Nem is emlékszem, hogyan szoktam rá, az biztos, hogy kitartó és áldozatos munkával, mert gyűlöltem, hogy a szüleim dohányoznak.
Nagy nehezen aztán mégis rászoktam, aztán meg bosszankodtam, hogy így maradtam, eleinte napi 3-5 szál, a vége felé a napi 10 szál és egy doboz között.
Egy hónapja elém állt a párom: “Leszokunk!” felkiálltással (persze, ha nekem is van kedvem).
Ő is egyszer próbálta eddig, a piacon talán legjobban ismert bioinformációs technikával.
Bevallása szerint akkor működött, de ő is mindössze 6 hétig bírta füstrudacska nélkül.
(Úgy látszik a hat hét kezelésssel és kezelés nélkül is kritikus pont.)
Félig “szítt” cigi…. – a kezelés
Az általunk próbált technika » Egy másik hatásosnak mondott lehetőség » |
Este hétkor megjelentünk a rendelőben, ahol még egy párocska ült rajtunk kívül. Kiderült, hogy egy kezelésen egyszerre négyen tudnak részt venni. Sorba leszünk kötve a készülékkel, mint a karácsonyfaizzók.
Bementük egy szobába, ahol egy dobozba tették az otthonról hozott csikkeket, a fejünkre tettek valami fejpántfélét, majd két rézlapot az ölünkbe, amire a bevizezett kezünket kellett tenni, s ez a rézlap állt összeköttetésben a géppel, mely által 15 percig járt át minket a biorezonancia, ami elméletileg bezárta az én kis nikotinra éhes receptoraimat.
A kezelés annyit vállal és mond, hogy a mágneses hullámok segítségével megszünteti a nikotinéhséget, de természetesen a reflexet nem tudja elvenni. Ez szép és jó, csak honnan tudhatja az ember, hogy amikor a fél túrórudiját odaadná egy cigarettáért, akkor az vajon nikotinéhség, vagy reflex?
A módszerben bizonyára lehet valami, mert a környezetemben több embernek is sikerült a fent leírt technikával leszoknia.
Az eredmény
Egy napig bírtuk a kezelés után cigaretta nélkül.
Igaz, egy hatalmas névnapi buliba voltunk hivatalosak, és bármennyire is éreztük, hogy bizony ez elég gyenge dolog, de mégis rá kellett gyújtatnunk, mert ott feszengtünk, szorongtunk az összes barátunk nagy boldogságára.
Itt gondolom tényleg elég erősen működhetett a reflex. Haverok, buli… stb.
Aztán másnap reggel felébredve az ágyban egymásra néztünk a kedvesemmel, és megkérdeztem tőle:
– Akkor mi most dohányzunk, vagy nem dohányzunk?
– Nem – jött a válasz.
Azóta nem gyújtunk rá, pedig a a kezelés hatása elméletileg elmúlt, hiszen rágyújtottunk a kezelés után.
Lehet, hogy mégsem ezen múlik?
Azt hiszem, most már egyáltalán nem értem.