Kedves Nő, aki bátornak nevezte a létezésemet!
Hé, én vagyok az. A nő, aki eljött a fürdőbe egy kis pihenésért és kikapcsolódásért. A rózsaszín hajú. Amikor nemrég elmentem a fodrászhoz, úgy döntöttem, hogy a szokásos rézszínű tónusomhoz egy csipetnyi színt szeretnék adni. „Valami vidámat, valami nyáriasat szeretnék” – mondtam a fodrásznak. Ő egy fuksziaszínű árnyalatot adott, és minden egyes hajszálamért rajongok. A rózsaszín nem a kedvenc színem, de imádom ezt a kis változást a szokásos hajszínemhez képest. Ráadásul, ha őszinte akarok lenni, úgy éreztem, hogy ez egy kis beintés azoknak az embereknek, akik azt mondták, hogy soha nem kapnék munkát tetoválással és természetellenes színű hajjal. Nem lett igazuk!
Szóval ott ültem a nővéremmel a fürdőben, és vártunk a köntösünkben, készen arra, hogy pihenjünk és lazítsunk. Nem ez volt az első utunk ebbe a fürdőbe, szeretem itt a félhomályt, a gőzfürdőt, a bizarrul apró, de finom müzliszeleteket, amiket kifelé menet adnak… Kibontottam a hajam a lófarokból, amire te rám néztél és azt mondtad:
Hűha! Nagyon bátor vagy!
Őszintén szólva nem is vagyok benne teljesen biztos, hogy mit tartottál olyan bátornak. A rózsaszín színt? Vagy inkább azt, hogy a köntösömet nem kötöttem össze szorosan, felfedve a plus size testem formáját? Normális esetben nem venném a fáradtságot és az energiát, hogy nyílt levelet írjak, amelyben ezt szóvá teszem, de tudnod kell, hogy mennyire helytelen volt ez a megjegyzés.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
Ne merészelj beszólni, amiért a rózsaszín hajat választottam! Tudom, hogy sokkoló és nyilvánvalóan idegesítő számodra, hogy úgy döntöttem, hogy felvállalom önmagam, de tényleg muszáj ennyire lekezelőnek lenned? Pontosan úgy, mint amikor egy bunkó gratulál egy plus size embernek, aki edzőterembe jár – mindenki átlát a gúnyos megjegyzéseiden. Miért csinálod ezt? Azért, mert úgy érzed, hogy jobb vagy náluk, vagy azért, mert bizonytalan vagy, és feloldja a feszültséget, ha valaki mást is elbizonytalanítasz?
Ha nem tudsz szépet mondani, akkor inkább ne mondj semmit. Egy egyedi, kifejező hajszín nem bátor dolog, és nem bánt senkit, akkor miért érzed szükségét, hogy lekezelő megjegyzéseket tegyél rá?
És nem te vagy az egyetlen, aki megjegyzést tett. Pár ismerősömtől is kaptam rosszalló pillantást, de legalább nem szóltak semmit, teljesen idegenek viszont túl sokszor beszóltak. Mindez nem túl nagy újdonság számomra, olyan nő vagyok, aki egész életében olyan döntéseket hozott a testem öltözködésével és önkifejezésével kapcsolatban, amire a társadalom a fejét rázza. Mint amikor életemben először kétrészes fürdőruhában mertem kimenni a strandra, vagy amikor úgy döntöttem, hogy egy crop topot veszek fel nyilvánosan, hogy elintézzek valamit a boltban, mert 35 fokban melegem volt. Nem kellene, hogy olyan sokkoló legyen, ha az emberek olyan ruhát viselnek, amiben jól érzik magukat. Felnőttként újra és újra hallottam a megjegyzést:
Csak mert a te méretedben gyártják, még nem jelenti azt, hogy viselned is kell.
Azért érezted, hogy megjegyzést kell tenned, mert hadilábon állsz az önkifejezéssel? Ha így van, akkor értem – átérzem. Nem könnyű nőnek lenni ebben a világban. Talán az édesanyád volt az, aki miatt úgy érezted, hogy csak úgy boldogulhatsz az életben, ha soha nem lépsz ki a társadalom által számodra kijelölt határok közül. Talán valaki más volt az. Ha igen, akkor sajnálom.
Ez a levél nem csak neked szól. Ez egy üzenet az összes gyűlölködőnek: az isten szerelmére, nem tudnátok élni hagyni a nőket? Kinek árt, ha egy bizonyos korú (mit jelent ez egyáltalán?) nő úgy formázza a haját, hogy az vicces legyen? Miért olyan sértő, ha egy bizonyos módon öltözködünk, vagy ha bizonyos helyeken tetoválásunk van, vagy ha úgy döntünk, hogy melltartó nélkül megyünk az utcára, hogy random idegenek veszik a fáradtságot, hogy lehúzzanak minket? Inkább arra kellene összpontosítani az energiánkat, hogy egy befogadóbb, támogatóbb, vagányabb női közösséget hozzunk létre. Gondolkodjunk el azon, hogyan tudnánk jobb jövőt teremteni a lányainknak.
