A 2019-es Joker hatalmas siker volt, Velencében Arany Oroszlánt nyert, az Oscaron pedig fél évvel később Joaquin Phoenix örülhetett, ráadásul rengeteg pénzt hozott a konyhára. Ennek ellenére osztatlan sikernek egyáltalán nem volt mondható. Sokan Todd Phillips rendező szemére vetették, hogy a filmje ünnepli az inceleket, veszélyes példával jár elöl sok frusztrált, nőgyűlölő, dühvel teli férfi számára.
Phillips azzal védekezett, hogy egyáltalán nem ezt akarta bemutatni, Arthur Fleck sorsán keresztül ő azt a témát próbálta körbejárni, hogy a társadalmunk hogyan hagyja magára az elesetteket, a bántalmazottakat és a mentálisan sérülteket, és ez az elhanyagolás akár erőszakos tettekhez is vezethet. A két tábor között máig sincs összhang, nincs az a nyilatkozat, amivel Todd Phillips ki tudta volna engesztelni a filmje gyűlölőit.
A rendező valójában könnyedén megtehette volna, hogy a folytatásban magasról tojjon a kritizálóira, hiszen az első film hatalmas sikert aratott, a siker pedig nem szorul magyarázatra, a folytatást mégis mintha elsősorban a kritikusaihoz címezte volna. Nem beszól nekik, nem kritizálja őket, egyszerűen csak a második részben már gondoskodott arról, hogy a mondandója félreérthetetlenül jöjjön át, és értsük, mi a szándéka Arthur Fleck, vagy más néven a Joker meséjének elmondásával. Ahhoz azonban, hogy erre rájöjjünk, ki kell várnunk az utolsó néhány percet.
Forrás: Warner Bros. Pictures
Megosztó film, ezúttal másképp
Míg az első Jokerben a rendező azt járta körbe, hogyan hagy magára a társadalom egy mentálisan sérült, abuzált férfit, és az élmények hatására ez a férfi hogyan radikalizálódik, a Joker: Kétszemélyes téboly egy valódi mélyre ásás Arthur instabil elméjében. Ennek már a film indítása is megágyaz, ugyanis
a rendező a Bolondos dallamok animációs kisfilmjeinek stílusában mutat be egy őrült kisfilmet Jokerről és az ő árnyékáról, gyakorlatilag előre vetítve, mi lesz a filmje fókuszában.
Jokernek most bőven akad ideje önvizsgálatra. Az első rész eseményei óta rács mögött ül, az új filmben pedig ott vesszük fel a fonalat, hogy a gothami ügyész, Harvey Dent nem elégszik meg azzal, hogy a zárt osztályon van, hanem halálos ítéletet próbál elérni a bíróságon.
A történet legnagyobb része tehát a zárt osztályon és egy bíróságon játszódik, és igen, időnként a két főszereplő valóban dalra fakad benne.
A Joker: Kétszemélyes téboly műfaji besorolása tehát börtönfilmbe és tárgyalótermi drámába oltott musical, pszichothrilleres elemekkel. De elsősorban karakterdráma. Hogy ez meredeken hangzik? Az is.
A film minden pillanatán érződik, hogy az első film sikerének hatására a Warner stúdió teljesen szabad kezet adott Todd Phillipsnek, aki élt is a lehetőséggel, hogy tényleg valami teljesen különleges és egyedi mozival hálálja meg a bizalmat. Egy kompromisszummentes filmmel, ami meg sem próbál megfelelni a rajongói elvárásoknak, sőt időnként szándékosan ellenük dolgozik. Megosztó film lesz, az egyszer biztos, és komoly esélyt látok arra, hogy az első film kedvelői közül sokan elpártolnak majd tőle. Pedig nem rosszabb az elsőnél, csak radikálisan más.
Forrás: Warner Bros. Pictures
Jukebox-musical Joker elméjében
Amit a filmben látunk, egy viaskodás két én között. Ott van Arthur Fleck, a hallgatag, szégyenlős, tutyimutyi figura és ott van a Joker, a merész, sármos és karizmatikus őrült, aki az őrületével számos rajongót szerzett magának. Arthur elméje megbomlott, és valójában két ember él benne? Vagy Arthur és Joker valójában egy, és szó sincs itt skizofréniáról? Nemcsak mi, hanem Arthur sem ismeri a válaszokat, és vele együtt mi is kíváncsian várjuk, mire jut a kényszerű önvizsgálata közben.
