Elolvasva a sorozat eddigi cikkeit, sokaknak úgy tűnhet, hogy egy párkapcsolatban rengeteg minden elromolhat, és amúgy is folyamatos veszélynek van kitéve. Amikor erre rádöbbentem, eszembe jutott, hogy mennyi csodálatos házasságot láttam papi pályafutásom során, ahol a felek boldogan, ha nem is mindig súrlódásmentesen, de alapvetően elégedetten éltek együtt, életük végéig. Hatalmas ajándék volt, hogy milyen gyönyörű emberi történetekbe láttam bele.
Emlékszem egy idős házaspárra – kilencven elmúltak mindketten – akik minden vasárnap kézen fogva jöttek misére. Megindító és felemelő volt látni az időtálló szerelem ilyen gyönyörű példáját. Már akkor azon gondolkodtam, hogy vajon mi lehet a titkuk. Ebben a cikkben erre a kérdésre keresem a választ. Összeszedtem tehát néhány szempontot a szubjektív tapasztalataim alapján, amelyek meglátásom szerint jellemzik azokat a kapcsolatokat, amelyek valóban tartósak. Hangzatos cím lehetne: íme a valóban sírig tartó szerelem négy titka. De csak néhány egyszerű jellemző jön, amiket azoknál a pároknál láttam, akik tényleg sokáig voltak együtt.
Az első mindenképpen ez: számít, hogy hogyan gondolsz a házasságra!
Régi vita, hogy ez csak egy papír, vagy nagyobb jelentősége van. Felbonthatatlan, vagy bármikor továbbállhatunk, ha nem működik? Ez szerintem igenis fontos kérdés. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a válások száma az elmúlt ötven évben egyértelműen növekedett. Sok oka van ennek, de talán az első dolog, ami feltűnik, ha a nagyszüleinkkel beszélgetünk, hogy akkoriban a válás sokkal kevésbé volt opció, és nem csak katolikus körökben. Amikor ez felmerül, sokan a negatív vonatkozásait emelik ki, például, hogy emiatt hányan maradtak benne egy rosszul működő, boldogtalan kapcsolatban. Ám véleményem szerint van ennek kifejezetten pozitív aspektusa is. Mégpedig az, hogy
ha a válás nem reális lehetőség, akkor az energiáim száz százalékát arra fogom fordítani, hogy valahogy megjavítsam, vagy legalább élhetővé tegyem a házasságomat.
Más mindsettel állunk egy problémához, amit mindenképp meg kell oldani, mint ahhoz, amit esetleg félrerakhatunk, ha úgy alakul. Az első pont tehát talán így hangozhatna: azok, akik valóban hűségesek a sírig, gyakran alapvetően másképp gondolkodnak a kapcsolatukról. Az energiáikat nem a menekülő útvonalak kiépítésére fordítják, hanem a problémáik megoldására. A fogyasztói társadalomban túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy gyorsan lecseréljük, ami rosszul működik. Talán érdemes ezt újragondolnunk.
Fotó: Getty Images
Második: illúziók helyett realitás
A mai kultúrában rengeteg illúzió él a házassággal kapcsolatban. Néhányat az eddigi cikkekben is említettem, például amikor a párunkkal kapcsolatos illúziók elvesztése okozta fájdalomról, és az abból fakadó konfliktusokról írtam. A “boldogan éltek, amíg meg nem haltak” évezredek óta velünk élő álomkép, nemcsak a mesék, de a hollywoodi történetek is rendszerint ezzel zárulnak. Túl sokszor hallottuk, hogy a gondtalan élet, a tökéletes szerelem és a happy end elérhető ahhoz, hogy figyelmen kívül tudjuk hagyni. Aztán, amikor mégsem úgy alakul, ahogy elképzeltük, mert a Nagy Ő horkol, és még nem is keres olyan sokat, akkor kétségbe esünk.
Azok a párok, akik hűségesek egymáshoz, általában nagyobb realitásérzékkel rendelkeznek nem csak a házastársukkal, de magukkal és a párkapcsolatukkal szemben is.
