége van megtapasztalni azt a fajta dühöt és csalódást a szülőkkel szemben, amely a fegyelmezésből (nem testi fegyelmezésről beszélünk!), határszabásból fakad, és amely a pszichológusok szerint fontos része az egészséges konfliktuskezelésnek.
A fő probléma ezzel az, hogy ha nem tanulnak meg a gyerekek szembenézni a csalódottsággal, haraggal, akkor nehezebben tudják kezelni saját magukban ezeket az érzéseket felnőttkorukban, ami nemcsak a szüleikkel való kapcsolatukra, hanem a párkapcsolatra, munkatársi kapcsolatokra is rossz hatással lehet. Annyira félünk attól, hogy elmarjuk magunk mellől a gyerekeinket, hogy nem adunk át nekik a túléléshez fontos tudást. Így jutunk el oda, hogy egy olyan generáció, amelyik a szüleitől félve nőtt fel, végül a gyermekeitől való elidegenedéstől retteg, és pont ezzel ágyaz meg a későbbi elhidegülésnek.