A film tényleg musical, de egyáltalán nem öncélúan az.
A dalok, így a musicalbetétek legtöbbje valójában fantáziajelenet, tehát amikor hőseink dalra fakadnak, az többnyire csak Arthur fejében létezik, ennek ellenére mégis képesek szervesen beépülni a cselekménybe. A dalok által sugárzott érzelmek ugyanis nagyszerűen adják vissza Arthur/Joker lelkiállapotát, kétségeit, félelmeit, a szenvedélyét és a mozgatórugóit. Egy zárkózott, az érzelmei kimutatására sokszor képtelen ember fejébe kaphatunk általuk betekintést.
Todd Phillips ehhez szándékosan régi slágereket választott, köztük musical-betétdalokat is, de eredeti dal is hangzik el a jukebox-musicalként funkcionáló filmben, ami dalra fakadás ide vagy oda, azért sosem válik La La Landdé vagy Ének az esőbenné, de nem is ez a célja.
Gaga érkezése
Harley Quinn figuráját a filmekben és az animációs filmekben az utóbbi években alaposan túlhasználták, de a Joker: Kétszemélyes téboly képes új értelmet adni a karakternek, egészen más figurát teremtve, mint amit Margot Robbie adott nekünk. Bár a film alcíme Kétszemélyes téboly és a második személy nyilvánvalóan Harley Quinn (akit itt többnyire Lee-nek szólítanak), ez attól még továbbra is Joaquin Phoenix mozija. Quinn karaktere csak mellékszereplő marad, annak viszont rendkívül fontos.
Ő az, aki kiragadja Arthurt a tespedtségéből, ő az, aki kihozza a benne ott lapuló, és az Arkham rácsai mögött ott rejtőző Jokert. De Todd Phillipsnek esze ágában sincs Joker és Harley találkozásából egy nagy, őrült szerelem történetét filmre vinni. Gaga Harley Quinnja nem az, aminek látszik. A rendező és Lady Gaga értelmezésében a karakter gyakorlatilag egy groupie, egy megveszekedett rajongó, aki mindent megtesz azért, hogy a kedvenc őrült gyilkosa közelébe kerülhessen. De a rajongás korántsem egyenlő a szerelemmel, és messze nem olyan önzetlen.
Forrás: Warner Bros. Pictures
Gaga Harley Quinnja nélkülözhetetlen mozgatórugója Arthur/Joker fejlődésének, a film pedig általa valójában a közösségi médiában és a médiában elburjánzó rajongás elemi erejű kritikáját adja. Imádjuk a sztárokat, imádunk a fényükben fürdőzni és imádjuk magasba emelni őket, de amint azt látjuk, hogy nem mindenben felelnek meg az általunk róluk alkotott képnek, ugyanolyan gyorsan el tudjuk lökni őket magunktól, mint ahogy beléjük estünk.
Nagyon keveseket érdekel a sztár valódi emberi mivolta, sőt minél többet mutat meg magából és a saját gyengeségeiből, annál kevésbé látjuk őt sztárként és annál könnyebben fordulunk el tőle.
Joker történetéből a folytatásban meglepő módon a közösségi médiás sztárkultusz izgalmas kritikája lesz, és mindezt úgy éri el, hogy Joker Gothamjében még nincs internet sem.
A másodjára is tökéletes Joaquin Phoenix a filmben ugyan néhány jelenetre visszakapja azt a hamisítatlan Joker-énjét, amit az első rész tévéműsoros jelenetében bemutatott, de a folytatást biztosan nem lehet megvádolni az incel-jelenség erősítésével. Ez az Arthur már inkább egy sebezhető, zavarodott emberi roncs, nem egy karizmatikus őrült. Lehet, hogy Jokerként kell az embereknek, de Arthurként a kutya sem kíváncsi rá. És ez lesz az ő nagy drámája a végén.
A Joker: Kétszemélyes tébolyt a világpremieren láttuk a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában. A magyar mozik október 3-tól vetítik a filmet.