Tudják, hogy mit várhatnak el maguktól és a másiktól, és el tudják engedni, amit nem. Így rengeteg csalódásból eredő frusztrációtól mentik meg magukat. Szóval érdemes elfelejteni a meséket, vagy legalább a helyükön kezelni őket.
Boldogok, akik sírnak
Hodász András sorozatában olyan, a társadalmat érintő kérdéseket jár körül, amelyekről hisszük, hogy indulatok nélkül, higgadtan és egymás érveit meghallgatva kell párbeszédet indítanunk.
A sorozat korábbi cikkei itt találhatók.
Harmadik: egyéni fejlődés támogatása
Nem csak az számít, hogy milyen közel tudunk kerülni egymáshoz, éppen ennyire fontos a távolság, amit meg tudunk adni egymásnak, ha igényünk van rá. Sokan azt gondolják, hogy a bensőséges kapcsolat titka, hogy minél közelebb érezzük magunkat a másikhoz, és minél több mindent csináljunk együtt. A valóság ezzel szemben az, hogy bár fontos az együtt töltött minőségi idő, mégis
azok érzik igazán boldognak magukat egy kapcsolatban, akik azt élik meg, hogy önmaguk lehetnek, és a párjuk nem akadályozza őket az egyéni fejlődésben.
Az énidő és a közös idő megfelelő arányának megtalálása kulcsfontosságú feladat! Természetesen szükséges hozzá az őszinte, nyílt kommunikáció, és a megfelelő önismeret. Az érzelmileg érett, felnőtt személyiség nem fenyegetésként éli meg a másik sikereit, egyéni ambícióit, énidőre való igényét, hanem ellenkezőleg: örül nekik, és támogatja a párját ezekben. Tehát nem csak közel kell tudni lenni egymáshoz, hanem teret is kell tudni adni a másiknak.
Hodász András (Fotó: Csomádi Ferenc)
Utolsó: a romantika és a meghittség fenntartása
A szerelem érzése ugyan változó intenzitású egy kapcsolatban, és ahogy korábban írtam, a kezdeti, lángoló szenvedély már aligha tud visszatérni, de apró gesztusokkal hosszú távon meg lehet őrizni valamit belőle, vagy, ha kell, fel lehet frissíteni.
Az általam ismert boldog, idős párok legtöbbször figyeltek arra, hogy rendszeresen kedveskedjenek egymásnak, és kifejezzék a másik iránti szeretetüket a mindennapokban.
Ez lehet apró figyelmesség, előzékenység, ajándék, meglepetés, kedves szó, bármi. Egy ismerős párnak az volt a szokása, hogy kis cetliket írtak, amiket aztán változatos helyeken rejtettek el, úgy, hogy a kedvesük megtalálja. A cetliken olyan mondatok voltak, mint “kedvenc emlékem veled…”, “azt szeretem benned, hogy…”, “amiért hálás vagyok neked…” stb. Apróságnak tűnik, de sok múlik rajta, hogy hagyjuk-e a hétköznapokat elszürkülni, vagy belelopunk egy kis romantikát. Az udvarlásnak, a másik meghódításának nem csak a kapcsolat kezdetén van helye. A boldog pároknál az egész kapcsolatot jellemzi ez a hozzáállás.
Zárásképpen ismét írok néhány segítő kérdést egy kiadós beszélgetéshez!
- Hogyan tudom legjobban kifejezni az irántad való szeretetemet? Mire vágysz tőlem?
- Milyen érzések vannak benned, amikor elképzelsz minket idős házaspárként?
- Szerinted mit tehetünk azért, hogy valóban együtt maradjunk?
- Hiányzik neked valami a kapcsolatunkban? Mit tudunk tenni ezügyben?
- Szabadnak érzed magad a kapcsolatunkban?
- Úgy érzed támogatlak az egyéni céljaid elérésében? Ha nem, mit tehetnék?
- A legjobb közös emlékem veled…
- Azt szeretem benned leginkább, hogy…
- Amiért hálás vagyok neked…
