A számítógépeken és okostelefonokon elmentett szexuális tartalmak régóta veszélyforrásnak számítanak. Amennyiben illetéktelen kezekbe kerülnek, komoly zsarolási potenciál rejlik bennük. Létezik erre egy szakkifejezés is, a sextortion, amit semmiképp se keverjünk össze a bosszúpornóval.
A bosszúpornó eszközével jellemzően az áldozat volt vagy jelenlegi partnere él, és az érzékeny felvételek nyilvánosságra hozatala mögött nem áll haszonszerzési szándék: a motiváció az ilyen esetekben kizárólag a lejáratás és a bosszú. Ezzel szemben a sextortion ügyeknél az elkövetők jellemzően – azért akadnak kivételek – nem állnak személyes kapcsolatban az áldozattal, a birtokukba jutott felvételeket pedig elsősorban arra használják, hogy pénzt zsaroljanak ki a fotók/videók alanyából cserébe azért, hogy ne hozzák nyilvánosságra az érzékeny tartalmakat.
Egy zsarolás kezdetei
Manapság a sextortion elért arra a szintre, hogy a zsarolóknak valójában már nincs is szükségük valódi kompromitáló felvételekre. A deepfake technológia és az AI segítségével akár maguk is meggyőző és – legalábbis első ránézésre – hihető szexképeket tudnak generálni a potenciális áldozatról. A spanyol Patricia Franquesa esetében azonban még “régimódi” szexfotós zsarolásról volt szó. A lány néhány éve Madridba utazott munkaügyben, és mivel a városban élt az exe, megbeszélték, hogy egy étteremben együtt ebédelnek. Pati a lábához tette a táskáját a laptoppal.
Kihasználva, hogy nem figyel, a tolvajok elemelték a táskát, és ebben még az sem zavarta meg őket, hogy a hely biztonsági kamerája az egészet rögzítette. Pati feljelentést tett a rendőrségen, és persze dühös volt, mert a számítógép egészen új és méregdrága volt, és nem tudott mivel dolgozni. Ez már önmagában is idegesítő, de az igazán bosszantó fejleményekre még két hónapot kellett várnia.
Egy ismerőse kereste fel, miszerint a nevében valaki kompromittáló fotókat küldött neki róla. A lány rákérdezett, milyen fotókról van szó, és kiderült: valaki megszerezte az ellopott gépén tárolt három meztelen fotóját, amin a nemi szerve is jól látszik. Nem kellett sokat várnia a folytatásra sem.
Egy ismeretlen e-mailben kereste meg. Felhívta a figyelmét, hogy nemcsak a szexfotók vannak a birtokában, hanem a feltört laptopnak köszönhetően a teljes kontaktlistája is mind e-mail, mind LinkedIn szinten. Bitcoinban 2400 dollárért (közel egymillió forintért) cserébe a zsaroló felajánlotta, hogy nem küldi szét a Pati számára kellemetlen képeket az ismerősi körének.
Zaklatásom naplója
Sextortion témában az egyik legfontosabb online tanács, hogy semmiképp se fizess a zsarolónak. Nemcsak amiatt, mert nincs rá garancia, hogy fizetés után a nyilvánosságra hozatal nem történik meg, hanem akár az is előfordulhat, hogy hiába a fizetés, később ugyanazokkal a fotókkal tovább folytatódik a zsarolás. Ráadásul ha a zsarolók azt tapasztalják, hogy ezzel könnyen kereshetnek pénzt, csak még inkább arra motiválja őket, hogy további hasonló bűntényeket kövessenek el. Pati nem fizetett, sőt még azt a tanácsot is betartotta, hogy nem kommunikált a zsarolójával. Egy másik utat választott.
Bár épp egy személyes traumát élt át, rutinos dokumentumfilmesként azonnal rájött, hogy a vele történtekben ott rejlik egy potenciális dokumentumfilm lehetősége. Bele is kezdett. Az okostelefonja kamerájával rögzített minden történést. Bizonyítékként mentett el minden üzenetváltást, minden e-mailt, sőt felvette azokat a telefonbeszélgetéseit is, amikor a rendőrséggel vagy épp valamelyik rokonával/barátjával az üggyel kapcsolatban végzett Az ebből összeállított bő egyórás dokumentumfilm, a Zaklatásom naplója most a 21. Verzió Filmfesztivál programjában látható.
Legyőzte a szégyenérzetét és a kezébe vette az irányítást
A film bizonyos szempontból feszegeti a filmalkotás kereteit. Mivel nagyrészt egy mobiltelefon kamerájának képeit használja fel, vizuálisan egyáltalán nem túl stimuláló, viszont ezek a spontán, rögtönzött képek egyértelműen erősítik a hitelességét.
A film beszélgetései nagyrészt felugró ablakokban megjelenő chatelések, és amikor a telefon képeit látjuk, sokszor alig követhető, mi történik a gyakran elmosódó vagy épp rázkódó képen.
Ennek ellenére Patricia Franquesa egy sajátos és működőképes filmnyelvet alkotott meg a Zaklatásom történetéhez, amit leginkább abból az online képi zajból épít fel, amiben mindannyian élünk, akik a napjaink nagy részét egy monitor előtt töltjük. A film ráadásul krimiként/thrillerként is funkcionál. Tényleg izgalmas, mi lesz Pati sorsa. Le tudja-e fülelni a zsarolóját, segít-e rajta a rendőrség, meg tudja-e akadályozni, hogy a privát szexfotói több száz ismerőséhez jussanak el.
Ez a film valójában egy vizuális napló egy fiatal nő életének egyik legnehezebb, legmagányosabb és legkiszolgáltatottabb időszakáról, és az őszintesége az egyik legnagyobb erénye.
Nem fél beismerni a hibáit és tévedéseit, a filmjében még azt is benne hagyta, amikor egy kétségbeesett pillanatában megvádolta az exét azzal, hogy talán ő lehet a laptopja ellopása és a zsarolás mögött.
Pati egy ideig bízik abban, hogy talán a nyomozása vagy talán a hatóságok segítségével meg tudja akadályozni a fotók általi lejáratását, és a film nagy fordulata egyértelműen az, amikor rájön, hogy biztosan nem számíthat időben segítségre. Ugyanakkor mégsem akarja megadni az örömöt a zsarolóinak, hogy felülkerekedtek rajta. A
Pati azután tudott “győzelmet aratni”, hogy a saját kezébe vette az irányítást. Egy hosszú posztban számolt be az ismerőseinek arról, mi történt vele és milyen szenvedéseken – egy ponton a zsaroló Pati édesapjának is elküldte a képeket – , és megosztotta velük a kérdéses felvételeket is, kiszakítva ezzel a fegyvert a zsarolói kezéből.
A Zaklatásom naplója a 21. Verzió Filmfesztivál keretében november 9-én látható a Művész moziban.